Fényesi István: Változatok (1903)
Vidéki szecessziós könyvművészet 14. rész: Temesvár
Újabb merítés következik a hazánkban szecessziónak nevezett művészettörténeti korszak kimeríthetetlennek tűnő vidéki könyvterméséből. Az egyedülálló időszak bemutatására szolgáló, javarészt ritkaságszámba menő kiadványok a szerző gyűjteményéből származnak. Valamennyi leírt pazar kötet és kötés garantáltan helyi mesteremberek keze munkája. Kéthetente jelentkező rendhagyó kultúrtörténeti sorozatunk ezúttal is különleges képzeletbeli utazásra hív a történelmi Magyarország területén.
14. rész: Temesvár
A délkeleti végek, a Bánság nagyvárosa 1895-ben ugyancsak tucatnyi nyomdával bírt. A közel negyvenezres lélekszámú város első ismert kiadványa 1769-ből való. 1895-ig további közel harminc nyomda működésére vannak adataink. Közülük az Unió Könyvnyomda és Kiadóintézet az 1880-as években kezdte meg több mint három évtizedre kiterjedő tevékenységét. A más néven Reform-nyomda tulajdonosa ifj. Steiner Károly (1853?–1907) volt, aki testvérével, Steiner Ferenc (1856–1936) gyógyszerésszel, országgyűlési képviselővel együtt alapította a céget. Még az évtized folyamán a nyomdai alkalmazottak bére városszerte annyira lecsökkent, hogy folyamatosan mondtak föl. A tervezett árszabályozást nem teljesítő Steiner-nyomdát szakmai körökben mintegy elszigetelték.
A helyzet a következő évszázad elején vált súlyossá. 1903-ban városszerte általános nyomdai munkássztrájk alakult ki, melyet pont az Unió nyomda és egy másik nyomdász bojkottált. Steiner Károly egyébként nemcsak a helyi kereskedelmi és iparkamara elnöke volt, hanem a Südungarische Reform című lap szerkesztője is, amellyel sokat tett a délvidéki sváb nemzetiségi eszmék szolgálatában.
A nyomda kiadványai közül Fényesi István Változatok című verseskönyve pont 1903-ban jelent meg vízjeles műnyomópapíron, 216 oldal terjedelemben. A kötetben a címek és a fejléc betűtípusait leszámítva egyetlen szecessziós dísz sincs. A korszak szembetűnő jegyeiről a puhafedelű kötés árulkodik. Egyedi és különleges vállalkozás a borító címlapja, amennyiben négy színnyomatot tartalmaz.
A bal oldalon és fönt futó sötétzöld növényi ornamentika szárakból, levelekből, hét kinyílt virágból és a jobb fölső sarokban egy bimbóból áll. A virágok szirmai rózsaszínesek, bibéjük citromsárga – mindkét szín esetén látszik egy kis technikai pontatlanság, színelcsúszás. A negyedik színnyomat a barna, mely a szerző nevének, a címszövegnek, az impresszumnak és a lapon egy stilizáltan átvezetett írótollnak a színe.
Kis Krisztián Bálint
Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2021/5. számából (Szecessziós könyvművészet a fővároson túl. Virágzó vidék) – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Győr – Thewrewk István: Neveld önmagadat! (1897)
2. rész: Kolozsvár – Szabó Jenő: Versek (1893)
3. rész: Pozsony – Vásárhelyi József: A genfi „Réveil” (1917)
4. rész: Sopron – Berczeller Adolf (szerk.): Gutenberg-Emlék (1900)
5. rész: Esztergom – Dr. Walter Gyula: Sz. Istvánnapi Szent Beszéd (1900)
6. rész: Hódmezővásárhely – Dr. Gonda József: Uj oltár. Uj istenek (1907)
7. rész: Kézdivásárhely – Szabó Jenő: Magyar szívvel (1906)
8. rész: Szamosújvár – Jósa János: Vergődés (1911)
9. rész: Rozsnyó – Gorzó Gellért: Kapitány György (1917)
10. rész: Mezőtúr – Loisch János: Classicus nyomok Buda halálában (1909)
11. rész: Csurgó – Szaák Lujza: Hulló levelek (1911)
12. rész: Misztótfalu – Román költőkből (1910)
13. rész: Nagyvárad – Vaday József: Tanulók vezérkönyve a jó erkölcsben és hazafias jellemben
2026.09.29