Az irodalom: híd, forrás, gyógyír – konferencia a 25. Győri Könyvszalonon – 2. rész

A szakmai program célja, hogy többféle hivatás perspektívájából közelítve és gyakorlati módon tegye megfoghatóvá az irodalom alapvető szerepét és pótolhatatlan értékét életünkben. A konferencia előadói egyrészt az egyre népszerűbb irodalomterápia szemszögéből, másrészt az írói és pedagógusi tapasztalatok alapján adnak betekintést, hogyan segíthet az olvasás és írás az életkorból vagy a társadalmi környezetből fakadó krízisek feloldásában. Azzal, hogy a művészet lehetőséget ad kilépni a mindennapi nyelv szabályai alól, segíti az oldottabb önkifejezést. Ezáltal tisztább rálátást nyújt élethelyzeteinkre és belső folyamatainkra.

Az olvasás és írás szavakat, rendet, struktúrát nyújt az önmegfigyeléshez és önkifejezéshez – villáminterjú Béres Judittal

Megosztanál egy-két gondolatot vagy történetet arról, hogy mikor és miért vált számodra fontossá az irodalom?

Az irodalommal és az írással való találkozásom első meghatározó élményei általános iskolás koromhoz kötődnek, amikor versmondó lettem. Az érzelemkifejező írással való első találkozásom gimnazista koromhoz kötődik. Diákújságírást tanultam, és kamaszokkal foglalkozó, problémaközpontú kisfilmekhez írtam rövid forgatókönyveket jellemző helyzetekkel, párbeszédekkel. A dialógusokban azt írtam meg, amit én és a korosztályomba tartozó kamaszok átéltünk a rendszerváltás utáni évek Budapestjén, ahol virágzott az underground klubélet, és olyan sokféleképpen lehettünk szabadok. Akkor az önkifejezés új formája számomra a diákszínjátszókör lett. A gimnáziumban hamar kiderült, hogy az irodalom az a terep, ahol igazán otthonosan mozgok. Különösen a verseket szerettem, és ez a mai napig így maradt.

Hogyan adhat támaszt és inspirációt az olvasás, írás a mindannyiunk életében felmerülő válságokban, próbatételekben?

A terápiás olvasás és írás nyelvet és struktúrát kínál ahhoz, hogy megfigyeljük és kifejezzük önmagunkat. Az írás ebben a keretben privát műfaj, az egyén elsősorban önmaga számára ír, és az írás segítségével fókuszál a benne felmerülő érzésekre, kérdésekre és belátásokra. Az írással végzett terápiás munka ugyanúgy folyamatorientált, mint a művészetterápiák, hiszen itt is olyan kifejezőeszközzel dolgozunk, amely által műalkotás is születhet, de ezúttal nem egy művészi szöveg létrehozása és tökéletesre csiszolása a cél, hanem az, hogy az írással való találkozás személyes szinten mit indít el az egyénben, hogyan rezonál rá a saját aktuális élményei és az élettörténete felől. Az olvasás és az írás transzformatív jellegének alapja a projekció és a szabad asszociáció. Így lesz a művészetbefogadásból és az alkotásból művészetterápia, az írásból (ami az irodalom alapanyaga) terápiás írás. A projekció úgy képzelhető el, mint egy üres vetítővászon, amire az elménk rávetíti a saját filmünk jeleneteit, ám a filmkockák egy másik filmre emlékeztetnek, onnan merítenek ihletet és inspirációt a saját élményanyagunk, történeteink ábrázolásához. Az olvasó, aki projektál, kivetíti az irodalmi mű felületére a saját élményeit, belső világát, érzéseit, gondolatait, indulatait, fantáziáit, tudatosult történeteit és tudattalan tartalmait. A projekciós felület lehet egy műalkotás, például egy festmény, egy fotográfia, egy film, egy zenemű vagy egy irodalmi szöveg, ami így többet jelent önmagánál, hiszen nemcsak a saját jelentésrétegeit hordozza, hanem azáltal, hogy tematikus keretet és nyelvet ad az önkifejezéshez, azét is, aki saját érzéseivel, gondolataival szabadon rezonál rá. Ha szabadon válaszolunk egy általunk olvasott irodalmi szövegre (writing in response to poetry), és papírra vetjük mindazt, amit a mű elindított bennünk, az nagyobbrészt már rólunk szól, személyes jelentéstulajdonítás. A reflexióink és a projekcióink, a kiváltott érzelmek, hangulatok, gondolatok messzemenően személyes tónust hordoznak, és nagyban függenek a befogadó korábbi élettörténetétől, személyiségétől, problémáitól, aktuális identitástémájától.

Mire számíthat, aki részt vesz a workshopodon?

A műhely résztvevői saját élményen keresztül tapasztalhatják meg, hogyan ad szavakat, rendet és struktúrát a saját érzéseiknek, gondolataiknak egy irodalmi mű és a rá válaszul készített írásgyakorlat.

Az éntudatnak és a testnek is van időbevetettsége, ebből fakadóan története – villáminterjú Csábi Orsolyával

Megosztanál egy-két gondolatot vagy történetet arról, hogy mikor és miért vált számodra fontossá az irodalom?

Gyerekkoromban, amikor Édesanyám először adta a kezembe az első könyvet. Azt hiszem, valamelyik indián regény volt, Az ezüst tó kincse. Utána kamaszkorom legvégéig faltam a kalandregényeket. Általános iskolában Jules Verne, majd gimiben Jókai voltak a kedvenceim, aztán jöttek a romantikus lányos regények, novellák, majd Vavyan Fable és Agatha Christie. A sci-fi és a fantasy regények világa is gimiben ragadott magával. Szerettem a leíró és akciódús irodalmat, ami erősen megmozgatta a fantáziámat. Sokat tanultam a sci-fikből. Anyukám arra tanított, hogy amit nem értek, olvassak utána lexikonokban. Akkoriban még nem volt google, csak a vastag kötetes lexikonok és értelmező szótárak.

Hogyan adhat támaszt és inspirációt az olvasás, írás a mindannyiunk életében felmerülő válságokban, próbatételekben?

Emberként azt válaszolnám, hogy várj, írok erről pár könyvet inkább. Pszichológusként röviden talán azt tudom mondani, hogy az emberi létben az agyműködésünk és a kapcsolataink is narratív formában szervezik rendszerbe magukat. A narratív agy ma már egy létező bio-pszichológiai fogalom, és a kognitív kutatások és terápiás megközelítések mint alapvetést használják a segítő folyamatokban. De ezenfelül a testnek is van története, és szomatikus szinten is történetek vannak belénk kódolva. A narratíva mögött mindig léteznek testi és érzelmi történetek is. A tapasztaló tudat számára a világnak mindig van időbevetettsége, az éntudatnak és a testnek is van időbevetettsége, ebből fakadóan története, amely a kezdettől a mostig, és a mostból a jövőbe tart. Amikor válságról beszélünk, vagy próbatételekről, pont ez a megélt és tervezett úton haladás sérül meg. A belső világban a hős (az én) elakad, és emiatt érzelmileg és sokszor a problémamegoldásokban is. A legsúlyosabb válságok a test sérüléseit is jelentik, ezért annak folytatólagosságát is veszélyeztetik. Az írás abban segít, hogy az ember elrendezze a jelenig tartó múltat, szembesüljön a jelen állapottal, annak részletezését, rendszerezését és a hozzá kapcsolódó érzéseket, gondolatokat segít kirészletezni és összegezni. A legfontosabb eredménye a gyászmunka, az elengedés és elfogadás, majd ezen keresztül a jövőkép és a remény felépítése. Mivel írni lassabb dolog, mint gondolni, így az írás lelassítja ezt a folyamatot, hagy időt mindenre, hagy lehetőséget a megállásra, a megszülető szünetekben lesz tere mindennek. Ez egyfajta önszabályozási folyamat, komoly érzelemreguláció és identitásrendező eszköz. A narratíva pedig folyamatosan alakítható közben, amely segíti, hogy a történetben egységesen minden fontos dolog megjelenjen. A papír ráadásul nem ítélkezik, nem siettet, mindig van ideje, mindig meghallgat, és mindent megjegyez.

A másik rész az olvasás. Mások írásában a fenti folyamatok már egy kész megküzdési, integráló, rendszerező folyamatot mutatnak meg. Ezzel mintákat, példákat adnak ahhoz, hogy ad egy ki lehet lábalni a válságokból, ad kettő ebben sok-sok egyéni út létezik, és az olvasó is megtalálhatja ezért a sajátját, ad három ötleteket, mintákat, bátorságot, reményt és inspirációkat nyújtanak ezen keresztül. Más oldalról az olvasás időt is hagy. Eltereli a figyelmet, a gondolatokat, kitágítja a perspektívákat, amelyek a válság hatására beszűkülnek. Az agy és az idegrendszeri regressziót, beszűkültséget is segítik tágulni, és szórakoztathat, kikapcsolhat is. Ezen keresztül oldja a feszültségeket, amelyek a problémamegoldáshoz átrendezik az erőforrásokat. S még sorolhatnám sokáig.

Mire számíthat, aki részt vesz a workshopodon?

A kevés idő dacára igyekszem egy rövid állatmesén keresztül saját élménnyel együtt megmutatni, hogy a meseterápiában mi mindenhez lehet még kapcsolódni, ami segíti a nehézségekkel való megküzdést.

Az irodalom: híd, forrás, gyógyír szakmai konferencia programja és regisztráció itt: előadások és workshopok. Molnár Krisztina Ritával és Juhász Attilával a konferencia kapcsán itt készítettünk interjút.

Szabados Éva
Fotók: Szepesvári Petra