Fery Antal grafikusművész ex librisei

A kiállítást dr. Pápai Emese művészettörténész nyitotta meg, aki mindenekelőtt az ex librisek mibenlétéről beszélt: a más szóval „könyvjegyként” használatos kis méretű grafikai alkotás a könyv tulajdonosának a megjelölése volt a példányba ragasztott, sokszorosítással készült cédulával – ahogyan Kuczka Péter író–költő–műfordító fogalmazta meg: „az a vaslánc, amellyel egykor, a büszke kincsét féltő könyvgyűjtő egy-egy kódexet a könyvesház polcaihoz erősített.”

A középkorban a rendkívül drága kódexekben kézzel írott tulajdoni jegyek szerepeltek, illetve többször a könyvek kötéstábláján is megjelent a tulajdonos dombornyomott, aranyozott címere, monogramja. Ahogyan Pápai Emese elmondta, ezeknek a helyét vette át később a finom, rendszerint kis méretű, sokszorosított grafikai eljárással, rézmetszettel, fametszettel készült grafika, amelyek ezen a kiállításon is láthatók. Ezek a fametszetek voltak Fery Antal specialitásai.

Az első nyomtatott ex librisek a tizenhatodik századból valók. A könyvjegy mint műalkotás a képzőművészetek epigrammája, mert a művésznek kis felületen kell kifejeznie a mondanivalóját. Ezt, az ex librisben rejlő sűrített kifejezési lehetőséget, az aforizmaszerűséget a legnagyobb művészek – Dürer, Cranach, Holbein, Picasso, Matisse – is felismerték.  „Az ex libris rendszerint egy találó vizuális jelképben fogalmazza meg a tulajdonos nevét, rangját, mestersége, esetleg személyisége lényegét, hogy ezáltal formálja tulajdonosa képére és természetesen ízlésére azt a könyvet, amelybe belekerül” – mondta el Pápai Emese. – „Ez a jól felismerhető, szabályok mentén kialakult, alkalmazott grafikai műfaj mélyen beágyazódott a polgári tárgykultúrába, és Gutenberg-galaxisunkban önálló képzőművészeti ággá nőtte ki magát Európa-szerte.”

Fery Antal a 20. századi magyar grafika egyik jeles mestere volt, aki főleg a fametszés technikájával készült ex libriseivel vált hazai és nemzetközi viszonylatban is rendkívül elismertté. A grafikusi oklevél megszerzése után eleinte főként reklámgrafikák, plakátok és bélyegtervek készítése fűződött a nevéhez. Ex librisekkel a második világháború után csak az 50-es évek közepén kezdett újra foglalkozni. Művészete – tárgyát, tematikáját tekintve – elválaszthatatlan a magyarság múltjától, jelenétől. Kisgrafikáin a magyar történelem sorsdöntő eseményei, jeles személyiségei (királyok, írók, zeneszerzők, festőművészek, tudósok stb.), műemlékek, népművészeti motívumok, védett növényeink egyaránt megjelennek. „Kompozíciói érthetőek, tiszták, stílusa mentes minden mesterkéltségtől, hű maradt realista látásmódjához, nem engedett az absztrakt vonzásának, és nem kívánt sose szürrealista lenni” – fogalmazta meg Pápai Emese. Életműve összességében több mint 2000 fába metszett ex librist tartalmaz.

Jelen kiállítás válogatás a terjedelmes hagyatékból, különös hangsúlyt fektetve az írókat ábrázoló portré-metszeteire. Tisztán látható rajtuk a művészetére jellemző erőteljes, realista stílus, a kiegyensúlyozott képszerkesztés, a tömör kifejezésmód és a sokoldalú tematika. Lapjai derűs életszemléletről vallanak, sugárzik róluk a humánum és az emberszeretet.

A kiállítás 2026. november 27-ig tekinthető meg a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának második emeleti előterében.

Szilvási Krisztián
Fotók: Szabó Béla, Szilvási Krisztián