''Ítéletig tanú a sebed''

A Győri Nemzeti Színház Pódiumszínpadán bemutatott kiadvány pontosan jelzi, hogy „a szerkesztés is szerzői tevékenység”, ahogyan azt a beszélgetőtárs, dr. Horváth Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója megjegyezte. A Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent mélyreható mű kapcsán adta magát a kérdés, vajon mi(lyen) a kapcsolata Jánosi Zoltánnak Nagy László életművével, szellemiségével? „Versei szembementek azzal a diktatúrával, amely bennünket körülvett”, ráadásul a József Attila és Illyés Gyula meghatározta vonulatba illeszkedő alkotásai egyszersmind világirodalmi jelentőségűek is. Ezek a költemények a legsivárabb, legszürkébb magyar létkorszakban jelentkeztek, lázadást jelentett verseivel azonosulni, ráadásul ténylegesen illeszkedtek a világirodalmi lírai tendenciába.

Azonban amikor Magyarországon irodalomtörténeti paradigmaváltásként teret nyert a posztmodern stílus, elkezdték Nagy Lászlót háttérbe szorítani, az ő „népies” stílusát, mondván, nehezen érthető, nem tanítható – folytatta Jánosi Zoltán. Maga a kötet „megírásának” indoka a részéről pontosan ebben keresendő: méltatlanul, indokolatlanul folyik Nagy László kiszorítása a magyar irodalomból, a köztudatból, ez ellen próbál tenni ez a 157 oldalas kiadvány, amely egyszerre irodalomtörténeti forrásmunka és megrázó erejű színházi szöveg, tökéletesen átvilágítva a 20. századi magyar sorsot.

Jánosi Zoltán a kötet szerkesztésekor úgy igazította egymáshoz Nagy László és felesége, Szécsi Margit verseit, hogy tökéletesen fejezzék ki a kort, a korszakot, amelyben éltek. „Dramatizálva” próbálta „színpadra helyezni” ezt a két alakot, ráadásul Nagy Lászlót egy fiatal és egy idősebb karakterként is (egyikük a narrátor szerepét tölti be), de mégsem formabontó, hanem lineáris módon. „Hogyan állnak szemben a világgal, és hogyan támaszkodnak egymásra.”

A költőházaspár születésének centenáriumi időszakában megjelent, színpadi műként, pódiumműsorrá formálva vagy hangjátékként is előadható kötet képekben mutatja be életútjukat és művészi küzdelmeiket a Rákosi-, majd a Kádár-időszak kultúrpolitikájával és diktatúrájával való radikális szembeszegülésük mentén. Az „Ítéletig tanú a sebed” nem tartalmaz fikciót, kizárólag hiteles forrásokat, leveleket, verseket és dokumentumokat használ fel azzal a céllal, hogy a mai, minden ízlést és véleményt demokratikusan megszólalni engedő korban példaként maradhassanak az általuk képviselt értékek is.

Jánosi Zoltán bevallása szerint ő maga számára Nagy László „mindig jelen volt, és erőt adott” neki a nehézségek közepette. És ha ma aktuálisnak érződik a személyisége és tevékenysége, akkor az mindenképpen az erkölcsisége mentén lehet érvényes. Meggyőződése, hogy ezt a morált ápolni kell, gondoskodni a továbbéléséről. Ahogyan befejezésként reményének is hangot adott: „Mindig márciusodik, amikor Nagy Lászlót olvashatunk vagy hallhatunk.”

Szilvási Krisztián
Fotók: Appl-Terman Tímea