Laura Winckler: A nő, istennők leánya – a nő rejtett arcai

Mit jelent nőnek lenni? Hogyan lehet boldogan megélni, magasabb szintre emelni és kiteljesíteni a női létet? Jung felbecsülhetetlenül értékes útmutatót nyújtott azzal, hogy visszahozta az isteni archetípusokat a köztudatunkba. Laura Winckler pedig kibontja számunkra, hogyan élhetünk ezzel a tudással ma, a saját korunkban.
Az önismeret egy hatalmas tartomány, amibe rendszert visz, ha elkezdünk az archetípusokban gondolkodni. Nőnek lenni, mint ahogy férfinak lenni sem könnyű ma, mert sok minden összezavarodott ezen a téren is. „Az a képözön, amelyet a társadalom a fiatal lányokra zúdít, megakadályozza és megfosztja őket attól a kikerülhetetlen belső harctól, amely önazonosságuk felépítéséhez vezet.” (Laura Winckler)
Érdemes hát visszakanyarodnunk az antik görög mitológia kincsestárához, mert rájöhetünk, hogy az izgalmas történetek örök érvényű mintákat rejtenek, amelyek bennünket is mozgatnak. Legalábbis ezt tárta fel Jung, s felfedezéséből azóta egyre többen táplálkoznak. Többek között Jean Shinoda Bolen japán származású amerikai pszichiáter, aki szerint a mítosz olyan álom, amelyre emlékezünk, és amellyel közelebb kerülhetünk önmagunkhoz.
Laura Winckler (1951–2024), a franciaországi Új Akropolisz társalapítója a nő négy arcát mutatja be könyvében: Aphroditét, Athénét, Démétért és Hérát. „Jó volna, ha mindenki megismerné ezt a négy örök archetípust, amely segíthet bátrabban felvállalni a női lét gazdagságát és összetettségét. Ami a férfiakat illeti, ezzel talán ők is jobban megérthetnék a női természet kifürkészhetetlen rejtélyét.”
Az első istennő, aki a fiatalsághoz, a szépséghez kapcsolódik: Aphrodité. A szerelem titkát hordja magában. Ő az egyik leginkább félreértett oldala a nőnek. Volt, hogy száműzték, s volt, hogy túlságosan szabadjára eresztették az árnyékát. Pedig, ha sikerül megtalálnunk Aphrodité–Vénusz fényes arcát magunkban, hatalmas erővel ruház fel, ez jelenik meg például a művészetekben, az alkotásban, a felemelő esztétikumban, a lelkesedésben, a teremtő képzeletben is. „Ez Vénusz ragyogó arca, aki szeretetet sugároz, és aki a szenvedély-szerelmet együttérzés-szerelemmé nemesíti.”
A következő istennő a bölcs Athéné. A nő, akiben megnyilvánul, tele lesz energiával, bátorsággal és harcos hevülettel. Az új Odüsszeia filmben is megjelenő Athéné az, aki lándzsát tör a béke és a civilizáció értékei mellett. Összpontosító, már-már szigorú szűz istennő, aki megismerteti az embereket az olajfával. Az olajfa gyümölcse táplálék, égő olaja pedig világít, akárcsak Athéné perzselő tekintete. Az ő ereje testesül meg Jeanne d’Arc életében.
A következő archetípus, ami megjelenik a női lét során: az anya, aki gondoskodik, tanít, nevel. „Ekkor a nő a gyermekét szoptató Ízisz, a lányát kereső Démétér vagy Szűz Mária vonásait ölti magára, akinek fia maga az emberiség. Az Anya az élet csodáját hordja magában. Rajta keresztül valósul meg a teremtés, benne él a halhatatlanság titka. Az életet adó test az anyagba zárt szellemet rejti. Démétér erejét nemcsak a világ valamennyi anyjában, de azokban a szentekben és szerzetesnőkben is felismerhetjük, akik jóságukat a szenvedők szolgálatába állítják, akárcsak Teréz Anya…”
A negyedik istennő egyesíti, és meg is haladja az első hármat. Héra archetípusa megmutatja számunkra azt az erős és mély önuralmat, amely megnyilvánul a nő jó értelemben vett függetlenségében. Olyan kiteljesített belső hatalom ez, amelyet képes egy közösségi cél szolgálatába állítani. „Héra megtanítja nekünk – akárcsak a halhatatlan hősnek, Héraklésznak –, hogyan győzzük le félelmeinket és kétségeinket. Olyan nagy uralkodók vagy politikusnők vonásaiban ismerhetünk Hérára, mint Hatsepszut, I. Erzsébet vagy Indira Gandhi...”
Boldizsár Ildikó meseterapeuta a könyv előszavában így ír a négy archetípus női fejlődési útban betöltött hatalmas szerepéről: „Életünk különböző szakaszaiban mindig más-más ,,istennő" vezetésére, erejére bízhatnánk magunkat, ha jobban – vagy ha egyáltalán – ismernénk őket. Önismeretre, önbecsapások nélküli létezésre és mérhetetlenül sok bölcsességre van szükségünk ahhoz, hogy mindegyik ,,rejtett arcot” a maga helyén és idejében engedjünk szóhoz jutni, azaz segítő erővé válni. Az, hogy épp melyikre van szükségünk, nem életkorfüggő: a harmonikus, test–lélek–szellem egységét mutató, összehangolt működés minden életkorban meghatározza tetteink minőségét. Fiatal lányként, felnőtt nőként, anyaként, érett asszonyként és mindezek szintézisét megteremtő ,,szépkorúként” is érdemes odafigyelni a négy archetípus összerendezett működésére, hiszen a szerelem – cselekvés – gondoskodás – elköteleződés képessége minden életciklusban fontos tennivalónk, igaz, mindegyik esetben más-más aspektusból. Ez benne az igazán gyönyörű! Összerendeződni úgy, hogy mások is számíthassanak ránk, legyen ez a ,,másik” egy társ, egy férfi, egy férj, egy gyerek vagy idős szülő. A négy archetípus ilyetén összerendezett működése azt is jelenti, hogy ha női fejlődésünkben elérkezünk idáig, esélyünk van rá, hogy a továbbiakban a kiteljesedés felé nyílik meg számunkra az út.”
Laura Winckler A nő, istennők leánya – a nő rejtett arcai című könyvének bemutatójával a 25. Győri Könyvszalonon is találkozhatnak az érdeklődők: 2026. november 8-án, vasárnap, 17 órakor, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális Gyűjteményében Rusznák György és Szabados Éva, az Új Akropolisz Filozófiai Iskola instruktorai mutatják be a kötetet, amely kölcsönözhető a könyvtár gyűjteményéből.
Szabados Éva

