Nemsokára minden jobb lesz

A Napkút Kiadó gondozásában, júniusban megjelent kötet két kisregényt tartalmaz. A történetek középpontjában az Y generáció megkésett felnőtté válása, a bizonytalanság, a halogatás, a félelmek és a változás iránti vágy áll. A beszélgetés során a szerző arról is mesélt, hogyan alakult az irodalomhoz fűződő kapcsolata, és milyen munkamódszerrel dolgozik. Elmondása szerint az írás számára nem egy hirtelen jött ihlet eredménye, hanem folyamatos munka: naponta hozzáírni, javítani, majd időnként félretenni, és később újra elővenni a szöveget.

A beszélgetés első kisregénye egy különösen nehéz élethelyzetet mutat be: a főszereplő egyszerre készül édesanyja elvesztésére, miközben első gyermekét várja. Az öröm és a veszteség így szinte egy időben van jelen az életében. Szabó-Horváth Tamás szerint a két érzés nehezen fér meg egymás mellett. A boldog pillanatokat is könnyen beárnyékolhatja a bűntudat, hiszen az ember úgy érezheti, nem lehet igazán jól, miközben egy súlyos veszteségre készül.

A kötet második kisregénye, az Időzavar könnyedebb, humorosabb hangvételű. Főszereplője András, akinek útkeresését és felnőtté válásának nehézségeit követhetjük végig. A karakter bizonytalansága, döntésképtelensége és elveszettségérzése az Y generáció többek számára is ismerős élethelyzeteit idézheti fel. A szerző szerint ugyanakkor kérdéses, hogy ma valóban megkésett felnőtté válásról beszélhetünk-e, hiszen ha egy egész generáció hasonló nehézségekkel küzd, talán már egy újfajta normáról van szó.

A két kisregényt több visszatérő motívum is összekapcsolja. Mindkét szövegre jellemző, hogy bővelkedik különböző irodalmi, filmes utalásokban. Szabó-Horváth Tamás elmondta, tudatosan helyezte az írásokat egy kötetbe, hiszen saját elképzelése szerint ugyanabban az univerzumban játszódnak. Bizonyos szereplők és tárgyi elemek mindkét történetben felbukkannak, így az olvasó akár úgy is tekinthet rájuk, mint ugyanannak az életnek két különböző változatára.

Kiemelt szerepet kap a történetekben a sakk is, amely a szerző személyes érdeklődéséhez kötődik: gyerekként sakkozott, később pedig, felnőttként ismét versenyszerűen foglalkozott a játékkal. Az Időzavar főszereplője számára a sakk olyan világot jelent, amelynek szabályait pontosan ismeri, és amelyben nagyobb kontrollt tud gyakorolni, mint a saját életében.

A beszélgetés végén a jövőbeli tervekről is szó esett. A szerzőt foglalkoztatja, hogy később ismét visszatérjen a szereplőihez, és megmutassa, hogyan alakul az életük néhány év elteltével.

LSzimonetta
Fotók: Tóth Fruzsina