Világeleje Takács Sánta Andrással

A kötet kapcsán Mihaletzky Luca ökopszichológussal – akivel munkatársak is – beszélgettek a témáról, a beszédes kötetcímről, az alcím lehetséges magyarázatairól, a jelenben tapasztalható ökológiai válságról, a lehetséges megoldásokról, az egyéni felelősségről.

A könyv szerzője humánökológus, az ELTE docense, a gombamód szaporodó ökoközösség segítője, szakmai vezetője. Harmadik évtizede foglalkozik hivatásszerűen az ökológiai válsággal és a kiút lehetőségeivel. „Zöld” gondolkodásának kezdetéről azt meséli, hogy diák korában, a rendszerváltás utáni években is voltak a közbeszédben olyan témák, mint például Bős-Nagymaros kérdése, amelyek nagy hangsúlyt kaptak. Az igazán nagy hatást A világ helyzete című kötet tette rá. Az évente megjelenő sorozat darabjai átfogó képet igyekeztek adni a Föld ökológiai állapotáról, a fenntarthatóság kérdéseiről, a globális gazdasági tendenciákról, valamint az emberiség előtt álló kihívásokról. Ez nagy motívációt adott, hogy a továbbiakban az ökoválság kérdéseivel egyre elmélyültebben foglalkozzon.

Saját bevallása szerint 2024-ben megjelenő könyvét, a Világelejét „lelkesítő szándékkal írta”. Az ökoválságra adott válaszok egy része techno optimista, vagyis hisz abban, hogy a technológia segítségével elkerülhető a katasztrófa. Másik válaszlehetőség az ökokatasztrófizmus, vagyis a „hiába minden”, mert az összeomlás elkerülhetetlen. Takács Sánta András a kettő között egy harmadik narratíva kialakítására törekedett, amely bemutatja, hogy adott körülmények között is lehetséges a jó élet megteremtése. Ez is lett írása alcíme: A jó élet keresése. Hangsúlyozta, hogy itt nem boldogságkeresésről van szó. Szerinte a kultúránk legnagyobb hazugsága éppen az ennek elérésére való biztatás. Helyesebb lenne a teljes életre vagy a megélt életre való buzdítás. Ennek megtalálására nincsen konkrét recept.

A kötet megjelenésének közvetlen kiváltója a covid utáni helyzet (háború, energiaválság), és Gelencsér Andrásnak a 24.hu-n megjelenő, nagy visszhangot kiváltó interjúja 2022 júniusában, amely a civilizációnk összeomlására figyelmeztetett. Akkor meg kellett szólalni, erősíteni kellett a „cselekvő reményt” – emlékezett vissza a szakember.

A „cselekvő remény” (Joanna Macy: Activ hope nyomán) kifejezést itthon Takács Sánta András tudatosította. Nem vakhitet jelent. Sőt, el kell fogadnunk, hogy sok minden elveszett, hogy sok rossz jön, mégis ragaszkodnunk kell egy emberhez méltó élethez. Ez nem feltétlenül jelent egyéni cselekvést, sokkal inkább közösségi szintűt. 2025 elején megszületett az első Világeleje közösség, és azóta több másik, így vidéken elsőként Szalkai Zsófia és Galántai Gábor kezdeményezésére a győri csoport (Velünk készült interjúnk ITT olvasható). A helyi kisközösségeknek szűkebb a hatóköre – magyarázta a szerző –, mint a rendszerszintű változtatásoknak, mégis hinnünk kell a sok kicsi sokra megy elvben. „A kis közösségek lehetnek az új ökológiai civilizáció kikristályosodási magvai” – fogalmazott. A következő lépés ezeknek a helyi kezdeményezéseknek a felmérése, összefogása. Több jó példa megemlítésével illusztrálta az elmondottakat, például a kosárközösségek említésével.

Soha nem tapasztalt kényelemben élünk, mégis a legnagyobb érték az emberi kapcsolatokban, a közösségben, az összefogásban rejlik – hangsúlyozta. A legnehezebb kérdés persze az, hogyan lehet átértékelni ezt a kényelmes, ám önámító életet, és főként hogyan lehetséges a váltás. A leggyakoribb kifogás: „nincs rá időm”. Igen ám, de mit tudunk kezdeni az iszonyatosan túlzsúfolt életünkkel, a túlhajszoltsággal, a kiégéssel? (Látható, hogy sok tekintetben összecsengenek ezek a gondolatok a könyvszalonon bemutatott más megközelítésű művekkel, lásd Láthatatlan szálak című könyv bemutatója.)

Mi a konklúzió? Az átértékeléshez, tudatosodáshoz le kell ülni, átgondolni a dolgainkat. Például időmérleget készíteni, és mindjárt kiderül, hogy mi a felesleges, hanyagolható az életünkben. Minél kevesebbet foglalkozunk az időrabló online térbeli tevékenységekkel, annál több idő jut a világ jobbítására. Kell még persze mértékletesség, egyszerűség és sok más is, de így mégis el lehet indulni ezen az úton a jobb élet felé.

SzaSzi
Fotó: Pozsgai Krisztina