Vaday József: Tanulók vezérkönyve a jó erkölcsben és hazafias jellemben
Vidéki szecessziós könyvművészet 13. rész: Nagyvárad
Újabb merítés következik a hazánkban szecessziónak nevezett művészettörténeti korszak kimeríthetetlennek tűnő vidéki könyvterméséből. Az egyedülálló időszak bemutatására szolgáló, javarészt ritkaságszámba menő kiadványok a szerző gyűjteményéből származnak. Valamennyi leírt pazar kötet és kötés garantáltan helyi mesteremberek keze munkája. Kéthetente jelentkező rendhagyó kultúrtörténeti sorozatunk ezúttal is különleges képzeletbeli utazásra hív a történelmi Magyarország területén.
13. rész: Nagyvárad
Nagyvárad, a „boldog város”, Biharország szíve 1895-ben az egyik legjelentősebb vidéki nyomdahely volt a maga tucatnyi nyomdájával. A Nagyalföld keleti peremén elterülő nagyváros lakossága több mint 38 ezer főt tett ki. Az első váradi officinát még Hoffhalter Rafael 1565-ben állította föl. 1895-ig további több mint húsz nyomda működött a városban.
Közülük a Sonnenfeld-nyomda 1856-tól – túlélve a Romániához csatolást – egészen a 20. század közepéig, az államosításig megőrizte vezető szerepét a helyi nyomdaiparban. Ez tekinthető az első olyan vidéki nyomdaipari vállalkozásnak, amely teljesen függetlenítette magát a fővárostól. A nyomda irányítását a zsidó származású papírkereskedő, Sonnenfeld Adolf 1886 táján vette kézbe. Papírkereskedő szakmáját még a fővárosban tanulta ki. Pesten valcolt, vagyis inasként programszerű vándorutat tett, hogy minél több helyen minél több fogást eltanulhasson. A legrégebbi pesti papírkereskedésben, Engler Ignácnál is inaskodott. Nagyváradra költözése után papírszakmai körökben Budapest-szerte olyan becsülete lett, mint a vidéki nyomdászat jeleseinek, a gyomai Kner Izidornak vagy a békéscsabai Tevan Adolfnak. Az 1910-es évekre a papírkereskedésből, nyomdából, könyvkötő-műhelyből álló nagyvállalat képes volt fölvenni a versenyt a legnevesebb fővárosi nyomdaipari vállalatokkal.
A nyomda kiadványai közül Vaday József Tanulók vezérkönyve a jó erkölcsben és hazafias jellemben című művének negyedik, átdolgozott és képekkel ellátott kiadását a vallás- és közoktatásügyi miniszter 403–1899. szám alatt engedélyezte. A kiadványt bordázott merített papírra nyomták, kiadási évszám nélkül, 134 oldal terjedelemben, a szöveg között 22 metszettel. A címlapon, az előszó fejlécében, a harmadik fejezet végén, a negyedik fejezet címében és végén egy-egy szerény szecessziós nyomdadísz tűnik föl.
A Lévay Márton helyi könyvkötőmester keze munkáját dicsérő kötés jóval beszédesebb. A rózsaszínes árnyalatú egészvászon-kötésen az előtábla és a gerinc aranyozott, a hátsó kötéstábla vaknyomású, egyszerű, nem szecessziós keretdíszítést hordoz. A gerincen a könyv szerzőjének és címének rövid változatát kiskapitális betűvel szedték, alatta és fölötte egy-egy levélmotívummal. Az előtábla ékessége a növényi fonatokat és leveleket tartalmazó keret, az alsó rész közepén a tábla harmadáig fölnyúló két szárral, végükön balra is, jobbra is egy-egy kinyílt, lefelé hajló virággal. A szimmetriát létrehozandó a fölső rész közepén, ugyancsak a tábla harmadrészénél körben négy, valószínűleg ibolyabimbó látható.
Lévay jó érzékkel sejtette meg a könyvkötés szükségességét a városban, és hasonló munkáival olyan minőséget tudott fölmutatni, mint fővárosbeli szakmatársai. Külföldön tanulta a könyvkötő mesterséget, és idővel ő is valóságos könyvgyárat hozott létre Váradon. 1910-re dobozgyárral és nyomdával bővült vállalkozása több mint száz munkást foglalkoztatott. A könyv szerzője, Vaday József (1863–1922) szatmári születésű tankönyvíró tanító, nagyváradi református iskolaigazgató volt. A kötet mintegy párját, Az erkölcsi nevelés gyakorlati vezérkönyve című művet a szerző szülői és (hit)oktatói használatra szánta.
Kis Krisztián Bálint
Forrás: Kis Krisztián Bálint tanulmánya a Magyar Grafika 2021/5. számából – az írást a szerző engedélyével adjuk közre.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Győr – Thewrewk István: Neveld önmagadat! (1897)
2. rész: Kolozsvár – Szabó Jenő: Versek (1893)
3. rész: Pozsony – Vásárhelyi József: A genfi „Réveil” (1917)
4. rész: Sopron – Berczeller Adolf (szerk.): Gutenberg-Emlék (1900)
5. rész: Esztergom – Dr. Walter Gyula: Sz. Istvánnapi Szent Beszéd (1900)
6. rész: Hódmezővásárhely – Dr. Gonda József: Uj oltár. Uj istenek (1907)
7. rész: Kézdivásárhely – Szabó Jenő: Magyar szívvel (1906)
8. rész: Szamosújvár – Jósa János: Vergődés (1911)
9. rész: Rozsnyó – Gorzó Gellért: Kapitány György (1917)
10. rész: Mezőtúr – Loisch János: Classicus nyomok Buda halálában (1909)
11. rész: Csurgó – Szaák Lujza: Hulló levelek (1911)
12. rész: Misztótfalu – Román költőkből (1910)
2026.09.15