Kedvenc íróink kapcsolatai

Juhász Anna azt is vallja, hogy az olvasás nem magányos tevékenység, hanem közösségi élmény. „Megosztjuk mindazt, amit egy-egy mű kinyit bennünk, ez alapja lehet egy jó diskurzusnak vagy akár egy randevúnak is. Értelmes dolgokról beszélgetni, személyesen.” Nevéhez fűződik a Budapesten mára már népszerűvé vált Irodalmi Szalon, az ott folyó íróbeszélgetések, amelyek a másfél évtized alatt valóban divatossá váltak. Az irodalmár azonban nem csupán a fővárosban tevékenykedik. Több éve járja a vidéki középiskolákat, hogy szemléletét és szenvedélyét megossza a középiskolás diákokkal, hogy megmutassa, az irodalom sokkal több, mint amit a tankönyvekben leírtak.

„Kapuversekről”, „kapukönyvekről”, olyan írásokról mesél, amelyek különleges hatással lehetnek ránk, amelyek meghatározók az életünkben, amelyek miatt érdemes olvasóvá válni. Személy szerint ezt adja neki Ady Endre, de rengeteg gondolattal ajándékozta meg József Attila vagy Radnóti Miklós is.

Megmutatja, példákkal illusztrálja, hogy miért nem szabad hinni a költőkre aggatott „címkéknek”. Karinthy Frigyes, akit a „humoros” jelzővel kapcsoltak össze, mennyire kivételesen zseniális gondolkodó. Az irodalmár egy naplószerű szöveget olvas fel, amelyben az író különleges és egyedi módon a jövő emberéhez szól, neki üzen (megemlíti, ez József Attila számára is fontos szöveg volt). Az írás alapkérdésekre mutat rá: Mi közünk egymáshoz? Ki vagyok én? Mi a dolgom? Végső soron ez kijelöli az irodalom helyét is, hogy miért foglalkozunk ezekkel a művekkel, hogy miről is szól az irodalomóra.

Karinthytól elindulva Juhász Anna nagy íróink közötti kapcsolatokra világít rá, azok meghatározó szerepéről beszél. Mi köze egymáshoz Szabó Magdának és Petőfinek? Radnóti Miklós hogyan tudott azzá a férfivá válni, aki lett? Mi köze Sík Sándorhoz és Kaffka Margithoz? Sorjáznak a nevek – Arany János, Vas István, Zelk Zoltán, Szerb Antal, Gyarmati Fanni, Nemes Nagy Ágnes, Babits Mihály, Pilinszky János –, az irodalom élő szövete, megidéződnek a kávéházak és olyan összefüggések, amelyek a tankönyvek szövegén túl, a művek mögött felfejthetők, ha valaki nyitott szemmel és kíváncsisággal fordul az irodalom felé. Juhász Anna hangsúlyozza, hogy nem csak egyfélék vagyunk, a kapcsolataink és az, hogy mi van a lelkünkbe bepecsételve, meghatároznak bennünket.

A diákokat olvasásra, az irodalmi művek felfedezésére buzdítja. Mindegy, hogy mit olvasunk, minden könyvben lehet igazság, lehet olyan, ami gazdagít. Bartis Attilát idézi: egy papír meg egy toll egyaránt alkalmas arra, hogy bevásárlólistát, feljelentést vagy egy remekművet írjunk. Mi is alkalmasak vagyunk sok minden elolvasására, csak el kell kezdeni, ítéletek nélkül. Néhány jól megválasztott szó néha többet mutat meg az életből, mint amit hosszú magyarázatokkal el lehetne mondani.

Ma már több ezer ember ül Juhász Anna irodalmi estjein – legyen az a New York Kávéházban, a Várkert Bazárban vagy egy vidéki középiskolában –, hogy közösséget alkotva mutassák meg, az irodalom igenis menő dolog.

SzaSzi
Fotók: Faggyas László