''Zöldüljünk'' a Világelejével!

A világvégéről van egy kulturális képünk, de a „világeleje” újnak hat. Mit jelent, és a mögötte rejlő gondolat kinek a nevéhez fűzhető?

A Világeleje Takács-Sánta András humánökológus, egyetemi docens (ELTE Társadalomtudományi Kar) gondolata, amelynek lényegét ezzel a címmel könyvben is összefoglalta. Egy ökológiai válságban vagyunk, felerősödtek a katasztrófaelméletek, megjelent az ökoszorongás. Ezzel ellentétben, a teljes pesszimizmussal szemben Takács-Sánta András egy jó élet lehetőségét kutatja, és a cselekvő remény hirdetője. Ír, tanít és konkrét ökokezdeményezések résztvevője is – mondja Szalkai Zsófia.

Zsófi háromgyermekes édesanya, eredetileg angoltanár, de már egy évtizede aktívan foglalkozik környezetvédelemmel, számos képzésen igyekezett a látókörét tágítani, tudását gyarapítani. Tanult permakultúrás tervezést, valamint humánökológiát az említett Takács-Sánta Andrásnál. Ott ismerkedett meg a Világeleje-gondolattal.

A Világeleje-gondolat elindítójával a Győri Könyvszalonon is találkozhatunk majd. Röviden mi ennek az elképzelésnek a lényege, az üzenete?

A Világeleje-gondolat tényszerűen elismeri a mai helyzet súlyosságát, ezzel együtt határozottan elutasítja a teljes pusztulást vázoló jövőképeket. Helyette pozitív utópiát épít, amely többek között a jó élet fogalmának átértékeléséről, a tévhitekkel való leszámolásról is szól – magyarázza Galántai Gábor.

Gábor győri születésű, korábban a kereskedelem és a vendéglátás területén vállalkozott, majd 2013-tól alkalmazottként dolgozott Ausztriában. Lánya közben felnőtt, már 20 éves, és Gábor egy szép, élhető jövőt képzel el számára. 2021-ben élete nagy fordulatot vett, dr. Gyulai Iván személye és gondolatai elemi erővel hatottak rá, a természet iránti tisztelete hatalmasat nőtt. Erről így mesél: „Amikor Iván tanításai alapján megcsináltam a kertet, azt éreztem, hogy ez az első igazán értelmes dolog, amit csináltam az életemben. Azóta többször voltam nála képzéseken és önkénteskedni is. Emellett más területek is érdekelnek, szeretem a pszichológiát, asszertív kommunikáció tanfolyamokat és alapfokú mediátor-képzést végeztem az elmúlt években. Az ausztriai pályafutásomat befejeztem, keresem a helyemet. Szeretnék ezzel a megszerzett tudással valami olyat kezdeni, amivel azonosulni is tudok.”

Hogyan, honnan jött a Világeleje Győr közösség ötlete?

Gábor: Tavaly novemberben volt egy Világeleje Ünnep 2075, ott találkoztunk Zsófival. Kiderült, hogy mindketten Győrből érkeztünk és az is, hogy nagyon hasonlóan gondolkodunk.

2075? Ez nem valami tévedés, ugye?

Gábor: Ez egy zseniális ötlet, egy különleges időutazás! Az egész rendezvény úgy zajlott, mintha mindannyian 2075-ben lennénk. Az előadók arról meséltek, hogy 2025 óta mi mindenen változtatott az emberiség, aminek eredményeként sokkal élhetőbbé vált az élet a Földön. Az ökopánik és a klímaszorongás helyett tehát egy ökologikusabb, fenntarthatóbb világról beszéltek, ahol az emberiség már sikeresen úrrá lett a civilizációs és környezeti válságokon. Ebből a szimbolikus időutazásból rendkívül sokat lehetett meríteni, gátakat rombolt le a fejünkben, és komoly tudattágító hatása volt. Ez egy nagyon kreatív módja annak, hogy egy pozitív, reménykeltő jövőképet építsünk.

Ott, első körben milyen elhatározásokat tettetek?

Zsófi: Azt már akkor eldöntöttük, hogy itthon is szervezünk könyvbemutatót Takács-Sánta Andrásnak, és indítunk egy ökofilmklubot. Egy-két héttel később Gábor javasolta, hogy alakítsunk közösséget, legyünk mi a Világeleje Győr. András örömmel támogatta, engedélyezte a névhasználatot. Ezzel mi lettünk az első vidéki Világeleje közösség, azóta már van több is. Az egyik első találkozó egy kerekasztal-beszélgetés volt, éppen akkor, amikor aktuálissá vált a civilek számára a klímatörvény-tervezet véleményezése. Meglepetésünkre a hívásra nagyon sok szakember is eljött, megismertük a helyi szakma „krémjét”. Nagyon fontos és nagy lökést adott ez, hiszen nyitott, lelkes, tanulásra kész civilek vagyunk. A Muszáj Egyesület felkarolta a kezdeményezést, és együtt dolgozunk a programokon. Tavasszal az ökofilmklub is elindult, egyre nagyobb érdeklődés övezi.

Gábor: Első körben a mozi, a beszélgetős klubest és a könyvbemutató volt az, amit mindenképpen szerettünk volna megszervezni, mert mindketten úgy érezzük, hogy a mozi és a könyv is az ismeretterjesztés egy élvezetes formája, márpedig az ismeretterjesztésre, a valós értékek átadására a mai világban nagyon nagy szükség van. Ezen túl pedig nyitottak vagyunk mindenre és mindenkire. Abban is megállapodtunk, hogy nem akarjuk szektaszerűen irányítani a közösséget, inkább csak teret és lehetőséget adni az embereknek, hogy tanulhassanak, kibontakozhassanak, kapcsolódhassanak.

Eddig mindez sikertörténetnek tűnik, de a közösségépítés bizonyára sok-sok munka és kompromisszum. Hogyan reagáltok a kudarcokra? És mi táplálja a lelkesedéseteket?

Zsófi: Valóban rengeteg a feladat, de nagyon sok örömöt, élményt és minden egyéb jót kapunk vissza ettől a közösségtől. Olyan helyzet persze akad az életünkben, amikor emberek nem értik, mit és miért úgy csinálunk, de szerencsére sok olyan is van, ahol azt érzem, alig várták már, hogy valaki felbukkanjon, aki ezt csinálja.

Gábor: Csodálatos ajándékként élem meg azt, amilyen emberekkel hoz össze ez a közösség. A végtelenségig szerény, nagy tudású nyugalmazott professzortól kezdve a kovászos kenyeret sütő, azt szinte már valutaként használó (például benzinpénz helyett), ehető vadnövény-túrákat is szervező hölgyig, vagy a PET-kupán a Tiszából tonnányi műanyagot kihalászó fiatalembertől az egyik legújabb társunkig, aki 12 éven át 4 nyelven vezetett tárlatokat a bécsi Hundertwasser-házban, és még sorolhatnám. Egytől egyig fantasztikus emberek!

Hogyan tovább? Mik a legfontosabb feladatok a közeljövőben?

Zsófi: Összehozni azokat az embereket, akik hasonló módon gondolkoznak, és egy összetartó, tudatos közösség építése, amelyik együtt fejlődik és növekszik. Hangsúlyozom, hogy ez nem egy egyesület vagy valamilyen szervezet, hanem egy közösség. Cél az, hogy találjunk egymásra, és találjunk együtt megoldásokat. Ha ebben valaki részt szeretne venni, sokféleképpen megteheti. Ebben nagyon jó sorvezető a Világeleje könyv. Mi nyitottak vagyunk. Az aktualitásokról a honlapunkon és a Facebook-oldalakon adunk hírt. A témákat tekintve igyekszünk időszerű kérdésekkel foglalkozni, ezért például az aszályos nyár után a vízről vetítettünk, Szendőfi Balázs filmjét néztük meg és beszélgettünk róla.

Gábor: Valószínűleg mindig is az ismeretterjesztésen és a szemléletformáláson lesz a legnagyobb fókusz, és persze az azokat követő cselekvéseken. A nyári események is ezt igazolták, sőt ezután úgy éreztük, turbóra kell kapcsolni, hogy a felgyorsult változásokra a lehető legtudatosabb válaszokat, megoldásokat tudjuk adni. Az ökofilmklubról elmondhatjuk, hogy mindig többen vagyunk, mint az azt megelőzőkön. Mostanra eljutottunk oda is, hogy a mozis feladatokat felosztjuk bizalommal egymás között. Vannak, akik a vendégeket fogadják egy regisztrációs listával, és elmondják a főbb tudnivalókat a házról (a Rómer Házban tartjuk a programokat), mások a könyveket árusítják, megint más a házigazda szerepét vállalja. Igény esetén gyermekfelügyeletet is biztosítunk!

Terveink szerint november 5-én egy nagyszabású, 3 részes előadássorozatot indítunk, melynek célja, hogy közelebb jussunk a magyarországi vízügyi problémák megértéséhez és megoldásához. Első alkalommal a Széchenyi Egyetem Barsi Ernő dísztermében találkozhatunk olyan neves előadókkal, mint Balogh Péter, a Vízválasztó Egyesület elnöke, dr. Kozma Katalin, a Széchenyi Egyetem Alkalmazott Fenntarthatóság Tanszék docense és dr. Lampert Bálint Csaba, a Neveléstudományi és Pszichológiai Tanszék docense. Ennek a rendezvénynek a méltó lebonyolítása most a legfontosabb feladat, illetve, hogy azt az energiát és lendületet, amit kreáltunk, megtanuljuk kezelni.

A Könyvszalonra érkező három bemutatkozó könyvben véleményem szerint az a közös, hogy az eddig már emlegetett, vagyis cselekvő módon állnak a kérdéshez. Ti hogyan ajánlanátok ezeket a könyveket és a kötetbemutatót?

Zsófi: Fantasztikus eredmény, hogy Takács-Sánta András és az ő könyve is bemutatkozhat, hiszen ez volt az első célkitűzésünk, és ez az egész működésünk alapja. A Felforgatókönyv arról ad egy képet, hogyan mehetne az egész rendszer fenntarthatóbb irányba. A Lányi András (filozófus, író, tanár, Takács-Sánta András kollégája) által szerkesztett könyvet az egyik szerző, Kun Zoltán (erdészmérnök, tájépítész, talajkutató, a Fertő-Hanság Nemzeti Park munkatársa, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének az elnöke) ajánlotta figyelmünkbe, aki a könyvbemutatón is részt vesz. Mihaletzky Luca Zöld lélekkel című kötete az emberi tényezőről beszél, arról, hogyan váljunk olyan emberré, akik meg tudják valósítani a változásokat. Ez a kötet egyébként az első a Világeleje könyvek sorozatból. Abban segít, hogy visszataláljunk az egészséges természetkapcsolathoz.

Gábor: A Világeleje könyvet mindenki házi könyvtárába ajánlom! Az, hogy mennyire meghatározó az írás, az is mutatja, hogy júniusban a győri Waldorf iskola 43 végzős tanulója is ezt kapta útravalóul az iskolától. Ez a könyv egy rosszabb napon vissza tud rángatni a remény hullámhosszára! Bárhol nyitja ki az ember, olyan gondolatokat kap, amelyek képesek megerősíteni a hitünket, segítenek tisztábban látni a nagy zűrzavarban. Megnyugtat, lelassít, és éppen erre van szükség, hogy a hétköznapi dolgaink mellé beépítsük a tudatosságot, a környezettudatosságot.

Mi a víziótok? Milyennek képzelitek el a Világelejét?

Zsófi: Az én gyerekeim a Waldorf iskolában egy erős közösség tagjai. Úgy képzelem, hogy nekik már készséggé válik a természetközelség, a közösséghez tartozás, a tudatos odafigyelés a környezetünkre. Addig is nekünk újra kell gondolnunk, hogy mi az érték az életünkben, mert a mostani rendszereink nem fenntarthatók. Sokan azt képzeljük, hogy a fogyasztói társadalomban a fogyasztástól leszünk boldogabbak, de mindig lesz egy következő vágyunk, ami után sóvároghatunk, így soha nem leszünk igazán boldogok. Hihetjük azt, hogy azért nem vagyunk boldogok, mert valamit még nem szereztünk meg, de fel kell ismerni, hogy ez egy mókuskerék, és soha nincs vége.

Gábor: Nincs egy konkrét képem, éppen az tetszik, hogy minden pillanatban egy új világ kezdődik, és ennek a minősége, a változata és iránya a mi döntésünk...

Zsófi: ... a Győri Könyvszalonra szervezett zöld délutánnal is erre szeretnénk felhívni a figyelmet. A boldogságot az életben máshol is meg lehet találni. A környezettudatosság nem feltétlenül áldozat. A kapcsolódás a környezethez nem azt jelenti, hogy mennyi mindent nem csinálhatunk, hanem azt, hogy mennyi minden mást csinálhatunk a régi szokásaink helyett. Az anyagi célok elérése helyett be lehet érni kevesebbel, és kimenni a kertbe, parkba, erdőbe feltöltődni, gyönyörködni, megfigyelni a növények életének akár a teljes körforgását, és ebben a kapcsolódásban valódi örömöt lehet találni. A természettel való kapcsolódás például rámutat arra, hogy a dolgok hogyan kezdődnek, növekednek, pusztulnak és végződnek, és hogy az átalakulás természetes. Aki erre rácsodálkozik, ezt megtapasztalja, talán az elmúlástól sem fog annyira rettegni.

A 25. Győri Könyvszalon „zöld délutánjára” 2026. november 8-án, vasárnap, 14 és 16 óra között kerül sor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében. Részletek, aktuális információk a Könyvszalon honlapján találhatók!

SzaSzi
Fotók: Szalkai Zsófia és Galántai Gábor engedélyével!