Jubileum előtt: RÉV Színház – 20 év fesztivál

Húsz esztendő alatt harmincnyolc darab bemutatója, megközelítőleg ezerötszáz előadás, nagyjából negyvenhétezer néző előtt, Győrben a Generációk Házában, a Rómer Házban, a Kontrapont Kultúrtér (volt Rába-gyár) stúdió terében, a Lima Pub&Hostel pincéjében, a Győri Nemzeti Színház Padlásszínházában fordultunk meg előadásainkkal, ezeket egészítik ki a vidéki, fővárosi fellépések – mondja mintegy leltárként a 41 éves „mindenes” színházi szakember, Balla Richie. – A csapat jelenlegi létszáma tizenkét fő, az előadásokhoz valamilyen formában kötődő munkatárs.

Hogyan született meg az alapítás ötlete?

Az egész az akkori Gyermekek Házában azzal kezdődött, hogy öten – Frankó Katalin, Tóth Szilvia, Csütörtöki Tamás, Varju Nándor és jómagam – felfedeztünk egy mosonmagyaróvári bűnmegelőzési pályázatot. Szó szót, gondolatot terv követett, és végül pályáztunk egy általunk készített színházi nevelési előadással. Ez pedig John Millington Synge 1907-ben írt darabjának, A nyugati világ bajnoka címűnek az átiratából született meg. Tízszer játszottuk, és annak ellenére kedvet kaptunk a folytatáshoz, hogy se pénzünk, se paripánk nem volt hozzá. Viszont mi voltunk vidéken az első nevelési színházi társulat, ez adta a motivációt a későbbi pályázatokhoz. Aztán hamar kiderült számunkra, hogy nem egyszerű megélni a drámapedagógiából, így a csoport lényegében széthullott, én Pestre mentem tanulni, voltak, akiknek a civil munkájukkal volt nehezen összeegyeztethető a színház. 2009-ben a társulat egy része dolgozott egy Rómeó és Júlia anyagon, majd később elkészítették Rainer Werner Fassbinder Digó című drámájának az úgynevezett TIE változatát (a színházi nevelés műfaja), de a jelenlegi működésünk, folyamatos létezésünk 2012-től datálható, a mostani együttes lényegében egy akkori újraalakulásnak köszönhető.

Miért döntöttek a RÉV elnevezés mellett?

Egyszerű, hiszen Győr a folyók városa. Ahol folyók vannak, ott kikötőnek is kell lenni, az pedig találkozási, pihenési, közös gondolkodásra lehetőséget adó létesítmény, onnan pedig már csak egy ugrás maga a rév, amely lehet közlekedési csomópont, átkelőhely, de egyben védett kikötő is, átvitt értelemben pedig megnyugvást, célbaérést jelentő hely…

Milyen eredményeket hozott a leküzdött krízist követő időszak?

Amikor hazatértem a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Gimnázium elvégzésével, színész II.-es drámajátékvezetői papírral a zsebemben és nagy vágyakkal a színházi alkotás terén, átvettem a társulat vezetését. Az időszak lényeges történésének a Shakespeare Hamletjéből született Zakkant című előadásunk tekinthető, ezt színházi nevelési előadás formájában tűztük műsorra, de emellett klasszikus színházi előadásként is játszottuk, kihoztuk belőle, amit csak lehet. Nevet szereztünk vele a TIE szakmában. Felfigyeltek ránk, számoltak velünk, kezdtünk országosan is nevet, elismerést szerezni. Persze állami támogatás híján a működésben csak a pályázatokra támaszkodhattunk, de ez az akadályt több fronton is sikerrel vettük, így megvolt az alapja a további minőségi munkának. Az első nagy sikert klasszikus darabbal értük ugyan el, de aztán egyre többet foglalkoztatott bennünket a kortárs irodalomnak és az aktuális élet problémáinak a színre vitele.

Melyek voltak ezek témabeli, műfaji keretei?

Zászlónkra tűztük az alkoholizmus elleni küzdelmet, de repertoárunkba kerültek online zaklatási, kiközösítési tartalmak, vagyis azok, amelyek a mai fiatalokat a leginkább érintik. Elkezdtük egy olyan átfogó műsorstruktúra kiépítését, amely az óvodáskortól kezdve az iskolás éveken keresztül a felnőttekig lényegében minden korosztályt megszólított. És közben kialakult egy RÉV Színházba járó réteg, a törzsközönségünk, amely nemcsak szívesen látogatott bennünket, hanem jó hírünket keltve növelte az érdeklődést irányunkban. Máig kiváló az együttműködésünk a győri iskolákkal, kezdtek sokasodni a városon kívüli, vidéki fesztiválokra szóló meghívások, amelyeknek rendre sikerrel tettünk eleget.

Ennek ellenére sem tudták elkerülni a második krízist…

Elsődleges oka a minden mást is befolyásoló Covid-járvány volt. Azon túl az élet törvényei is beleszóltak a tevékenységünkbe, a lány tagjainkból anyák lettek, a fiúkból családfenntartási kötelezettségeiket teljesítő apák. A második komoly ötös ekkor esett szét, Bálint Betty, Fekete Dorina, Nagy Zsolt Zsozsa és Szántó Dániel időlegesen távoztak, vagy más fronton kellett, hogy helytálljanak, nekem kellett újratervezni a folytatást. Szervezésem nem maradt pusztába kiáltott szó, fiatal drámapedagógusok, színészek jöttek és csatlakoztak örömmel, kíváncsian a társulatunkhoz. Újraépített repertoárunkban fontos szerepet tölt be a drog prevenció, a párkapcsolati manipuláció témája, vagy éppen az 1997–2012 között született Z-generáció képviselőinek észrevehető elmagányosodása.

Manapság mivel tudják fedezni a működés költségeit?

Állami támogatásunk továbbra sincs, sőt, az igénybe vehető pályázati lehetőségeink is csökkentek. Kénytelenek voltunk más forrásokat keresni, így műsorainkat jegy váltása ellenében lehet megtekinteni. Terheinken azért könnyítenek az együttműködések, a Generációk Művelődési Háza, a Kontrapont Kultúrtér és a Padlásszínház helyiséggel támogatja az előadásainkat, valamint örömmel mondhatjuk, hogy Győr városa is mögöttünk áll, jó pár éve önkormányzati támogatás is segíti a működésünket. Büszkén tekintünk vissza az eltelt húsz évre, és a jubileumot szeretnénk egy összegző fesztivállal méltóképpen megünnepelni. Ezt október 2-re tervezzük, amikor is egy közös reggelit követően a kilenc, jelenleg futó darabunkat lejátsszuk, majd pedig egy közös koccintással zárjuk a napot. Reggel hét és hajnali három között fog ez megtörténni, pontosan 20 óra alatt.

Mohay Gábor
Fotók: Balla Richie