Kiváló testek

Tompa Andrea Kiváló testek című kötetét a 25. Győri könyvszalon közönségének 2026. november 6-án mutatta be. A regény a Ceaușescu-korszak Romániájában játszódik, de legfőbb kérdése jóval túlmutat téren és időn. Meddig őrizhető meg a gondolkodás és a vágyaink, testünk szabadsága, amikor a diktatúra nem csak a politika szabadságunkat korlátozza?
A regény helyszíne ismerős lehet akkor is, ha soha nem jártunk ott, az írónő – bár nem a korábbi regényeit folytatja – ismét Kolozsvárt választja terepül. Érdekesnek tartja többnyelvűségét, és a diktatúra által rákényszerített törvények és erkölcsi stigmák fénytörésében látottakat. Szereplői a 70-es évekből ennek megfelelően etnikailag és identitásukat tekintve is sokfélék. Alkotói szándéka volt egy szélesebb társadalmi freskó megrajzolása, ahol sok figura van, és bonyolultak a viszonyok, akár a való életben. Egy Románián belüli magyar közösség életébe látunk, ennek a televényszerű léte érdekelte. Milyen a kisebbségi lét, ahol elmosódnak az etnikai határok, amikor más identitásformáló tényezők erősebben vannak jelen? Ez persze nem egy erős határokkal lezárt közeg, emberi viszonyait egy bizonyos 200. § beárnyékolja. A széles panorámában így leginkább a meleg férfiak helyzetére figyelünk, akiknek sorsát a törvény megpecsételi.

Romániában sokáig volt érvényben ez a rendelkezés, amely kriminalizálta, börtönnel bűntette a homoszexuálisokat, és mint egy éles kést elő lehetett venni a fiókból. Magyarországon is volt hasonló, 1961-ben törölték el. A magyar irodalomban, Galgóczi Erzsébet Törvényen kívül és belül c. regényében is megjelenik. A törvény hatása nagyon sokáig érződött, azután is, hogy eltörölték, még tartani kellett a meghurcoltatástól (sőt a 70-es évek közepén csoportos per is zajlott). Mindez jól mutatja, hogyan gondolkodik egy állam a polgárairól. Romániában 1989-ig erős fenyegetést jelentett a paragrafus, és a besúgók által behálózott világban sokan áldozatul estek. Csak az uniós csatlakozással törölték el a törvényt.
A történetben nem a fenyegetettség irányít, sokkal jobban érdekli a szerzőt, hogy ilyen körülmények között, hogyan alakulnak az emberi kapcsolatok, meddig jutnak el az érzések, mennyire bontakozhat ki a szeretet szabadsága. Mi az, ami felszabadítóan hat, mitől tudnak a választásaikban minél nagyobb teljességet megélni? Fontos észrevenni, hogy nem csak a fenyegetés létezik, a mindennapi életben lehet egy csomó biztonságos tér is, ahol felszabadultan önmagunk lehetünk.
Ezen a ponton kerül szóba a tánc, mint a regény egyik fontos motívuma. 16 éves férfi szereplő érzékletesen jeleníti meg, a városi közegben különlegesnek, autentikusnak, már-már egzotikusnak számít a Mezőségről hozott népi kultúrájával. Valami olyat tud, amit verbálisan nem lehet elmondani. Zenével, mozgással fejezi ki magát. Tompa Andrea megvallotta, hogy íróként izgalmas volt eljátszani azzal, hogy mit nem tud elmondani a nyelv segítségével, mi az, amit csak a művészet, legyen az tánc, vagy képzőművészet kifejezőeszközeivel lehet átadni. Az ad jelentőséget ennek a történetben, hogy a tánc képes dehierarchizálni az embereket, demokratikus jellegű, mindenki egyenlő. Érzelmi kifejezésre is alkalmas, így a vágy felébresztését is jól követhetjük a történetben. Magával ragadó, hogy a fiú meg tudja élni a testi szabadságát.

A tablószerűség alkalmas arra, hogy a szereplők egyéni életén túl az egymás közötti viszonyaikat is megfigyeljük.
Ki hogyan éli ki a szabadság utáni vágyát? Meddig lehet ebben elmenni? Mi a határ, ami már veszélyes? A művészet hogyan kínál teret a szabadság megéléséhez? Milyen feszültségeket generál a közeg, amiben élniük kell? Kik a jók, kik a rosszak? Hogyan írja felül ezt a hatalom? Lehet, hogy a diktatúrában mindenki valahogyan áldozat?
Hogyan árnyalódik a „besúgó” karaktere? Kiből lesz besúgó? Mi motiválja, hogy bemártsa a másikat? Ki mennyire motivált ebben? Képes-e szolidaritást mutatni a másikkal? Kikből lesz a hatalom ellensége? Kiket darál be a hatalom kényszerítéssel vagy a propaganda erejével?
Számos kérdés merülhet fel, amelyek közül a szerző beszélgetőtársa, Farkas Mónika is többet felvetett, hogy megmutassa a regényben rejlő árnyalatokat.
Az alkotás sokszínű nyelvezete új, de ítélkezésmentes értelmezésekkel toldja meg a történetet, élethelyzetek lenyomatait, a tilosban járás lenyomatait. Külön csavar, hogy a szöveg Publia Cornelia Tacita köznő által egybegyűjtött besúgók jelentéseinek és saját elbeszélésének színes szövete. Tompa Andrea eddigi regényeinek mindkét központi motívuma, a 20. századi Románia megelevenítése és a nyelv valóságformáló ereje e kötetnek is vezérfonala, a megértéséhez azonban leginkább úgy juthatunk közel, ha kilépünk az erkölcsi ítéletalkotásunkból.
SzaSzi
Fotó: Faggyas László, Szabó Béla

