A textilipar fejlődése a 20. század elején indult meg. 1911-ben jött létre a Rába partja mellett az a csipkegyár, amely nemcsak Győrött, de az egész országban az első velencei csipkét gyártó üzem volt. A gyár megalapítása Frank Tatham nottinghami csipkegyáros nevéhez fűződik.

Frank Tatham 1910. március 4-i beadványában a magyar kereskedelmi minisztertől a Győrött tervezett csipkegyár részére az ipartámogató törvényekben biztosított állami kedvezményt és államsegélyt kért. A város – bizonyos feltételek mellett – közel 12 ezer négyzetméter ingyen telket és a helyi adók alól 15 évi mentességet biztosított az angol vállalkozónak. Viszont előírták, hogy az engedélyezés után a Frank Tatham Limited Rt. egy éven belül köteles az üzemet felépíteni és beindítani.

A kérvényről és a feltételekről részletesen a Kisalföld 1986. április 12-i számában olvashatunk:

A Honi Ipar című folyóirat 1911. július 1-jei számában már a gyár megalakulását adják hírül:

A Magyar Csipkegyár Rt. üzeme 1913-ban már teljes kapacitással dolgozott. A kétemeletes épület földszintjén 7 használt szövőgéppel indult be a csipkeszövöde. A vállalat alig 50 személyt foglalkoztatott, jóval kevesebbet, mint amennyit eredetileg vállalt. Utólag már nem lehet eldönteni, hogyan alakult volna a termelés, a létszám, ha nem jön közbe az első világháború. Mindenesetre már a hadviselés első évében katonai szállást csináltak a főépület első emeletéből, később sebesülteket helyeztek el ugyanitt.

A háború harmadik évében anyaghiány akadályozta a folyamatos termelést. Ebben az időszakban az üzem termékei a háborús igényeket elégítették ki: főleg kötszer-alapanyagokat szőttek. A gyárat végül 1917 végén bezárták, a dolgozókat elbocsátották. Az angol tulajdonosok 1919-ben hagyták el az országot, a gyárat pedig eladásra kínálták.

1922-ben egy osztrák tőkés érdekeltség tagjai megvették az üzemet, és Győri Csipkegyár Rt. néven újraindították. Selmeczi József lett a vállalat vezérigazgatója, öccse, Selmeczi Frigyes pedig az igazgató.

Bécsi Magyar Újság, 1922. március 28.:

Ebben az időszakban a vállalat kizárólag velencei csipkét és csipkeszövetet gyártott. 1923-ban kibontakozott a függönygyártás is, a cég két bobinett függönygépet vásárolt. A vállalat a továbbiakban Első Magyar Csipkefüggönygyár Rt. néven működött tovább, budapesti székhellyel. Nem sokkal később a győri elöljáróság építési engedélyt adott a társaságnak egy gépcsarnok építésére. Az említett két bobinett függönygépet Győrbe telepítették, megalapozva a helyi függönygyártást.

1924‒1926 között rendkívül sikeres évek következtek. Beszállt a vállalkozásba Kaupi József budapesti hímzőgyáros, nőtt a részvényesek száma, és ismét változott a cég neve: Első Magyar Egyesült Csipkefüggöny, Csipke és Hímzőgyár Rt. lett; főtelepe Budapesten, fióktelepe Győrben működött a korabeli jegyzőkönyvek, bélyegzők tanúsága szerint. Ezt követően megkezdődött Győrben a szőnyeg- és törülközőgyártás is.

Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz, 1926-1927/2. kötet, 2. évfolyam:

Mint a legtöbb hazai vállalatnál, a csipkegyárban is a gazdasági világválság vetett véget a sikernek. Kezdetben nem csupán a válság, hanem a társaság bécsi főrészvényesei, a Selmeczi-testvérek egyre költekezőbb életmódja is apasztotta a nyereséget. 1929-től fizetési zavarok, létszámcsökkentések jelezték a mélyülő válságot. A megmaradt dolgozók eredeti bérüknek legfeljebb a felét kapták meg.

Magyarország című folyóirat, 1930. március 5.:

A cég végül 1931. április 1-jén jelentette be a csődöt. A dolgozókat minden illetmény nélkül elbocsátották úgy, hogy még az elmaradt bérüket sem kapták meg; hiába fordultak bírósághoz, a kifizetésre sajnos sosem került sor.

Pesti Hírlap, 1931. június 17.:

Csak 4 év múlva, 1935-ben sikerült a céget az új tulajdonosnak, Singer Dezső budapesti gyárosnak újra beindítania Gardenia Csipkefüggöny és Szövőgyár Rt. néven. Időközben a piaci igényeknek megfelelően a hímzőgépeket leállították, előtérbe került a tüllgyártás. Az 1930-as évek második felében teljes kapacitással folyt a termelés az üzemben, a dolgozók létszáma elérte a 120 főt.

Színházi Élet, 1937. május 16.:

A gyors felfutásnak a II. világháború kitörése vetett véget. A csipke, a függöny luxusterméknek számított, az alapanyag beszerzése ebben az időben nagy nehézségekbe ütközött. 1944-ben csak kötszeranyagot állítottak elő. A háborúban találatot kapott a gyárkémény, egy gyújtóbomba miatt az épületek megrongálódtak, a gépek egy része leégett.

A háború után, 1948. május 1-jén a Gardéniát államosították. Nyolcvan embernek adott akkor munkát a cég, és ettől kezdve Gardénia Csipkefüggönygyár néven működött. A függönygyártást 1950-ben indították újra. 1951-ben több cég összevonásával növelték a Gardénia üzemét és gépparkját. Az országban ettől kezdődően bobinett függöny- és csipkeanyagot kizárólag a Gardénia Csipkefüggönygyár állított elő.

1955-ben a piaci érdeklődés egyre inkább a szintetikus termékek felé fordult. A Gardénia dolgozói is elhatározták, hogy megpróbálkoznak a nylon csipke készítésével.

Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1954. szeptember 10.:

Az ’50-es években bekövetkezett fellendülést ezúttal az 1956-os ellenforradalom törte derékba. Mint a győri üzemekből általában, a Gardénia Csipkefüggönygyárból is sok dolgozó távozott külföldre. A termelés 1956. október 26-án teljesen leállt. A több hétig tartó kényszerszünet után az áramszolgáltatás akadozása nehezítette az újraindult termelést.

A gondokat súlyosbította, hogy a gyár legtöbb gépe már használt állapotban került Győrbe, az eszközállomány pedig folyamatosan romlott. A vállalat csaknem egész gépparkja 40‒50 éves volt, vagy még régebbi.

Mivel az igények a gyár termékei iránt 1957-től ismét ugrásszerűen megnőttek, a Könnyűipari Minisztérium támogatásával hozzá kellett kezdeni a régi berendezések felújításához, generálozásához.

Érdekes Újság, 1958. november 29.:

A termelés további növelése érdekében a vállalat 1959-ben jelentős beruházást kapott gyárépület bővítésére és bobinett gépek vásárlására. Majd sajátos termék, a hagymazsákanyag termelésének növelése volt a következő cél, mivel az ország hagyma és burgonya exportja jelentősen megnövekedett.

A Gardénia Csipkefüggönygyár 1962-ben (a kép forrása a Régi Győr oldal, Kozma Endre engedélyével):

A ’60-as évek közepére már jelentős kapacitásbővítésen, gépesítésen jutott túl a Gardénia. Ezt követően pedig megkezdődött a szintetikus függönygyártás is.

Munkában az új szintetikus függönykötőgép, 1969. november 4. (Hadas János felvétele, a kép forrása a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér digitális könyvtára):

A Gardénia Csipkefüggönygyár, 1974. február 13. (Szük Ödön felvétele, a kép forrása a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér digitális könyvtára):

Mayer-gép szövi a függönyt, 1975. január 19. (Matusz Károly felvétele, a kép forrása a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér digitális könyvtára):

Földes Imréné 1976-ban került a gyár élére, az ő irányítása mellett kezdődött meg az üzem helyreállítása, amelynek eredményeképpen a termelési érték, a nyereség és a tőkés export is ugrásszerűen emelkedett. A gyártási profilt egy jeruzsálemi céggel kötött kooperációs szerződés alapján hímzett termékekkel bővítették, majd a piaci igények figyelembevételével megkezdték a jacquard függönyök gyártását is. A gyár szakemberei saját tervezésű és fejlesztésű termékekkel is megjelentek a piacon. A Soilrelease kikészítési eljárást a gyár technológusai dolgozták ki, és alkalmazták először függönyökre. Így a függönyök évekig megtartották fehér színüket, és könnyen moshatók voltak.

A Gardénia Csipkefüggönygyár az 1980-as évek vége felé a Rába töltésről fotózva (a kép forrása a Régi Győr oldal, Kozma Endre engedélyével):

1990-ben megbízott igazgatóként dr. Polyák Zoltánné került a gyár élére. 1991-ben a Gardénia újra részvénytársasággá alakult, majd többségi külföldi tulajdonba került, a részvények 91%-át Peter Zelnik vásárolta meg. A részvénytársaság az átalakulást és privatizációt követő első években jelentős gazdasági és szakmai sikereket ért el. Termékeik 65‒70%-át 35 országba exportálták.

Győrben, a Baross úton háromszintes üzletet nyitottak. Világszínvonalú termékeiket számos hazai és nemzetközi kitüntetéssel és díjjal ismerték el. A Gardénia a hazai textiliparban elsőként vezette be az ISO 9001 minőségbiztosítási rendszert 1994-ben, majd az EU/EFTA/PHARE támogatásával első ízben meghirdetett Magyar Minőségi Díjat is elnyerte. Kiépítették a franchise rendszerben működő Gardénia márkaüzlet hálózatot, amelynek 1995-ben már 80 tagja volt. 1997-ben pedig bevezették a társaságot a tőzsdére.

Polyák Zoltánné így nyilatkozott a Magyar Nemzet 1996. január 3-i számában:

A válság első baljós jelei 1997-ben jelentkeztek. A hazai piacon a kötött függönyök iránti kereslet jelentősen visszaesett, miközben a nyersanyagárak emelkedtek. A nagy beruházások költségei is csökkentették a vállalat eredményét, továbbá a leányvállalatok alaptőkéjét és veszteségeit is részben a Gardénia finanszírozta. A romló jövedelmezőség a társaság részvényeinek az árfolyamában is megmutatkozott. A vállalat nagy figyelmet fordított a vevőkör megtartására, és az újabbak felderítésére. De a leggyorsabb változásra, a vásárlói igények megváltozására, újabb divathullámok megjelenésére nem tudtak felkészülni.

Dr. Polyák Zoltánnét 1998 végén az „Év vállalkozója” címmel tüntették ki, de a következő év végén kénytelen volt lemondani, mert a tulajdonosok elégedetlenek voltak a gazdálkodási eredményeivel. Utódja Naményi Péter lett, akinek igazgatása alatt csökkentették a költségeket, az alkalmazottak létszámát, megkezdték a veszteséges leányvállalatok felszámolását, továbbá értékpapírokat adtak el.

Világgazdaság, 1999. október 4.:

Sajnos a társaság így is veszteséges maradt, ezért Naményi Péter munkaviszonyát is megszüntették, közös megegyezéssel. A helyzet egyre kilátástalanabb lett.

A társaság vezetői 2004 végén a MÁV-tól megvásárolták a szomszédságban lévő, közel kétezer négyzetméteres telket. Ennek a tranzakciónak a szerepe azonban már nem az eredeti profil bővítése, hanem a gyártelep kiterjesztése és más célra történő hasznosítása volt. A város a cég kérésére a városrendezési tervben ipari területként szereplő ingatlant bevásárlóközponti területté minősítette át. A győri telephelyen Dunacenter néven bevásárlóközpontot létesítettek, 2008 nyarán pedig megindult a vállalat jogutód nélküli felszámolása.

Kisalföld, 2004. augusztus 10.:

2011-ben Romeisz Norbert, a Rovitex Homedeco Group tulajdonosa néhány tízmillió forintért megvásárolta a Gardénia Csipkefüggönygyár márkanevét és a hozzá fűződő jogokat. Az új tulajdonosnak szüksége volt a márkaismertségre és a kiterjedt, részben élő partnerüzlet hálózatára. Budapesten öt, Celldömölktől Zalaegerszegig több mint harminc üzletet nyitott.

A Gardénia épületeiből a két hatalmas üzemcsarnokot a régi helyén lebontották, és néhány kilométerrel odébb felállították, amelyeket győri vállalkozók logisztikai központként üzemeltetnek tovább. A Dunacenter bevásárlóközpontot 2009 októberében adták át a vásárlóknak.

Kisalföld, 2009. október 30.:

A címlapképen a Gardénia Függönygyár látható 1955-ben ‒ Mönich László és Csák János felvétele.

Légrádi Szilvia

Felhasznált irodalom:
Sajka István: Gardénia Csipkefüggönygyár 50 éves gyártörténete, [1912‒1962]
Koloszár Tamás, N. Magyar Tibor: Gardenia
Győr‒Moson‒Sopron megye siker kalendáriuma, 1996 (fel. szerk. és kiadó Egri Sándor)
Győr fejlődésének mozgatórugói (szerkesztette Honvári János)

Az újságcikkek az Arcanum Adatbázis folyóirat gyűjteményéből származnak. A Régi Győr fotóit (11. és 17. kép) Kozma Endre engedélyével tesszük közzé.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.