Megnyílt a Kreszta-házban Kovács Margit állandó kiállítása
Napi sajtó: Győr, 1974. szeptember 14. – Légrádi Szilvia írása
1974. szeptember 14-én nyílt meg Győrben, a Kreszta-házban Kovács Margit Kossuth-díjas kerámiaművész, érdemes- és kiváló művész, Győr díszpolgárának állandó kiállítása. A város lakossága örömmel fogadta a szobrász alkotói munkásságának bemutatóját, a kiállítás megnyitóján pedig szép számmal jelentek meg a művészetet kedvelők.
Mivel Kovács Margit személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, az alábbi sorokkal mondott köszönetet Győr városának a Kisalföld napilap 1974. szeptember 15-i számában: „Örülök, hogy a város markába tehettem ezt a gyűjteményt. Örülök, hogy a város ebbe a szépséges régi házba fogadta be cserepeimet és így kis nyomot hagyhatok a szeretett falak között.”
(A felújított terű és újrarendezett állandó kiállítás 2022. május 18-án nyitott meg a közönség előtt, erről itt írtunk részletesen.)
Kovács Margit Győrben született, 1902. november 30-án. Művészeti tanulmányait grafikusként kezdte meg 1924-ben, Jaschik Álmos magániskolájában. Később a kerámia felé fordult az érdeklődése. A budapesti Iparművészeti Iskolában porcelánfestést tanult, majd Bécsben Hertha Bucher kerámiaműhelyében elsajátította a keramikus mesterség alapjait. 1928-ban Münchenbe utazott, ahol továbbképezte magát, és szobrászhallgatóként plasztikai formálást is tanult. 1932-ben Koppenhágában, 1933-ban pedig a franciaországi Sévres-ben járt tanulmányúton.
1928-tól kiállító művész, a magyar művészeti élet aktív résztvevője volt. Pályája gyorsan ívelt felfelé, a ’30-as évektől kezdve már az élvonalba tartozott. Alkotókedve sokszínűségét különféle edények sora, reliefek, falképek, kisplasztikák és korongolt figurák bizonyítják, melyeknek utolérhetetlen mestere maradt haláláig. Üde bájú Madonnái, a középkort idéző nyúlánk, esendő szentjei, magyaros zsánerfigurái a teremtés örömét és az életszeretetet árasztják magukból (Zsömlelány, Kisinas, Kuglófmadonna, Pólyázó Madonna, Salome).
A felszabadulás után művészete kiteljesedett, stílusa kialakult, a kerámiaművészet minden ágában kiemelkedőt alkotott. Munkásságában a figurális elem játszotta a főszerepet, technikai virtuozitása főleg nagy méretű figuráiban mutatkozott meg. Pazar bőségben született művei elismerést, hírnevet, évtizedekig tartó hazai és külföldi ünneplést, és magas rangú kitüntetéseket hoztak számára.
A ’60-as években élményvilága elmélyült, a szomorúság, a betegség és a halál egyre nagyobb szerepet kapott benne. Az emberi élet örök témáit: a születést, az elmúlást, a gyászt, a házasságot, az anya és gyermek örök kapcsolatát, az öregedés fájdalmát öntötte formába megrendítő átérzéssel (Nagy család, Születés, házasság, halál, Öregek csöndes lakomája, Élő és holt fejfák, Melyik immár az anya és melyik a gyermek).
Kovács Margit 1977. június 4-én hunyt el Budapesten. Gazdag életműve, bensőséges emberközpontúságot sugárzó művészete ma is egyedülálló hangot képvisel kortárs kerámiaművészetünkben.
A folyóirat és a meghívó a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Kovács Margit keramikus állandó kiállításának meghívója, 1974 című kisnyomtatvány letölthető a Digitális Könyvtárból, a Kisalföld 1974. szeptember 15-i lapszáma pedig megtekinthető a győri könyvtárban.
Légrádi Szilvia
Fotó: Szilvási Krisztián, Vas Balázs
Felhasznált irodalom:
Kovács Margit Gyűjtemény / kat. összeáll. P. Brestyánszky Ilona; M. Várhelyi Vanda
Kisalföld, 1974. 09. 15. p. 1. Méltó környezetben Kovács Margit műveinek kiállítása
2026.09.14