A Győri Közlöny 1860. augusztus 30-i tudósítása szerint abban az évben nyílt meg az édesapja kávéháza a mai Baross úton, az akkori Fehérvári utcában.

A Limbeck-féle kávéház hamarosan híressé vált Győrben, és az országos vásárokra érkezők jóvoltából az egész országban is. Amint azt az 1863. május 14-i kétnyelvű hirdetés mutatja, többek között már 6 féle fagylalttal is várták a vendégeket.

A 19. század közepétől a kávéházak voltak a polgári társas élet színterei. A kávéházakban ekkoriban nem a kávé elfogyasztásán volt a hangsúly, hanem a társas kapcsolatok, a szórakozás lehetőségén, ugyanakkor csendes elvonulásra, olvasásra, esetleg írásra is volt mód a falaik között.

Ez utóbbi miatt fontos szerepe volt a megfelelő világításnak is. A Győri Közlöny tudósítása szerint 1868 októberében a tulajdonos özvegye nyitotta meg a felújított Limbeck-féle kávéházat. Ekkoriban készültek bevezetni a légszeszvilágítást 60 égővel. 67 féle belföldi és külföldi lap várta a betérőket, valamint a kor legmodernebb tekeasztalai.

Általában a cigányzenekarok szolgáltatták a zenét, de időnként különféle együttesek fellépésével „zene-estélyeket” is adtak. 1870. november 7-én jelent meg a Győri Közlönyben az alábbi hirdetés:

Atyja halála után, mint a legidősebb fiú, Limbeck Ferenc vette át az üzletet, amely az ő vezetése alatt virágzó vállalkozássá fejlődött – ebben nagy szerepe volt rendkívüli műveltségének, olvasottságának is. Még a fővárosi kávéházak sem járattak annyi lapot és folyóiratot, mint amennyit Limbeck a Hungária-kávéházba hozatott. Itt volt éveken át a győri írói és hírlapírói asztal: Szávay Gyula, Gárdonyi Géza, Gerő Gyula, Lasz Samu, Rábel László és a többi törzstag. (Győri Hírlap, 1915. április 7.)

Az alábbi hirdetésből látható, mely szolgáltatásokat nyújtotta 1886-ban a kávéház. Ekkor már 100 budapesti, helybeli, vidéki és külföldi lappal várták az olvasni vágyó vendégeket. A hat biliárdasztal (akkori nevén tekeasztal), társasjátékok és kártya biztosított még szórakozási lehetőséget.

A századfordulós képeslapok sejtetik az egykori kávéház hangulatát.

Limbeck Ferenc az 1860-as és 1870-es években kezdte meg a magyar népdalok gyűjtését. Abban az időben Győr városának gabonakereskedelmi jelentősége nemcsak országszerte, hanem külföldön is ismert volt, így országos vásárai is. A vásárok alkalmából az ország minden részéből idegyűlt a nagy- és középbirtokos osztályt. Általában egy héten át tartózkodtak a városban, esténként pedig a Limbeck-féle kávéházban találkoztak. Itt Farkas Miksa vagy Vörös Jancsi, Déki Sándor vagy Szomorú Józsi győri cigányprímások zenekarai mellett mulattak. Szórakozás közben a más vidékről jöttek otthoni nótáikat kívánták a bandától, ha pedig nem ismerték, akkor megtanították azokat a zenekarral. A vendégek közt nyájasan sürgölődő Limbeck Ferencnek volt alkalma az ország minden vidékéről származó népdalokat hallani. Lelkes gyűjtőként, zeneértő lévén lekottázta ezeket, szövegüket lejegyezte – több száz dalt gyűjtött össze ilyen módon. (Győri Hírlap, 1915. április11.)

Limbeck Ferenc 1890-ben egészségi okok miatt átadta kávéházát Kuster Gézának, ahogyan azt a Győri Közlönyben március 2-án közreadott hirdetés mutatja:

Limbeck Ferenc ezután csak a zenével foglalkozhatott. Beutazta először Győr vármegyét, majd a szomszédos és távolabbi megyék falvait. A nép énekeinek dallamát és szövegét lejegyezte. Az 1870-es években már több, mint 1000 dalt gyűjtött össze. Hazai kiadót nem talált, ezért a lipcsei Litolff zeneműkiadóval adatta ki munkáját Magyar Dal-Album cím alatt, füzetenként, komoly anyagi áldozatok árán. Mintegy 250 lapnak saját költségén szállította a tiszteletpéldányokat. Hamarosan nagy népszerűségre tett szert a dallamokat tartalmazó sorozat. Az első tíz füzet jelent meg Lipcsében, a többi már Győrben, Hennicke Rezső könyvkereskedőnél. Összesen 60 füzetben mintegy 1200 dallam jelent meg, köztük 80 saját szerzésű népies műdala is. Betegsége miatt a maradék 2000 dal dallamát és szövegét rendezve a Győri Ének-és Zeneegyletnek adta át. A kortársak szerint „a zene iránti rajongását csak a szerénysége múlta felül, mert bár, mint jó zongorista, félig meddig a győri zenevilág körébe számíthatta magát, nevével szerényen visszavonult” (Petz Lajos: Győr zenei élete, Győr, 1930). Fivérével, Sándorral együtt szerkesztett művét Limbay Elemér néven adta ki. A szövegeket külön kis kötetekben a Magyar Daltár: A magyar nép dalainak egyetemes gyűjteménye dallam szerinti rendben címmel adta közre, amely Győrben, Hennicke Rezsőnél került kiadásra.

Utolsó éveiben visszavonultan élt, titokban adományaival támogatta a különféle humanitárius mozgalmakat. 1915. április 4-én hunyt el 67éves korában.

A Győrben kiadott Magyar Dal-Album füzete:

A Magyar Dal-Album borítója:

A Magyar Dal-Albumban szereplő Limbay szerzemények:

Limbay Elemér egyik szerzeményének dallama és szövege:

Antaliné Hujter Szilvia

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd