A mesemondás ne verseny legyen, hanem élmény!

2020-ban beszélgettünk utoljára, azóta sok víz lefolyt a Dunán, ezalatt sorra jelentek meg a könyveid. Mi újság a könyvek mögött az alkotóval? Mesélj egy kicsit magadról!

Ma már mint főállású, szabadúszó előadóművész, mesemondó létezem a világban. Budapesten élek, és időközben anyuka lettem. Egy cserfes kislány anyukája, és amikor egy mesemondónak saját gyermeke van, az egy kicsit az akasztják a hóhért esete. Ez persze csak vicc, de mindenképpen nagy változás az életemben, egy nagyon nagy kaland, fantasztikus élmény vele együtt megtapasztalni a mesélésnek a saját gyermekes verzióját. Az elmúlt években sok nagyon izgalmas témán dolgozhattam, sorra jelentek meg a könyveim. Most is dolgozom egy újabb köteten, vagyis folytatom a sort. A könyvírás mellett pedig egy mesemondó élete tele van utazással itthon és külföldön, a felkéréseknek megfelelően.

Sokat dolgozol mindkét területen, a mesemondásban és a meseírásban is igyekszel kiteljesedni. Milyen cél hajt? Mi motivál?

Mindig van új könyvprojektem, amin tudok dolgozni, de a mesemondás volt mindig a fő hivatásom. Nagyon szerettem volna, hogy ez legyen a főállásom, hogy ebből tudjak élni, és minél több helyre elvihessem a meséket. Mára ez valósággá vált. Természetesen művészi vagy szakmai célok is vezérelnek, például hogy hol és mit szeretnék mesélni. Idén 20 éve kezdődött el a hivatásos mesemondói pályám. Hihetetlen, de visszatekintve ez egy nagyon izgalmas utazás volt, és nagyon remélem, hogy még sokáig tudom folytatni.

Ha már számolunk, a legelső megjelent könyved az Útban az ég felé – Három történelmi kisregény, amely 2006-ban látott napvilágot a Mundus Kiadó gondozásában, 2016-ban pedig az első szakmai módszertani köteted, a Mesemondók márpedig vannak a Pont Kiadónál. Az előbbi 20 éve, az utóbbi 10 éve történt, tehát az idei valóban az évfordulók éve számodra. Hogy mostanában mit csinálsz, az jól követhető a közösségi médiában az oldaladon. Például hamarosan Sepsiszentgyörgyre készülsz a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztiválra, amelynek szakmai konferenciáján a kamaszok kerülnek fókuszba. Mit gondolsz ezen korosztály és a mese kapcsolatáról?

Mesemondóként mindig is a kedvenc közönségemnek számítottak. A húsz év alatt folyton azt láttam, hogy kisiskolásoknak hívnak mesemondót, a felnőttek pedig már maguk mennek el az ilyen rendezvényekre, de a kettő között ez a korosztály kiesik ebből a körből. Vagy azért, mert sokan úgy gondolják, hogy ez kisebbeknek való, vagy mert őket ez úgysem érdekelné. Én másként látom, és lobbizom is azért, hogy a kamaszoknak is meséljünk, mert én is abban a korszakomban szerettem meg a mesemondást, a mitológiát, és azért is, mert zseniális, érdeklődő közönség tudnak lenni, ha jól választunk témát. Már a hosszabb, komplexebb történeteket is megértik, átlátják, megérzik az abban rejlő érzelmi mélységeket, felfogják a történet jelentésrétegeit. A kamaszkor egy viharos életkor, és ha olyan történetekkel találkoznak – nagy szerelmek, nagy kalandok, barátság, identitás, hovatartozás kérdései –, ami visszatükrözik az ő életüket, akkor jól tudnak kapcsolódni. Ezek a témák nagyon sok mesében megjelennek, és főleg nagyon sok őslegendában, eposzban, mítoszban. Számtalanszor megtapasztaltam, hogy nem csak, hogy jól tudnak kapcsolódni, hanem zseniális meglátásaik, megjegyzéseik vannak, nagyon lelkesek tudnak lenni, jó velük ezekről a történetekről beszélgetni.

Az elmúlt időszak mesemondó eseményei közül melyek voltak a legemlékezetesebbek?

Most kezdtem egy együttműködést Budapesten a Jókai-kertben, ahová direkt olyan történeteket, programokat tudok vinni, amelyek a természethez, fákhoz, madarakhoz kapcsolódnak. Ezt nagyon élvezem, mint ahogy az európai mesemondó konferenciát is, amelyet idén Stockholmban rendeztek meg. Még sohasem jártam ott, újdonságként hatott rám. A fesztiválra is maradtam előadni, ami izgalmas kaland volt, a svéd társaim pedig nagyon jó fejek, sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam. Tavasszal a kecskeméti könyvtár szervezésében voltam egy meseturnén. Hat fiókkönyvtárat jártam végig két nap alatt, mindenhol nagy szeretettel és kíváncsisággal fogadtak. Számos felkérést kapok, mindegyiknek megvan a maga érdekessége, szépsége. Más a stokholmi mesélés, és más a vidéki kiskönyvtár közönségének mesét mondani, de a maga módján mindegyik kihívást jelent. Azzal, hogy nem korlátozom le se a közönségemet, se a helyszínt, hogy nem ragaszkodom megkötésekhez, nagyon sokféle közönséggel találkozom, sokféle élményhez jutok.

Az új könyved Kié az aranyalma? címmel jelent meg, alcíme Rövid magyar népmesék fiatal mesemondóknak, de ahogy belelapozunk, komoly állásfoglalást és szakmai szempontokat is kapunk arról, hogy mit és hogyan meséljenek a gyerekek a mesemondó versenyeken. Hogyan született a kötet ötlete?

Elsődlegesen egy olyan mesegyűjtemény volt a cél, amely segít abban, hogy ne szűküljön le a mesemondó versenyek repertoárja. Ez a kiadó ötlete volt, mivel elég sokat járok zsűrizni, és sokszor kérnek ajánlást a versenyre készülők számára. Olyan meséket válogattam a kötetbe, amelyek nincsenek a mesemondó versenyek körforgásában, hogy frissüljön a repertoár, és lehessen újakat választani. Ezek gyakran nem jelentek meg nyomtatásban, archív anyagok, sok kutatómunkába kerül megtalálni, összeválogatni. Ezt a feladatot nem várhatjuk el sem a felkészítőktől, sem a szülőktől, főleg nem a gyerekektől. Kutatóként viszont izgalmas feladat rábukkanni arra a rengeteg rövid magyar népmesére, amely mindenféle eldugott helyeken rejtőzik. Ezeket érdemes elővenni, visszahozni a nyilvánosság figyelmébe. Az általam zömében archív anyagokból összegyűjtött 50 mese rövid és stílusában is sokféle, hiszen nem csak a tréfás mesék lehetnek rövidek. Ugyanakkor lehet, hogy valakinek éppen egy líraibb, komolyabb történet vagy egy kalandos varázsmese illeszkedik jobban a személyiségéhez.

Miért tartottad fontosnak, hogy a felkészítőknek is „üzenj” a kötet bevezető részében, ahol hangsúlyozod azt, hogy mekkora felelősség az, hogy mit választunk egy gyereknek mesemondásra?

A bevezetőben abból a kérdésből indulok ki, hogy ezeknek az alkalmaknak feltétlenül versenyeknek kell-e lenni. Nem lehet, hogy inkább gyerekmesemondó rendezvényeknek nevezzük? Szerintem ugyanis az elsődleges cél nem a verseny, hanem az, hogy átéljék a mesemondás élményét, hogy milyen egy hallgatóságnak történetet előadni. Ez mindig is egy közösségi élmény volt, ezt nem szabad szem elől téveszteni. Mindenkinél, a felnőtt mesemondóknál is fontos, hogy olyasmit meséljen, amit szeret, élvez, átél. A gyerek se ragadjon le a szép hangsúlyozás, pontos szövegtudás, látványos előadás mellett, hanem élje át a megosztás élményét. A bevezető egyébként egy együttműködés, közös gondolkodás eredményeként született a Hagyományok Háza „Cserebere fogadom” mesemondó programjával, amelynek a mesemondó versenyekkel kapcsolatos jó gyakorlatok bemutatása a célja. Ideje kicsit változtatni a megszokott paradigmán, és arra koncentrálni, hogy a gyerekek inkább az élőszavas mesélés örömét élhessék meg, hiszen akkor válnak később is mesemondóvá, akkor marad fenn ez a hagyomány.

Egy tavaszi konferencián Agócs Gergely hívta fel a figyelmen, hogy eredetileg a mese nem is a gyerekek műfaja…

Hagyományosan nagyon sok mesemondó alkalom valóban nem gyerekeknek szólt, gyerek mesemondók viszont mindig is voltak. A Hagyományok Házában egy konferencián Raffai Judit kifejezetten gyermek mesemondók archív anyagait tárta elénk. Ilyen mese egyébként a kötetben is található. Nagyon sok gyerekben megvan az önkifejezés vágya ebben a formában is. Az én kislányom is éppen ilyen – igaz, mesemondó az anyukája, és ezt látja tőlem –, ahogy beszélni tudott, már rakta össze a történeteket, egy fellépésem után pedig kijelentette, hogy most ő következik, felmászott a színpadra, és előadta a kis meséjét. Aki mesélni akar, az hadd meséljen, mindegy, hogy gyerek vagy felnőtt.

Nemcsak hasznos, hanem praktikus is a kötet, kulcsszavak segítik az eligazodást, egy-egy mese végén pedig a forrást és a származást is megismerjük. Mesélj a terveidről! Említettél egy kéziratot…

Egy olyan gyűjteményen dolgozom, amelynek témája a szívemhez igen csak közel áll, az ásványok, kőzetek, drágakövek, tehát a Föld kincseinek meséi. Nagyon szeretem az ásványokat, szeretek róluk olvasni, érdekel a geológia, így örömmel válogatok olyan történetek között, amelyekben a föld alatti kincsek fontos szerephez jutnak. Ez a legutóbbi fellépésemhez is kapcsolódik, amely a Tatai Geológus Kertben volt, de az ELTE Természetrajzi Múzeum Ásvány és Kőzettárába is többször hívtak már előadni.

Amúgy is szereted a tematikus köteteket… Példaként említem a Cápatestvért a félreértett állataival, de mostanában fut a Facebook-oldaladon a Meghökkentő magyar népmesék, történetei nagyon érdekesek, szórakoztatóak. Lesz-e ebből kötet?

Sok múlik a kiadón, de az ezzel kapcsolatos kutatást én is nagyon élvezem. Azért kezdtem el, mert szabadúszó előadóművészként érzem, hogy manapság mennyire fontos a láthatóság, a jelenlét a közösségi médiában. Én úgy szeretnék ott látható lenni, hogy közben olyan tartalmakat osztok meg, amelyek értékesek, érdekesek. Úgy tűnik, ezt most eltaláltam. A blogom, a Tarkabarka Hölgy Naplója is folytatódik, bár mostanában kevesebb idő jutott rá, de ezeket a tartalmakat majd szeretném is ide átmenteni, mert ez biztosabb tudásbázis, mint egy Facebook-oldal, ahol ráadásul ezeket valamiért nem lehet megosztani.

Milyen nyelven szeretsz mesélni?

Magyarul és angolul, mindegyiknek más a hangulata. Magyarul, hiszen ez az anyanyelvem, és angolul, mert mi egy kétnyelvű család vagyunk, a férjem amerikai, és a kislányom is mindkét nyelvet beszéli.

Mivel érkezel a 25. Győri Könyvszalonra?

A Kié az aranyalma? című kötetemből hozok meséket.

Zalka Csengével a 25. Győri Könyvszalonon találkozhatnak, 2026. november 8-án, a Mesekuckóban, ahol meséket hallhatunk legújabb, Kié az aranyalma? című kötetéből. Részletes program hamarosan a Győri Könyvszalon hivatalos weboldalán, további hírek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér honlapján és közösségi oldalain, újabb interjúk pedig a Győri Szalon oldalán jelennek meg. Tartsanak Velünk!

SzaSzi
Fotók: Havas Eszter (Forestia Photography)