Színészként 1949-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, de a színészi pálya helyett a rendezéshez érzett nagyobb kedvet, később főrendező lett a győri Kisfaludy Színházban. Az ország legjobb színházi szakemberei között tartották számon. Többek között ő rendezte a Kőszívű ember fiait, a Bánk bánt és Bródy Sándor Tanítónő című művét.

Az 1956-os forradalom előtt elkötelezte magát Nagy Imre politikája mellett, melyhez mindig ragaszkodott és kitartott. 1956. október 6-án jelen volt Rajk László újratemetésén. Győrben létrehozta a Petőfi-kört, melynek a vezetője lett.

Részt vett 1956. október 25-én a győri börtönnél a tüntetésen, javaslatára a színház több dolgozója csatlakozott a felvonulókhoz. Beszédében nyugodtságra, fegyelmezettségre szólította fel az embereket. A tüntetés során ártatlan fiatalok veszítették életüket: Halász Ödön, Máté Mária és Szabó Béla.

A Győri Nemzeti Tanács megalakításában jelentős szerepet vállalt, annak egyik tagja, az értelmiségi tanács elnöke lett. Szigethy Attila megbízásából Mosonmagyaróváron kapott feladatot, hogy megakadályozza a további vérontást a határőr laktanyánál leadott sortüzet követően, és segítsen a rendet helyreállítani. A szabadságért, függetlenségért, demokráciáért harcoló győriek élére állt Szigethy Attilával és Tihanyi Árpáddal együtt.

A forradalom leverése után a Hazánk című lapba írt cikkeket, próbálta életben tartani a forradalom szellemét, kiharcolta, hogy az újrainduló színház első premierje a Bánk bán legyen.

1957 májusában letartóztatták, perbe fogták, majd halálra ítélték, és 1958. január 15-én fiatalon kivégezték. Utolsó szavaival Nagy Imrét és hazánk függetlenségét éltette. Földes Gábor nem távozott külföldre, mint sokan mások, hanem vállalta sorsát.

Mint a többi 1956-os elítéltet, őt is rehabilitálták a rendszerváltást követően. Az Árpád úton, a régi színházépület – egykori munkahelye – oldalán 2004-ben egy portrét helyeztek el csempéből, mely neki állít emléket. 1991 óta Győr város díszpolgára, ezen kívül utcát neveztek el róla Győrben, Adyvárosban.

Sulyok Attiláné

Források:1956 kézikönyve Megtorlás és emlékezés 3. kötet, Bp, 1956-os Intézet, 1996., rev.hu

A kép a Győri Nemzeti Színház engedélyével az intézmény honlapjáról származik.