Vértes József: Verseghy Ferencz emlékezete (1901)
Vidéki szecessziós könyvművészet 17. rész: Szolnok
Újabb merítés következik a hazánkban szecessziónak nevezett művészettörténeti korszak kimeríthetetlennek tűnő vidéki könyvterméséből. Az egyedülálló időszak bemutatására szolgáló, javarészt ritkaságszámba menő kiadványok a szerző gyűjteményéből származnak. Valamennyi leírt pazar kötet és kötés garantáltan helyi mesteremberek keze munkája. Kéthetente jelentkező rendhagyó kultúrtörténeti sorozatunk ezúttal is különleges képzeletbeli utazásra hív a történelmi Magyarország területén.
17. rész: Szolnok
Szolnok, az 1876-ban létrejött „muszáj vármegye”, Jász-Nagykun-Szolnok székhelye 1895-ben közel 21 ezres lélekszámú tisza-parti város volt az Alföld szívében. Az első helyi nyomdász a Győrből származó Szoretics József volt. 1874-től néhány éven át, egészen haláláig vezette szolnoki műhelyét. Özvegyére hagyott nyomdáját 1878-ban már Kiskunfélegyházán találjuk.
Később, 1882-ben jött létre a szolnoki Fuchs családi nyomdaipari vállalkozása. Érdekesség, hogy az egyik Fuchs-fivér 1904-ben, Faragó Sándor néven újabb nyomdát nyitott a városban. Vértes József Verseghy Ferencz emlékezete című értekezése Fuchs Manó Könyv- és Műnyomdájában jelent meg 1901-ben.
A kartonált, ragasztott kötésű, 36 oldal terjedelmű írás végén egy szecessziós könyvdísz látható. A borítón is szerény a díszítés, de egyértelműen szecessziós a betűtípus is. Hogy a cím és az ajánlás teljes szimmetriáját megteremtsék, a szedés során a cím végére négy stilizált tulipánt, az ajánlás végére hármas hullámot tettek, így biztosítva mindkét esetben a pontos téglalapos elrendezést.
Az alkalmi kiadvány célja, hogy teljes bevételéből Szolnok legnevesebb szülöttjének, a költőnek, a nyelvújítónak, a francia himnusz (Marseillaise) első magyar nyelvű fordítójának, a felvilágosult gondolkodásmódja miatt az egyházzal és az állammal is szembekerült, közel évtizednyi időt politikai rabságban töltött Verseghy Ferencnek méltó emlékművet állítson. Ennek eredményéről nem tudunk.
A kiadvány szerzője, Vértes O. József (1881–1953) törökszentmiklósi származású tanár, pszichológus és gyógypedagógus volt, aki a neves ideg- és elmeorvos, Ranschburg Pál asszisztenseként is dolgozott.
Kis Krisztián Bálint
Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2021/5. számából (Szecessziós könyvművészet a fővároson túl. Virágzó vidék) – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Győr – Thewrewk István: Neveld önmagadat! (1897)
2. rész: Kolozsvár – Szabó Jenő: Versek (1893)
3. rész: Pozsony – Vásárhelyi József: A genfi „Réveil” (1917)
4. rész: Sopron – Berczeller Adolf (szerk.): Gutenberg-Emlék (1900)
5. rész: Esztergom – Dr. Walter Gyula: Sz. Istvánnapi Szent Beszéd (1900)
6. rész: Hódmezővásárhely – Dr. Gonda József: Uj oltár. Uj istenek (1907)
7. rész: Kézdivásárhely – Szabó Jenő: Magyar szívvel (1906)
8. rész: Szamosújvár – Jósa János: Vergődés (1911)
9. rész: Rozsnyó – Gorzó Gellért: Kapitány György (1917)
10. rész: Mezőtúr – Loisch János: Classicus nyomok Buda halálában (1909)
11. rész: Csurgó – Szaák Lujza: Hulló levelek (1911)
12. rész: Misztótfalu – Román költőkből (1910)
13. rész: Nagyvárad – Vaday József: Tanulók vezérkönyve a jó erkölcsben és hazafias jellemben
14. rész: Temesvár – Fényesi István: Változatok (1903)
15. rész: Debrecen – Révész Imre: Kálvin élete és a kálvinizmus (1909)
16. rész: Székesfehérvár – Philipp István: Kuruczok Csillaga (1909)
2026.11.10