Sulyok Vince emléktáblájának felavatása
Napi sajtó: Győr, 2012. október 19. – Nagyné Bakai Zsuzsanna írása
Sulyok Vince 2012-ben lett volna 80 éves. A Bezerédj-kastélyban a művelődési ház az 1956-os forradalom ünnepéhez közeli napokra szervezte erről a megemlékezést. Az író–költő emléktáblájának avatásra október 19-én került sor, az ünnepségről a Hegyalja újságban részletes, képes beszámoló jelent meg.
Sulyok Vince költő, író, műfordító, könyvtáros és művelődéstörténész 1932-ben született a Győr melletti Ménfőn, középparaszti családban. Egerben főiskolásként vett részt az 56-os forradalomban, melynek leverése után az ország összes felsőfokú tanintézetéből kiutasították. Soha nem akarta elhagyni hazáját, 1957 februárjában mégis menekülnie kellett. Norvégiában talált második otthonra, lett a magyar irodalom, az emigráció meghatározó alakja. 2009 augusztusában hunyt el.
A ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyban hagyatékából létesült a Sulyok Vince Irodalmi Emlékhely 2011 júniusában.
Emléktáblájának avatásán Nagy Vilmos igazgatóhelyettes köszöntötte a megjelenteket, bemutatta a közreműködőket. Alasztics Ildikó főigazgató köszöntötte dr. Somogyi Tivadar alpolgármestert, Takács Tímea és Szabó Jenő önkormányzati képviselőket, Kányádi Sándor költőt, Mezey Katalin költőt, a Sklánicz család tagjait, Filip Tamás irodalomtörténészt és mindazokat, akik Sulyok Vince életművének megismertetésében, hagyatékának Ménfőn való elhelyezésében, ápolásában, közvetítésében tevékenykednek. Beszédében dr. Somogyi Tivadar kiemelte: „A múlt ápolása nélkül nincs jövő sem. Ménfőcsanakon őrzik Galgóczi Erzsébet emlékét, ahogy Sulyok Vince hagyatékát is. Hálával kell gondolni rá, mert a költő és műfordító a magyar kultúra megismertetésében kiemelkedő szerepet játszott, ezzel városunkat is gazdagította.”
Mezey Katalin költő, a Széphalom Könyvműhely vezetője, mint Sulyok Vince műveinek kiadója emlékezett a költőre. Ahogy fogalmazott, „alig-alig tudjuk itt Magyarországon, mennyit tett azért, hogy a magyar kultúra, a magyar történet és művelődéstörténet az észak-európai országok körében ismertté váljék. Közép-Európában nagyjából tudják, milyen szerepe volt és van a magyar kulturális jelenlétnek, vagy hogy melyek történelmünk fontosabb állomásai. Azonban a skandináv országokban, ahol kényszerű módon, de mégiscsak otthonra talált, kevesebbet tudtak és hallottak rólunk, mint szoros környezetünkben. Sulyok Vince költészete és műfordítói tevékenysége mellett különösen a norvég akadémia felkérésére megírt, Magyarország története és művelődése című 700 oldalas könyvével tett sokat azért, hogy a történetünkről, kultúránkról elérhetőek legyenek a legfontosabb információk.”
Sulyok Vince versei, műfordításai, tudományos és könyvtárosi munkája is azt sugalmazza, amit Kányádi Sándor fogalmazott meg: „a magyar nyelv a mi hazánk”. Bár fizikai értelemben sok száz kilométerre eltávolodott a hazájától, a magyar nyelvet magával vitte, a magyar kultúrát magával vitte. A hűség embere volt, aki ennek a nyelvnek, ennek a kultúrának jegyében élt és alkotott egész életében. Ránk van bízva az emlékezete, s reménykedni tudunk csak, hogy jól élünk ezzel a gazdag örökséggel.
Az emléktáblát Takács Tímea és Szabó Jenő képviselők leplezték le, majd a Kertvárosi Főigazgatóság vezetői, dr. Somogyi Tivadar alpolgármester és a helyi képviselők elhelyezték koszorúikat az emlékhelyen.
A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Hegyalja 2012. novemberi lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.
Nagyné Bakai Zsuzsanna
Fotók: Sulyok Attiláné
Felhasznált irodalom:
Hegyalja: ménfőcsanaki újság, 24. évf., 11. sz. (2012. 11. 01.) p. 11.
Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében, 14. kötet. A közösség szolgálatára. Győr, „Emelj fel emlék!” Alapítvány, 2025.
2026.10.19