Menekülők

„Letaglózó történet, a világnak is tudnia kell róla, nem szabad a fiókban maradnia” – vezette fel a beszélgetést a Győri Nemzeti Színház Pódiumszínpadán a beszélgetőtárs Nádasi Krisz, mire Ilona Simon szomorúan jegyezte meg, hogy „forrong a világ körülöttünk, arra az érettségi szintre érkeztünk, amikor felfogjuk, emberi döntéseink befolyásoló, meghatározó hatással vannak magunkra és egymásra”.

A szerzőt megszólította, sőt „szabályosan falhoz szegezte” a tény, hogy a mostani háborúk következtében is rengeteg embernek kell elhagynia az otthonát – mind morális, mind egzisztenciális okokból. A második világháború következtében az ő családját is kitelepítették Horvátországból, ebből a tragédiából született meg a most bemutatott kötet. Mintegy két év alatti kutatással tárta fel felmenőinek történetét, bár a munkát megnehezítette, hogy sajnos már kevesen élnek közülük, így néhány információmorzsa adhatta csak a kiindulópontot. Már arra sem emlékeztek, egyáltalán kik és miért telepítették ki őket onnan. Mindezt pedig szembe kellett állítania a világtörténelmi eseményekkel, hogy amiket ő fel- és kikutatott, annak hipotézise összeegyeztethető-e velük. A Menekülők ezáltal nem regény, nem fikció – szubjektív, „saját” emlékekre támaszkodik.

Végül arra a következtetésre jutott, hogy a világháború második szakaszában a német hadsereg már a megszállt területeken is mozgósítani volt kénytelen, ezáltal komoly ellentét alakult ki a hadseregbe (be)szervezett helyiek és a partizánok között, és valószínűsíthetően pontosan ez volt az oka a Wehrmachtban szolgáló horvátok „haza ellenségeként” aposztrofált tagjainak a kitelepítésére. Erről Ilona Simon családja aztán sohasem beszélt (ezért is volt nehéz utánajárni a tényeknek), az átélők, túlélők hozzáállásában az „előrenézés” került fókuszba, nem a múlton való kesergés. A fiatalokat igyekeztek megóvni a múlt tragédiájától, ezért a jelen racionalitására helyeződött a hangsúly, „elfelejtvén” a megtörténteket.

A könyv szereplőinek cselekedeteiben – rendre és következetesen – az életösztön mutatkozik meg: ezek mind az egymás iránt vállalt felelősségről árulkodnak, az események súlyával kapcsolatos tisztánlátásról, a másik életének védelméről. Mindezt pedig kiegészíti az a hit, mely a szerző nagymamáját az „események fölé emelte”, illetve mintegy „kiemelte” őt onnan. És ez az atmoszféra, ez az attitűd hatja át végig a Menekülők történetét.

Szilvási Krisztián
Fotók: Török Viktória