Családias vár a természet közelségében az Őrvidéken: Léka (Lockenhaus)

Vártúrák 6. rész – SzaSzi írása

leka-var

Kőszeg szomszédságában, megkapó környezetben – egy tó partján, erdők, dombok ölelésében, a Gyöngyös patak által körülölelt sziklán – magasodik nyugati határvidékünk első kővára, Léka. Németes nevén Lockenhaus, hiszen ez itt már Burgenland, Ausztria.

Burg auf dem Berg

Az osztrák–magyar határon átnyúló természetvédelmi terület, az Írottkő Natúrpark (Geschriebenstein-Irottkő) valóban festői hátteret nyújt a középkori fellegvárnak, amely romantikus képzelgésekre vagy éppen a történelmi emlékhely felkeresésére csábítja az arra járókat. Eredetileg a 13. század elején, a német betörések feltartóztatására épült. Ezt a feladatát hosszú évszázadokon át becsülettel el is látta, tatárnak, töröknek egyaránt ellenállt. Legkorábban IV. Béla király okleveleiben említik, 1254-ben, Leuca néven, ekkor Győr fia Torda védte a várat. Királyi kézről később nemesi családok tulajdonába (Herényiek, Csákiak, Németújváriak stb.) került, 1535-ben például Kanizsai Orsolya hozományaként jutott Nádasdy Tamás birtokába. A nemesi pár sírhelye egyébként a Léka főterén álló Szent Miklós plébániatemplom kriptájában látható ma is, amelynek falát 18. századi Haláltánc témájú freskók díszítik. A Nádasdyak másfél századon keresztül jó gazdái voltak a várnak, sokat fordítottak javára, bővítésére, a korábbi gótikus várkastélyt 1636 körül reneszánsz toldalékokkal látták el, kialakítottak egy alsóvárat (külső kastély), és az elővár is épült. 1605-ben az oszmán törökök sikertelenül ostromolták. Itt fogatta el Thurzó György nádor Báthori Erzsébetet hamis vádakkal, hogy a birtokait megszerezhesse.

leka-012

1664 után azonban Nádasdy Ferenc országbíró is résztvevője lett a Wesselényi-féle összeesküvésnek, ezt a Habsburg udvar fej- és jószágvesztéssel torolta meg, így Lékát is elkobozták (1676). A vár később vásárlás útján az Esterházyak birtokába került, de lakófunkciója megszűnt, raktárként használták, többek között lőport tartottak itt. Miklós herceg 1902–1906 között a helyreállítás mellett döntött, de aztán a XX. század vérzivataros eseményei ismét megtépázták a nagy múltú épületet. Meglehetősen leromlott állapotban, 1968-ban megvásárolta Paul Anton Keller osztrák író és felesége, és óriási anyagi áldozatok árán (kb. 510 ezer euró) alakította ki a vár mai arculatát. 1976-ban egy alapítványt is létrehozott a tulajdonos, amely 1980 óta kezeli a műemléket, központi támogatással és szakmai segítséggel mintegy 22 millió eurót fordított a teljes helyreállításra.

Lovagoktól a denevérekig

A 16. századból származó fellegvár és a 17. századi alsóvár terei számos érdekességet, izgalmas történetet tartogatnak. Egy rövid, meredek úton jutunk fel a kaputoronyhoz, áthaladva – jegyváltást követően – léphetünk az alsó várudvarba. Az alsó vár legnagyobb részében szálloda és egy várétterem üzemel. Innen a hangulatos felső várudvarra kerülünk, amelyet az ötszögletű, ötszintes öregtorony, a kápolnatorony és a várpalota övez. Az udvarból nyíló rekonstruált középkori konyha hatalmas tűzhelyének négyszögletes kőpillérei, tágas füstelvezető kürtője távoli korokba repít.

Az udvaron látható régi kútból állítólag titkos folyosó nyílik a kinti világba. Építészetileg a gótikus oszlopokkal alátámasztott, boltíves Lovagterem a legértékesebb. A kör alakú mennyezeti nyíláson át megvilágított kultuszteremben a legenda szerint a templomos lovagok tartották titkos összejöveteleiket, sőt talán rejtélyes szabadkőműves találkozók helyszíne is lehetett itt.

Egy másik teremben Báthory Erzsébet, a „vérgrófnő” legendája elevenedik meg. (Bár leghírhedtebb kegyetlenkedései – szolgálólányok állítólagos bántalmazása és meggyilkolása – a felvidéki Csejte várához kapcsolódnak, a későbbi legendák szerint Lékán is történtek hasonlók. A vádakat a modern történészek erősen vitatják, vagyonelkobzási szándékot, koncepciós eljárást sejtenek a legendák mögött, amelyek között a „vérben fürdés” csupán egy később született monda.) Talán kissé színpadiasnak érezhetjük, de aztán a kímzókamrában jutva már valódi a borzongás.

A múzeum egyik legizgalmasabb tárgya a legendás vasszűz, amelyet – ha lehet hinni a történeteknek – a házasságtörő asszonyok büntetésére találtak ki, és még használták is. Sötét titkokról lebben fel a fátyol a földalatti tömlöcben is, ahol állítólag a mai napig szellemek keringenek, azoknak a török foglyoknak a szellemei, akik kivájták a sziklából ezt a helyiséget. Megnyugvásra alkalmas talán a bizánci freskókkal büszkélkedő várkápolna, ám a legenda szerint éjfél körül előjönnek az elkárhozott szerzetesek, hogy kísértsenek. Az éjszaka igazi barátai egy másik teremben sokkal kedvesebb, gyerekbarát módon jelennek meg, rávilágítva, hogy a várban él Közép-Európa egyik legnagyobb csonkafülű denevérkolóniája. A 2 szinten és 6 termen átívelő, magyar nyelvű multimédiás kiállítás interaktív eszközökkel és infravörös felvételekkel mutatja be a denevérek életét.

Ha megkedveltük a helyet, szippantanánk még a friss erdei levegővel kevert történelmi hangulatból, akár meg is szállhatunk az alsóvárban vagy a fellegvárban, hiszen sok túraútvonal kiindulópontja is ez a hely, érdemes a közeli erdőségekben kirándulni. A vár egyéb tollas lakói, a vörös vércsék és a villámgyors sarlósfecskék mellett hódokat is megleshetünk a tónál.

A vár híreit figyelve akár lovagi játékoknak, gyermekfesztiváloknak, zenés programoknak is a részesei lehetünk, mint például a Lockenhausi Kamarazenei Fesztivál. Őszi látogatásunk alkalmával fantasztikus gombazsákmánnyal gazdagodtunk, nem csoda, az erdő a csapadékosabb Alpokalján bőven kínálja a legkülönfélébb fajtákat. Léka nem csak ősszel, hanem egész évben sokszínű élményeket kínál.

SzaSzi
Fotók: SzaSzi