Philipp István: Kuruczok Csillaga (1909)
Vidéki szecessziós könyvművészet 16. rész: Székesfehérvár
Újabb merítés következik a hazánkban szecessziónak nevezett művészettörténeti korszak kimeríthetetlennek tűnő vidéki könyvterméséből. Az egyedülálló időszak bemutatására szolgáló, javarészt ritkaságszámba menő kiadványok a szerző gyűjteményéből származnak. Valamennyi leírt pazar kötet és kötés garantáltan helyi mesteremberek keze munkája. Kéthetente jelentkező rendhagyó kultúrtörténeti sorozatunk ezúttal is különleges képzeletbeli utazásra hív a történelmi Magyarország területén.
16. rész: Székesfehérvár
A középkori koronázóváros 1895-ben több mint 27 ezer fős lakossággal bírt. Az első helyi nyomda, Számmer Mihály műhelye 1806-ban kapott királyi szabadalomlevelet. Ettől kezdve a nyomdász egészen 1837-ig párhuzamosan vezette ezt és veszprémi műhelyét. A későbbi nyomdák közül az eredetileg Székesfehérvár és Vidéke Nyomda 1903-ban – tulajdonosa után – a Csitári Kő- és Könyvnyomda nevet viselte. Itt jelent meg Philipp István Kuruczok Csillaga című költeménye a székesfehérvári Rákóczi-ünnepre. A verset ifj. Fiáth Imre szavalta.
A címlapon, a vers kezdő oldalának fölső részén és a 13 oldalas költemény végén egy-egy virágdísz látható. A kartonált, tűzött kötés négy színnyomatot tartalmaz. Fölül és alul egy-egy sorban balra dőlő öt-öt kilencszirmú kinyílt virág látható, melyek kék színárnyalatúak, akárcsak a belső szöveg. II. Rákóczi Ferenc vörösesbarna portréja alatt kiskapitálissal szedve a mű címe, ugyancsak kék színárnyalatban. A szavak elején álló betűk piros színt kaptak. A cím alatt a portréhoz a szimmetriát megteremtendő vörösesbarna kettős aláhúzással a következő évszámok szerepelnek: 1703–1903. Ezek nyilvánvalóan a szabadságharc kitörésének 200. évfordulójára utalnak. A hátsó papírborítón szegfűs nyomdajelzés látható.
Csitári (eredetileg Gramanetz) Kálmán (1842–1881) érdekes módon gyógyszerész és hírlapíró is volt. 1874-ben ő indította meg a Székesfehérvár és Vidéke című társadalmi, szépirodalmi és közművelődési lapot, mely hetente két alkalommal jelent meg. Philipp István (1870–1935) vágbesztercei származású székesfehérvári rajztanár volt, nevéhez szobrászként két helyi alkotás, két aradi mellszobor és egy budapesti domborműves Jókai-emléktábla fűződik.
Kis Krisztián Bálint
Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2021/5. számából (Szecessziós könyvművészet a fővároson túl. Virágzó vidék) – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Győr – Thewrewk István: Neveld önmagadat! (1897)
2. rész: Kolozsvár – Szabó Jenő: Versek (1893)
3. rész: Pozsony – Vásárhelyi József: A genfi „Réveil” (1917)
4. rész: Sopron – Berczeller Adolf (szerk.): Gutenberg-Emlék (1900)
5. rész: Esztergom – Dr. Walter Gyula: Sz. Istvánnapi Szent Beszéd (1900)
6. rész: Hódmezővásárhely – Dr. Gonda József: Uj oltár. Uj istenek (1907)
7. rész: Kézdivásárhely – Szabó Jenő: Magyar szívvel (1906)
8. rész: Szamosújvár – Jósa János: Vergődés (1911)
9. rész: Rozsnyó – Gorzó Gellért: Kapitány György (1917)
10. rész: Mezőtúr – Loisch János: Classicus nyomok Buda halálában (1909)
11. rész: Csurgó – Szaák Lujza: Hulló levelek (1911)
12. rész: Misztótfalu – Román költőkből (1910)
13. rész: Nagyvárad – Vaday József: Tanulók vezérkönyve a jó erkölcsben és hazafias jellemben
14. rész: Temesvár – Fényesi István: Változatok (1903)
15. rész: Debrecen – Révész Imre: Kálvin élete és a kálvinizmus (1909)
2026.10.27