Hét szavad idehallom

A hit történéseiről szól az idén Stephanus-díjjal kitüntetett Iancu Laura új kötete, a Hét szavad idehallom. A József Attila-díjas költővel dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész beszélgetett hitről, a moldvai magyarságról és az önmagunk jobb megértése felé vezető versekről 2026. november 7-én a 25. Győri Könyvszalonon.
„Isten?
azt mondod:
Isten?!
Mondd csak!
Ő az én
egyetlen
Nincsem.”
(Utassy József: Fény a bilincsen – részlet)
A Jánosi Zoltán jóvoltából gyönyörű versidézetekkel tűzdelt kötetbemutató egyben egy csángóföldi utazás is volt, hiszen a gyökereivel idekapaszkodó Iancu Laura az író perspektívája mellett a néprajzkutatói nézőponttal is rendelkezik, talán épp ez teszi műveit még hitelesebbé. Megismerhettük a csángó elnevezés gyökereit, felismerve a szó helytelen használatát. Széles látókörből szemlélve járhattuk körül a hit és az egyházi ünnepek fontosságát a moldvai magyarok körében. Iancu Laura így adott kontextust saját verseihez, miközben a hallgatóság tudata kitágult térben és időben az országhatárokon túlra, a XIII., XVIII., majd a XX. századba visszarepülve.
„Volt egy nagy rend…, a közösség saját magát irányította” – mesélte az írónő, hogy képet kaphassunk a vallás szerepéről és messzire került honfitársaink életéről. Majd azt a tragikus tényt is megosztotta, hogy bizony volt olyan idő Trianon után, amikor a magyar szóért megverték őket, csak kizárólag otthon és suttogva használhatták az anyanyelvüket.
„a föld elnyelte virágos kertjéből anyám
és visszaveszi az erdő az udvart
nincs itt más magam vagyok a nemlét tornácán
és estére el is égnék ha felgyújtanám”
(Iancu Laura: Játék a tűzzel – részlet)
Jánosi Zoltán felteszi a kérdést: mi a jó vers? A válasz pedig elgondolkodtató: „Amiről úgy érzem, hogy nem sok közöm van hozzá.” A költő közvetítő – ez a klasszikus szerepe, a Múzsák vagy Isten kegyeltjeként. Ugyanakkor kérdés, mennyire lehet független attól, amit lejegyez. Jánosi szerint az alkotás közbeni vívódás Iancu Laura számára egyszerre intenzív intellektuális tevékenység és ugyanakkor intuitív megélés.
A szenvedés pedig része a folyamatnak. Olyan, mint egy „szerv”, amely nem hagy nyugodni, és valahová el akar juttatni téged. Az írónő azt is hozzátette, hogy a szenvedés jól értése hiányzik a kultúránkból. (Erről egy kiváló erdélyi költőnk, Reményik Sándor Kétféle fájdalom című verse jut eszembe…)

Jánosi Zoltán Weöres Sándort idézte, verse újabb mélységet adott az emberi léttel járó szenvedés miértjének:
„A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem
a síkság, hegy, tenger, folyó
öröknek látszik és muló.
…
Mert ami egyszer végbement
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.”
(Weöres Sándor: Öröklét – részlet)
Iancu Laura a szülei elvesztéséről is beszélt. A fájdalmas esemény azt a mély bizonyosságot hozta számára, hogy az ember nem a testével azonos, hogy a Szellem mozgatja az anyagot. És erősítette benne az igényt, hogy meg kellene tanulnunk együttműködni a természettel, a törvényeivel, ahelyett, hogy zsarnoki módon uralkodni akarnánk felette. Ehhez szükséges a szakralitás, hiszen éppen az ebben rejlő felelősségérzet segíthet látni, felfogni a törvényeket.
„hívd a fákat magaddal
tanuld el a lombok nyelvét
mint elveszett gyermekálmot
hozzák az ég viszik a föld üzenetét
add kölcsön ajkad karod lábad
hívd magaddal sétálni a fákat
mintha csak még egyszer bálba szöknél
mielőtt téged is hazakísér a tél”
(Iancu Laura: Magamhoz – részlet)
A moldvai Magyarfaluból származó Iancu Laura József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író, néprajzkutató, az MMA rendes tagja, lírai és prózai munkásságában a moldvai gyökerek és az egyetemes egzisztenciális kérdések fonódnak össze. Írásaiban fellelhető a bűntudat, a magány és a szenvedés teológiája, mely Simone Weil és Pilinszky János szellemi örökségével rokonítja művészetét. A szerző a hit és az istenkeresés legmélyebb, nyelvi rétegeit kutatja. Munkái egyszerre hordozzák a moldvai hagyomány szigorú, távoli Teremtőjét és a modern ember kétségekkel teli, vívódó spiritualitását.
Szabados Éva
Fotók: Légrádi Szilvia

