Az IL‒18D repülőgép

Az IL–18-as terveit az Sz. V. Iljusin vezette tervezőiroda készítette, 1957-ben szállt fel először, 1958-ban kezdték meg a gyártását. 1978-ig több mint 700-at készítettek az Aeroflotnak és a szovjet blokk légitársaságainak. Katonai altípusok is készültek a Szovjet Légierő és Haditengerészeti Légierő megrendelésére, például szállító, rádióelektronikai felderítő feladatkörökbe.

A négylégcsavaros, gázturbinás IL‒18-asokat a hatvanas években kezdte el használni a Malév. Az első IL‒18-as után hat V és egy D változat került Magyarországra. Az Abdára került gép a D változat, amelyből csak egy volt a magyar légitársaságnál, 1967. június 22-én érkezett hazánkba és állt forgalomba. 122 utas fért el rajta, nemcsak Európába, hanem Észak-Afrikába és a Közel-Keletre is repültek vele. A Malév három IL‒18-asával is történt katasztrófa (Párizsban, Koppenhágában és Ferihegyen, a balesetekben összesen 61 ember vesztette életét), de a HA-MOI lajstromjelűvel nem történt végzetes meghibásodás, és a pilótái is vigyáztak rá. A lajstromjel utolsó betűjéből származott a repülőtéri szlengben az Ilona, Ilonka, Szép Ilonka becenév.

A sugárhajtású gépek aztán szépen kiszorították a típust, személyszállítás helyett teherszállító cargogéppé alakították át. Mivel az ajtók méretét nem szabták át, így nagyobb áruk szállítására nem volt alkalmas. A Malév szakemberei már a ’60-as években kidolgozták élő állatok szállítását ezen a típuson: naposcsibét, törzsállományú tojójércét fuvaroztak például a Közel-Kelet és Afrika országaiba, sőt házisertést szállítva még Kínába is eljutottak. Előhűtött húst és egyéb, körülményesen szállítható árut is fuvaroztak.

Ilonka 1967 és 1989 között teljesített szolgálatot a Malév flotta kötelékében, 22 év és 35 ezer repült óra után került ki véglegesen a forgalomból. Utolsó hivatalos útja 1989. január 25-én, reggel hét órakor fejeződött be Ferihegyen. Utolsó külföldi repülésén egy bábolnai naposcsiberakomány leszállítása után Algériából tért vissza. Érdekesség, hogy utolsó pilótája, Gratzer Károly is ezután vonult nyugdíjba, 42 év szolgálat után. Pezsgővel, virágokkal búcsúztatták.

Légiközlekedés, 1989. február 14., 1. és 5. o.:

Nyugdíj

Mai Nap, 1989. augusztus 10.:

Szép Ilonka eredetileg Németországba, egy Stuttgart melletti közlekedési skanzenbe ment volna nyugdíjba, de ez végül meghiúsult. Felmerült, hogy a MÉH vásárolná meg, de ez egyet jelentett volna a beolvasztással. A Malév televíziós felhívásban keresett új tulajdonost a gépnek, végül az El-Visz Kisszövetkezet vásárolta meg egymillió forintért, hogy vendéglátóegységgé alakítsa át, így megmenekült a pusztulástól, ráadásul a Malév a szerződésben kikötötte, hogy a vásárló köteles a gép állagát megóvni, hiszen a gépek önmagukban jó reklámul szolgálnak a repülőtársaságnak.

A gép 13730-adik, és egyben az utolsó repülése 1989. augusztus 29-én volt, ekkor Ferihegyről a pápai repülőtérre vitték, egy technikai átrepülés keretében, vagyis a fedélzeten a kötelező személyzeten kívül senki nem tartózkodhatott.

Szállítás

Pápán leszerelték a szárnyait (amelyekkel a fesztávja 34,72 méter volt) és a vezérsíkját, majd közúton, a Hungarocamion speciális tréleren, a Győr és Pápa közti utat megbénítva elszállították a 35,9 méteres törzset a 85-ös és az 1-es főutak csomópontjába, Abdára. Mindez nem volt könnyű feladat, hiszen egy harmincnégy tonnás acél vázat kellett feltámasztaniuk és rögzíteniük, csak a négy hajtómű darabonként két tonnát nyomott. A műveletre végül 1989. december 5-én került sor. Reggel nyolc órakor rendőri kísérettel gurult ki a túlméretes szerelvény (5 méter magasságú, 40 méter hosszúságú, 7,3 méter széles ‒ az útszélességi szabvány 6 méter). Útvonala: Pápai reptér 83-as számú út – Győrön át: Pápai út, Kálvária út – 82-83-as számú út közös bevezető szakasza, a forgalom irányával szemben a felhajtó ágon – az 1-es számú út, az M1-es és a 85-ös számú út csomópontja.

A tervek szerint Veszprém megyét 10 órakor hagyta el, Győrbe pedig 12‒13 óra között érkezett volna, de csak 14 órára ért a rendeltetési helyére. A 83-as számú főutat szakaszosan, illetve néhol teljesen lezárták, a forgalmat az alsóbbrendű bekötőutakra terelték. Az Ml-es utat a csornai elágazásig lezárták, ami érintette a soproni, hegyeshalmi, rajkai határátkelési forgalmat is. A látványos szállítás jókora fennakadást okozott a közúti- és vonatforgalomban egyaránt, ugyanis egy kényszerű rövid áramszünet miatt a GYSEV vonatai is késtek. A szállítás több mint négymillió forintba került, ami hatalmas pénznek számított.

Elvis-park

Mai Nap, 1990. február 20., 7. o.:

A vásárló EL-VISZ Kisszövetkezet nevéről (amely 1990 elejétől Elvis Szövetkezeti Kft. lett) sokan Elvis Presley- re gondolnának, pedig valójában mozaikszó, az eredeti nevük Elektromos és Vasszerkezeti Ipari Szolgaltató Kisszövetkezet volt, ebből lett az EL-VISZ, majd – mivel a külföldi partnereik nemigen értették, mit keres a szó végén a „z”– Elvis.

A repülőt 1989 decemberében szállították és telepítették az Abda melletti telephelyre, melyet hosszas keresgélés után végül a győri Új Kalász Tsz-től vásároltak meg, ahol egykor a jó nevű „Paprikás csárda” is üzemelt. Másfél hektáron idegenforgalmi centrumot hoztak létre. Az építési munkálatok már december második felében megkezdődtek, és júniusra el is készültek.

Visszaszerelték a repülő leszerelt részeit, és a gép törzse köré építették a vendéglő épületét. Az 1990. június 22-én megnyílt új látványosság Elvis-park néven vált ismertté. Az elején komoly közlekedési fennakadásokat okozott, hogy az arra járó autósok lelassítottak és megcsodálták a nem mindennapi épületet.

Kurír, 1990. július 20., 2. o.:

A repülőgép belsejében éttermet és kávézót alakítottak ki. A gép orra és szárnyai alatt, a teraszon 300-an foglalhattak helyet, a belsejében 80-an fértek el. Bent napközben presszó működött, este 8-tól pedig műsoros éjszakai bár. Számos más üzlet is nyílt a repülő környékén a zöldségestől a divatáru bolton át a gyorsbüféig. Az étterem előtt hatalmas parkoló kapott helyet, szomszédságában pedig helikopterállomás. A Szigetköz látványára kíváncsi felnőtteket 1000, a gyerekeket 750 forintért vitték 8‒10 perces repülésre. A következő évben 24 szobás motel is nyílt.

Időközönként kiállításokat és bemutatókat is tartottak, mint például 1991. november 15-én és 16-án a csehszlovákiai SANDY KFT. közreműködésével porcelán, üveg, étkészlet kiállítás nyílt, melyet az esti órákban női fehérnemű bemutató, majd Kovács Kati és Latabár Kálmán műsora kísért. 1993. július 17‒18-án pedig Renault bemutató várta az érdeklődőket az étterem parkolójában. Az étteremben is voltak különböző rendezvények: 1992. április 19-én például húsvéti mulatságra várták a vendégeket, amelyen Kovács Apollónia, Dóry József, Angyal János, Harmath Andrea és Auth Endre léptek fel. A műsor után cigányzene, valamint a bárban háromtagú tánczenekar szórakoztatta a nagyérdeműt. A belépés díjtalan volt. Ugyanebben az évben szilveszteri bulira is várták az érdeklődőket, nyáron pedig saját benzinkutat is nyitott az Elvis-park.

Kisalföld, 1992. szeptember 8., 20. o.:

Váratlan események helyszíne is volt az étterem, embercsempészeket kaptak el autós üldözés után a rendőrök.

Mai Nap, 1992. november 5., 9. o.:

1994. február 25-én Boros Péter miniszterelnököt látták vendégül a megyében tett látogatása során.

Kisalföld, 1994. február 26., 1. és 3. o.:

Ekkor élte fénykorát, forgalma az egekben volt, hazai és külföldi turisták egyaránt szerették Ilonkát, hatalmas népszerűségnek örvendett. A Németországból a Balatonra tartó németekből vígan megélő abdai bazársor és a mellé telepített gép aranykora akkor zárult le, amikor 1997-ben átadták a Győr és Hegyeshalom közötti autópályát. Az 1-es főút forgalma a töredékére zuhant, a kilencvenes évek végére már veszteségesen üzemelt az étterem, így kereken egy évtizeddel az 1990-es nyitás után, 2000-ben bezárták a szórakozóhelyet. 2006-ban már csak a körülötte gyűlő szemét elleni harcról szóltak a hírek.

Kisalföld, 2006. április 29., 3. o.:

Második repülőrajt

2007-ben történt a második repülőrajt. Kis Győző kibérelte a helyet, és Club Sky néven nyitott zenés-táncos szórakozóhelyet, amely karibi hangulattal és minden korosztály számára vonzó légkörrel csábította a vendégeket. Nem az átmenő forgalomra alapozott, hanem a győriekre, a többi megyebeli településen élőkre. Győrben egy másik szórakozóhelyet is üzemeltetett, de úgy gondolta, hogy igény van egy helyre, ahol lehet táncolni és beszélgetni, az itteni hatalmas teraszon mindkettőre volt lehetőség.

Négy hónap alatt sikerült rendbe tenni a helyszínt. Lemosták és újrafestették az utasszállító gépet, járólapokat raktak le, sziklakertet alakítottak ki. Felújították a mosdókat, a falak pedig vöröses, narancsos árnyalatot kaptak. Pálmákkal és nádbútorokkal igyekeztek karibi hangulatot kelteni. A teraszon koktélpult várta a vendégeket, emellett mintegy hatvan férőhelyes étterem és egy 40 férőhelyes büfé is rendelkezésre állt. A repülőgép teste körül nagy táncteret alakítottak ki, de létrehoztak beszélgetőhelyeket is.

Kisalföld, 2007. június 21., 6. o.:

A felújítás milliókat emésztett fel, még úgy is, hogy Kis Győző a munka nagy részét maga végezte el barátai segítségével. Öt év múlva remélte a beruházás megtérülését, amellyel tizenöt új munkahelyet teremtett. Azonban a hely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, 2008 júniusában egy szezonnyitó buli volt az utolsó rendezvény a gépen. Utána kis híján újra elborította a szemét és a gaz.

Kisalföld, 2008. július 4., 6. o.:

A repülőgépet több mint húsz év után, 2011-ben bontották ki az épületből, amit át akartak alakítani. (Az épületben 2012. május 12-én, Mundo néven diszkó nyílt, ahova ingyenes buszjáratokkal és kedvezményes taxi tarifával csábították a vendégeket.) Felmerült, hogy egyszerűen szétvágják a gépet, de a repülés szerelmeseinek, köztük Kovács Ferencnek, aki később szakértőként is részt vett a munkálatokban, sikerült elérni, hogy a gép a lehető legkisebb mértékben sérüljön. Leszerelték a vezérsíkjait és a szárnyvégeket. Tervezték, hogy átviszik az autópályán lévő Arrabona pihenőhöz, hogy vendéglátóhellyé alakítsák. Az ehhez szükséges engedélyek egy részét meg is szerezték, de végül ez nem valósult meg. A gép maradt a telken, kitéve az elemek pusztításának.

Kisalföld, 2011. december 3., 13. o.:

Születésnapi ajándék

Így is maradt egészen 2013 végéig, amikor váratlan fordulat következett. Orbán Viktor Rudolf Schuster, Szlovákia második elnöke, a repülés szerelmesének 80. születésnapja alkalmából egy IL‒18-as repülőgépet szeretett volna adni a volt szlovák államfő által alapított kassai múzeumnak (ahol a gépek nagy része különböző államok adománya).

A fejlesztési minisztérium megkereste Somogyi-Tóth Dánielt, és a lelkes repülőgép rajongókból létrejött Légiközlekedési Kulturális Központ Közhasznú Nonprofit Kft.-t, hogy mit tudnának javasolni? Akkoriban összesen négy IL‒18-as volt Magyarországon, kettő a ferihegyi skanzenben, a MOE felségjelű gép az akkor költözés előtt álló Szolnoki Katonai Repülőmúzeumban, a negyedik pedig az Abdán magántulajdonban álló repülő. Somogyi-Tóth a szolnoki gépet javasolta, hiszen tudott volt, hogy a RepTár néven megújuló múzeumba nem fog beférni a mérete miatt, ezért rövidesen funkcióját veszti. A Honvédelmi Minisztérium azonban ragaszkodott a szolnoki gép megőrzéséhez, így a választás az abdai repülőgépre esett.

Somogyi-Tóth Dánielnek kellemetlen érzés volt, hogy miközben a ferihegyi skanzen anyagi gondokkal küzdött az előző üzemeltető által teremtett káosz miatt, és a saját pénzét és idejét nem kímélve próbálta újjáéleszteni a repülőmúzeumot, az állam a szlovák múzeumnak akar gépet vásárolni. Írt tehát egy javaslatot a minisztériumnak: mi lenne, ha az akkor éppen létrejött Légiközlekedési Kulturális Központ Közhasznú Nonprofit Kft.-nek adnának támogatást, és az vásárolná meg a magántulajdonban lévő abdai gépet, a szlovákok pedig vállalnák, hogy Malév-színekre festik, a belsejében megépítenek egy, a magyar polgári repülést bemutató kiállítást, és így 99 évre megkapjak letétbe? A Miniszterelnökségnek tetszett a javaslat, így 2013 decemberében meg is kaptak 95 millió forintot a Miniszterelnökség keretéből a „Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren egy XXI. századi elvárásoknak megfelelő repülőmúzeum és légiközlekedési látogatóközpont létrehozására”. A IL‒18-as megvásárlása után megmaradó összegből azonnal hozzáláttak a ferihegyi légiközlekedési látogatóközponti funkciók megteremtésének. Hogy a 95 millió forintos állami támogatásból mennyit költöttek a gép megvásárlására, azt Samu Ádám, a Légiközlekedési Kulturális Központ szóvivője nem árulta el, arra hivatkozva, hogy magánembertől vették meg az IL‒18-ast.

Magyar Közlöny, 2013, 220. szám:

Napi Gazdaság, 2013. december 31., 2. o.:

Nehézkes elindulás

A Kisalföld 2014. január 11-én arról számolt be, hogy január 10-én speciális szlovák katonai járművek és magyar túlméretes szállítmánybiztosítók várták a 85-ös és az 1-es főutak kereszteződésénél, hogy az ott álló repülő darabjait felpakolják a trélerekre. Samu Ádám szóvivő elmondta, egy magyar‒szlovák csereprogram keretében kerül a gép Szlovákiába. A Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren ugyanis egy repülőmúzeum és légiközlekedési látogatóközpont létrehozására adott a kormány 95 millió forintot. A Győr mellett több mint 20 évig álló gép felújítása is ebből a pénzből történik. Magyar tulajdonban marad, visszakapja eredeti Malév feliratát és színeit, Kassára szállítását a szlovák fél fizeti. A cseremegállapodás szerint a Ferihegyen lévő látogatóközpontban egy repülőgép-szimulátor és egy ott bemutatásra felállítandó TU‒154-es felújításához is segítséget nyújt a szlovák fél. Többek között alkatrészeket biztosítanak. Ezenkívül az ő kiállításukon bemutatott gép is érkezik a magyar repülőmúzeumba.

Kisalföld, 2014. január 11., 1. és 5. o.:

2014. január 14-én és 15-én Kassán, az Európai Unió és a világ című elnöki szimpózium kapcsán ünnepelték Schuster nyolcvanadik születésnapját. Orbán Viktor később csatlakozott az ünnepséghez, ahol bejelentette az abdai IL‒18-as átadását. Az ünnepelt elmondta, hogy a gépet darabokban fogják őrzési helyére, a kassai repülőgép múzeumba szállítani. A szimpóziumról a vendégek sem távoztak üres kézzel, Schuster Hogyan indul az élet című könyvével ajándékozta meg a résztvevőket.

Új Szó, 2014. január 15., 13. o.:

A nagy hirtelen megkezdett munka hirtelen abba is maradt. Mint kiderült, a januári szállítást végző szlovák hadsereg a gép törzsét nem tudja egy darabban elszállítani, csak több darabra vágva, amihez a Légiközlekedési Kulturális Központ mint tulajdonos nem járult hozzá. Ugyanis a törzs szétszerelése, majd újra összeillesztése bonyolult lenne, ráadásul ártana az öreg repülőgépnek, hiszen úgy sokkal inkább veszélyeztetné az időjárás. A szlovák partner ezért más megoldást keresett, és kiírtak egy pályázatot speciális szállítóra. Ígéretük szerint így pár héttel később, de egyben érkezik a repülőgép törzse Kassára.

Kisalföld, 2014. február 11., 1. és 4. o.:

Aztán a télből tavasz lett, és fél évvel később még mindig ugyanott állt a repülő.

Kisalföld, 2014. március 19., 5. o.:

Kisalföld, 2014. május 28., 3. o.:

Végül 2014. október 30-án kezdték meg (vagyis tulajdonképpen folytatták) a repülő bontását és elszállítását. Végre sikerült olyan céget találni, akik el tudják szállítani a rendeltetési helyére. Becsuk Béla Ádám, a cég értékesítője Abdán, a repülőtest mellett elmondta, hogy a szlovák leányvállalatuk révén pályázhattak és nyerhettek. A szállítást a BauTrans végezte. A motorok kiszerelése volt az első feladatuk, hogy a szárnyakat le lehessen szerelni. A tervek szerint november közepén egy 200 és egy 70 tonnás daru segítségével darabokra szedik az IL‒18-ast. Ha ez megtörtént, november 17-én megkezdődik a 35 méteres géptest szállítása, amelyhez teljes biztosítás és felvezetés szükséges. November 17-én ünneplik Szlovákiában a szabadságért és a demokráciáért vívott harc napját, amely nemzeti ünnep, így a főutakon nem közlekedhetnek kamionok. Éjfél után kellett tehát a határt átlépniük, megfelelő biztosítással az 1-es főúton.

Kisalföld, 2014. november 17., 5. o.:

Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november 19., 6. o.:

Kisalföld, 2014. november 19., 1. o.:

„Ilonka” szerencsésen megérkezett, de összeszerelésével nem siettek, hiszen csaknem egy újabb év eltelt, mire megjelentek az első képek a szerelés állásáról. Ennek valószínűleg anyagi okai lehettek, hiszen az évek és az elemek igencsak megviselték a gépet. Végül 2015 októberében visszanyerte régi fényét, és várja a látogatókat a kassai repülőmúzeumban.

Kisalföld, 2015. október 16., 1. és 4. o.:

Bartha Annamária

Felhasznált irodalom: airportal.hu, kisalfold.hu, hampage.hu, stm-ke.sk, flybook.hu, 24.hu, 444.hu, iho.hu 1, iho.hu 2, index.hu, szeretlekmagyarorszag.hu, origo.hu, Molnár Anikó: Nem bírta tovább nézni, hogy imádott gépei elrohadnak, Forbes magazin 2019. február 90-92., Zeinkó Géza: Búcsú az IL-18-astól Közlekedéstudományi Szemle 1989 38-42.

A címlapkép forrása: flybook.hu

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.