A Magyar Olvasástársaság 2005-ben hirdette meg, hogy Benedek Elek születésnapja, szeptember 30. legyen a Magyar Népmese Napja. Nem titkolt szándékuk az volt, hogy a népmesék fennmaradjanak, és továbbhagyományozódjanak az új generációkra. Benedek Elek mindig fontosnak tartotta a népmeséket: bár egyszerre volt író, újságíró, szerkesztő és országgyűlési képviselő, de mindenekelőtt, elsősorban mesegyűjtő és mesemondó.

1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Székelyföldön, Kisbaconban. A „nagy mesemondó” rengeteg népmesét gyűjtött össze; meseíróként a magyar gyermekirodalom megteremtőjeként tartjuk számon: meséket, verseket, színdarabokat, történelmi műveket írt. Elemi tanulmányait a kisbaconi falusi iskolában kezdte, majd beíratták a székelyudvarhelyi református kollégiumba. Utána a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult magyar–német szakon (1877–81), de nem szerzett diplomát, inkább az újságírói pályát választotta. Egyetemi évei alatt már versei jelentek meg.

1884-ben megnősült, Fischer Máriát vette feleségül. Hamarosan kiadták első jelentős könyvét, a Székely Tündérországot. 1889-ben gyereklapot indított Pósa Lajossal Az Én Újságom címmel, mely mérföldkőnek számít a magyar ifjúsági lapok történetében. Benedek Eleket sajnálatos módon 1929. augusztus 17-én végzetes agyvérzés érte, utolsó leírt mondata szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak.”

A ménfőcsanaki Mesehétre október 8-án ezúttal Bardócz Orsolya mesemondó, előadóművész érkezett, aki kedvességével, gyönyörű hangjával elvarázsolta a közönséget. Ő a „nagy mesemondó” legkisebb lányának, Rózának a leszármazottja. Szintén Kisbaconban született, Benedek Elek ükunokájaként az ősi családi kúriában. Elek apó meséin nőtt fel – csodálatos élete lehetett Tündérországban! A legnagyobb magyar mesemondó leszármazottjának lenni egyszerre büszkeség és felelősség, amit gyermekként néha nehezen élt meg. A faluban példát kellett mutatnia a többi embernek; a tanító néni mindenre azt mondta, hogy „neked ezt tudnod kell”.

Benedek Eleket a legnagyobb magyar meseíróként ismerjük, és történetei már sok nemzedéket vittek el a mesék titokzatos világába. „Meseország koronázatlan fejedelmének” tekintik, de kevesen ismerik verseit, melyek gyermekújságokban jelentek meg. Orsolya gyűjtögetni kezdte ezeket a százéves újságokból, könyvekből. A legszebbek Kisbaconi versek címmel láttak napvilágot. A verseket megzenésítette, gitár és furulya kísérettel adja elő. Így jelent meg első lemeze, a Vén fa árnyékában, ezt követte egy meselemez, végül a karácsonyi album. Gyermekkora óta a mese, a vers és a zene világa vette körül. A mesemondás mellett furulyázni kezdett, később gitározni. Bábszínészként Sepsiszentgyörgyön és Kolozsvárott dolgozott, majd előadóművészetet tanult Budapesten. Egyre inkább formálódott benne, hogyan lehetne ükapja szellemi hagyatékát megőrizni. Bántotta, hogy Benedek Eleket csak meseíróként ismeri a nagyközönség, miközben számos verset és regényt írt.

Anatómus professzor férje, dr. Nagy Nándor révén – aki a Harvard Egyetem meg­hívott előadója – több évig Bostonban éltek. Ő is erdélyi, 10 kilométerre lakott Orsiéktól, de ott nem ismerték egymást. A fővárosban találkoztak először, és azóta, 23 éve együtt vannak. Most már jóval több kötete van, mint amennyi a kisbaconi emlékházban található – több mint százéves kiadványok. Ezekből itt, a Bezerédj-kastélyban gyönyörű kiállításon is láthattunk néhányat. Benedek Elektől olyan szellemi hagyatékot örökölt, melyet szeretne továbbadni a gyerekeknek és a felnőtteknek. Gyakran tart előadásokat Elek apó meséiből, verseiből. Úgy érzi, hogy a „nagy mesélő” egyenes ági leszármazottainak kötelességük tenni is érte.

A nagy mesemondások ideje soha nem jár le, hiszen ma is sokan szeretik a meséket – mindig szükség volt, van és lesz rájuk, hiszen mindenki vágyik a varázslatra, a csodák átélésének élményére. „A gyerekeknek szükségük van a mesékre! Nem azért, mert azt tanítják nekik, hogy léteznek sárkányok, hanem azért, mert azt tanítják meg, hogy a sárkányokat le lehet győzni!” (Chesterton) Azok a gyerekek, akik rendszeresen hallgatnak mesét, iskolás korukra a szövegértés, a szókincs, általában a nyelvi fejlettség szintjén megelőzik társaikat, könnyebben tanulnak meg olvasni. A meséken felnövő gyermekek fantáziavilága is gazdagabb. A mesék pedig nemcsak szórakoztatnak, hanem nevelnek is: az életről tanítanak, és segítik a személyiség fejlődését.

A hagyományoknak megfelelően 2006 óta minden évben megrendezett Magyar Népmese Hetére ezúttal is változatos programokkal vártuk az érdeklődőket. Ezen a héten minden a mese körül forgott a Ménfőcsanaki Fiókkönyvtárban! Október 5-én, hétfőn a Benedek Elek meseillusztrációs rajzpályázatra beérkezett művek legügyesebb alkotóit jutalmaztuk. Kedden mesemondó versenyre hívtuk a ménfőcsanaki Petőfi Sándor Általános Iskola legjobb mesemondóit, az óvodásokat pedig közös versmondásra.

Szerdán a gyerekek dr. Lanczendorfer Zsuzsanna néprajzkutatóval találkozhattak, aki rendhagyó órát tartott, melynek témája állatos mesék, mondókák és dalok voltak. Csütörtökön Dobay-Nagy Annamária az elsősöket vitte el a Meselabirintusba. Aznap volt a nagy mesemondó ükunokája, Bardócz Orsolya is a vendégünk: a gyerekeknek (és felnőtteknek is) tartott előadást Benedek Elek és a népmesék csodálatos világáról. Pénteken, a Meserétesen gyerekek meséltek egymásnak. Idén először mesés drámajáték foglalkozást is tartottunk, melyet Kövér Emesének köszönhettünk.

Végezetül a kastély kiállítótermében óvodás gyermekek rajzai vettek körül bennünket, a Csallóközi Színes Ceruzák kiállítás. Aki pedig mindezt nem hiszi, járjon utána… Itt a vége, fuss el véle!

Sulyok Attiláné Erika könyvtáros, a Mesehét szervezője
Fotók: Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér

Fotógaléria: A 21. Magyar Népmese Hete Ménfőcsanakon

Sulyok Attiláné és Polczer Árpád fotói

74 kép