Sok győri csak „kínai” házként ismeri, és ezzel a jelzővel hivatkozik rá. De vajon miért kapta az egyébként átlagosnak tűnő panelház a megkülönböztető elnevezést?

Vendégmunkások Győrben

A szocialista blokk országaiban a munkaerőhiány (illetve a küldő országban tapasztalható munkaerőtöbblet) miatt az 1960-as évek végétől megjelentek a vendégmunkások. Ők döntően államközi szerződések alapján, szervezetten vállaltak munkát valamely nagyüzemben. A legtöbben Kelet-Németországban szerezhettek ilyen irányú tapasztalatot, ahová az 1960-as évek óta jártak szervezetten munkát vállalni magyarok, akárcsak más szocialista országok állampolgárai. Az 1970-es évek végétől Magyarországon is találkozhattunk vendégmunkásokkal, akiket döntően az iparban tapasztalható munkaerőhiány leküzdése érdekében „csábítottak” az országba.

Különösen is „érdekesnek”, nem mindennapinak számítottak az Európán kívüli munkavállalók. A sajtó is fokozott figyelmet fordított a jelenségre, hiszen az olvasókat érdekelte, hogyan élnek, mivel foglalkoznak, miként illeszkednek be a más kultúrából érkezők. Magyarországon a legnépesebb ilyen vendégmunkás csoport a kubaiaké volt, akik 1980-tól voltak jelen. Őket elsősorban a textiliparban alkalmazták budapesti üzemekben.

Kőbányai Textilművekben dolgozó kubai szövőnő, 1985 (forrás: Fortepan/Horváth Péter):

Mozambiki munkás a kelet-németországi Welzowban, 1984 (forrás: Wikimedia Commons):

Talán meglepő, de Győrben már 1974-ben találunk feljegyzést vendégmunkásokról. Igaz, a róluk szóló cikk címe meglehetősen félrevezető, hiszen a „szlovákiai vendégmunkások” valójában szlovákiai magyarokat takarnak, akik napi rendszerességgel érkeztek a Csallóköz falvaiból a város különböző üzemeibe. A napjainkban természetesnek számító jelenségről tehát 1974-ben még kuriózumként számolt be a Magyar Hírlap tudósítója.

Magyar Hírlap, 1974. szeptember 1.:

Jelentősebb számban 1981-től dolgoztak külföldiek győri üzemekben. Ebben az időszakban elsősorban lengyelek érkeztek, kezdetben 44 fő, majd a következő évben mintegy 200 fő. Számuk az évek folyamán elérhette összesen az 1000 főt is. Őket a város legnagyobb foglalkoztatója, a Rába alkalmazta. A lengyel munkások első csoportjának megjelenése idején a Rába igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy a vendégmunkások elhelyezéséről a gyár gondoskodik: számukra az akkor épülő Kun Béla lakótelepen biztosítottak munkásszállást. Az üzemek tehát nemcsak a munkáról és a magyar munkásokkal megegyező bérezésről gondoskodtak, hanem a külföldiek elszállásolásáról is.

A kínai munkások és a „kínai ház”

Az újabb népesebb csoport a szocializmus utolsó éveiben kapott munkalehetőséget a városban. Az első ötven fős kínai csapat nyolcnapos vonatozás után, 1987 októberében érkezett meg a Rábához. Karácsonyra számuk már 350 főt tett ki. A tervek szerint határozott időre (3 évre) érkeztek a győri nagyvállalathoz, és a tehergépkocsi-, a motor- és a futóműgyárban álltak munkába. Győri éveik során a legtöbben közülük, 260-an a futóműgyárban helyezkedtek el.

A Rába vezetése a kínai csoport elszállásolására építtetett munkásszállót 1986-ban rendelte meg a kivitelezőtől. Az épület számára a mai Ipar út 49-51. szám alatt találtak alkalmas területet. Érdekesség, hogy a későbbi „kínai” ház helyén korábban az Oxigéngyár állt, melyben 1980 augusztusában következett be súlyos, emberéleteket követelő robbanás. A megsérült üzem helyén létesítették tehát a távol-keleti munkások szállását.

A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár 450 személy elhelyezésére alkalmas épület kivitelezését rendeli meg az Északdunántúli Tervező Vállalattól (forrás: Győr Megyei Jogú Város Levéltára):

A kínai munkások részére épített munkásszálló helyszínrajza (forrás: Győr Megyei Jogú Város Levéltára):

A házgyári technológiával létesített lakótömb ebben az időszakban finoman szólva sem ment ritkaságszámba a városban – már felépült Adyváros, és épülőfélben volt Marcalváros, az akkori Kun Béla lakótelep is. Az új munkásszálló ugyanakkor ezektől a lakótelepektől távol esett, így a külső szemlélő számára „kilógott” környezetéből.

A munkásszálló nem hétköznapi panel lakótömbnek épült, bár a tervezők hangsúlyozták, gyorsan és költséghatékonyan alakíthatók ki benne lakások. Fontos kiemelni, hogy már a tervekben is átmeneti munkásszállásként szerepelt, vagyis a kínai munkavállalók távozását követően vélhetően lakások kialakítását tervezték.

Az épület egyetlen bejárattal rendelkezett, ahol recepció, illetve váró volt. Kialakítottak továbbá közösségi tereket, mint például olvasót, tv-szobát, társalgót, valamint játékszobát. Ugyancsak eltért a hagyományos házgyári lakóépületektől, hogy a folyosók két végén létesítettek közös zuhanyozókat és mosóhelyiségeket.

A munkásszállás lakásainak felszereltsége megegyezett a GYÁÉV által épített többi épületével. Padlószőnyeg, beépített konyhabútor, ruhásszekrények, tapétázott falak, függönyök, minden szobában tv-csatlakozás állt a beköltözők rendelkezésére. Sőt, a forgalmas Ipar utca közlekedési zajártalmának kiküszöbölésére speciális, akusztikailag méretezett hangszigeteléssel ellátott nyílászárókat alkalmaztak. Számottevő különbség volt viszont egy korabeli házgyári lakáshoz képest, hogy a fürdőkádak helyett mindössze kézmosókat szereltettek fel a lakrészekben.

Egy-egy lakrészben 5-6 személy elhelyezésére nyílt lehetőség, így összesen, az előzetes terveknek megfelelően 450 személyt lehetett elszállásolni. A tervező és a kivitelező mindezek mellett a gondnok részére is külön lakrészt biztosított. Ugyancsak jelentősen eltért a megszokott panelházaktól, hogy közös udvar is tartozott a „kínai” házhoz, ahol sportolásra, olvasásra, sakkozásra vagy éppen lengőtekézésre nyílt lehetőség. A közös udvarra növényeket telepítettek.

Kerttervezési műszaki leírás, mely tartalmazza a parkosítás részleteit (forrás: Győr Megyei Jogú Város Levéltára):

Az épületegyüttes keresztmetszete (forrás: Győr Megyei Jogú Város Levéltára):

A kínai munkások – beköltözésüket követően – általános közérdeklődésre tarthattak számot, amit jól mutat, hogy jelenlétükről az országos lapok is időről időre beszámoltak. Az itt lakók beilleszkedtek a városba. Jellemző például, hogy az álaluk eladásra kínált termékeket a Kisalföldben hirdették, átvételi lehetőségként megjelölve a „kínai” házat. Találkozunk továbbá ismerkedni kívánó, „kínai fiatalemberek” által feladott társkereső hirdetésekkel is.

Jelentősebb sajtóvisszhangot aztán egy 1988-as verekedés váltott ki, amikor a rendőrségnek kellett közbeavatkoznia. Erre az esetre évekkel később is visszaemlékeztek a győriek, igaz, ekkor a sajtó már úgy ítélte meg, kissé eltúlozták az ügy jelentőségét.

Kisalföld, 1988. február 20.:

Érdekesség, hogy 1989 júniusában, a Tienanmen téri vérengzés idején a szerveződő demokratikus politikai pártok és a Hazafias Népfront szervezett demonstrációt a városban, tiltakozva a pekingi erőszak ellen. A demonstrációt követően a „Kínai ház” elé terveztek megemlékezést az elhunyt kínai diákokról.

Kisalföld, 1989. június 12.:

A ház utóélete

1990-ben a Rába üzemeiben leépítések kezdődtek, ami természetesen a külföldi munkavállalókat is érintette. Januárban 500 lengyel és 32 kínai munkástól vált meg a gyár. Ezt követően még 175 kínai maradt a városban – és vélhetően a „kínai” házban. Idővel viszont a többiek is távoztak: májusban például arról olvashatunk, hogy alkalmatlanság miatt 32 kínainak mondtak fel az üzemben, míg 72 fő maga adta be felmondását. A „kínai” ház tehát az év folyamán lassanként kiürülhetett, ráadásul a 3 éves szerződés egyébként is lejárt.

A rendszerváltás gazdasági krízise miatt további külföldi munkások érkezéséről szó sem eshetett. 1991-ben még rövid időre a Rába alkalmazásába álló lengyelek költöztek be az épületbe, ám nyilvánvaló volt, hogy csak átmeneti megoldásról van szó: egyre súlyosabb munkanélküliség fenyegette az országot, így a külföldi munkaerőre megszűnt az igény.

Népszabadság, 1991. március 8.:

1991 augusztusában arról szóltak a hírek, hogy eladóvá válnak a lakások a „kínai” házban. Amint a Kisalföld tudósításából kiderül, a Rába értékesíteni kezdi a lakásokat. 80 lakáshoz lehet hozzájutni, melyeket felújítást követően az új házgyári lakásoknál valamivel kedvezőbb áron árusítanak. Az épület alsó szintjén található egyéb helyiségeket a vállalat külön hirdette meg, üzletek nyitására biztosítva lehetőséget.

Kisalföld, 1991. augusztus 10.:

1991 után a lakótömbben található lakások magánkézbe kerültek, az alagsorban lévő üzletek pedig azóta többször gazdát is cseréltek. A kínaiak tehát csupán 3 évet töltöttek az épületben, mégis sok győri a mai napig „kínai” házként emlegeti az Ipar úti tömböt. Mi sem mutatja jobban az elnevezés népszerűségét, hogy 2007-ig a megyei napilapban feladott lakáshirdetések rendszeresen ezzel a névvel tették egyértelművé, hol is található pontosan az eladásra kínált gyárvárosi ingatlan.

Borbély Tamás

Felhasznált szakirodalom:
Apor Péter: Szocialista migráció, posztkolonializmus és szolidaritás: Magyarország és az Európán kívüli migráció. In. Antro-pólus, 2017. (2. évfolyam) 2. szám.
Hoppál Dezső: Munkásszálló, Győr. In. Magyar Építőipar, 1988. (37. évfolyam) 1-2. szám.
Paneles lakóház („Kínai” ház) In: moderngyor.com
Amikor a vörös báró kínai és lengyel szakmunkásokat importált a Rábába. In: autoszektor.hu
Felhasznált napi- és hetilapok: Kisalföld, Magyar Hírlap, Népszabadság, Szabad Föld 

A címlapkép forrása: Hoppál Dezső: Munkásszálló, Győr. In. Magyar Építőipar, 1988. (37. évfolyam) 1-2. szám.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.