Különösen aggasztotta a győri zsidókat, hogy a keskeny, csigalépcsős karzatok tűz esetén nem biztosították a templom gyors kiürítését. A bővítés pénzügyi fedezete azonban csak 1925-re teremtődött meg, a várostól megvásároltak egy teleksávot az épület keleti oldalán.

1925. november 8-án írtak ki meghívásos, zárt pályázatot, amelyre 9 munka érkezett be. A győztes tervet Jónás Dávid budapesti építész készítette, a megvalósítás alapjául azonban a második és a harmadik díjas terv, Hegyi Sándor budapesti építész két munkája szolgált. Ezek felhasználásával készítette el a kiviteli tervet Bachrach Arnold győri építész, az 1926. január 24-én kiadott megbízás alapján.

Dr. Szőcs Sándor: Tegnap, ma, holnap – Tények, gondok, gondolatok a győri zsinagóga történetéről (Kisalföld, 1993. április 17.):

A keleti bővítmény két, a korábbi saroktornyoknál jóval tágasabb és valamivel magasabb új saroktoronyból és a közéjük helyezett kistemplomból, vagy más, a használatra jobban utaló néven a téli imateremből állt. A kiviteli terv készítőjének azt a feladatot adták, hogy olyan tervet készítsen, amely megvalósítható a zsinagóga keleti falának megtartásával, azaz úgy, hogy a zsinagógateret csak annak sarkain kell időlegesen kilyukasztani. A zsinagóga új keleti homlokzatára Bachrach Arnold olyan tervet készített, amely a régi keleti homlokzat nagy rózsaablaka helyén két kisebb rózsaablakot mutat. Ezt a tervet is átdolgozták annak érdekében, hogy a nagy zsinagóga tér Tóra-szekrényt is tartalmazó keleti falát érintetlenül hagyhassák.

A kivitelezést a hitközség rendkívüli közgyűlése 1926. március 25-én határozta el, és a végzés alapján pályáztatták meg a kivitelezést. A 8 ajánlattevő közül a legolcsóbbat a Pittel és Brausewetter Rt. adta be, a munkát ők nyerték el. A kivitelezés április 19-én kezdődött, és szeptember elején fejeződött be. A kivitel eredményeként létrejött a zsinagóga keleti részének ma is ismert képe.

Glück József (balra) és Balassa Ernő (jobbra) fotói:

A zsinagóga központi terét az északkeleti és a délkeleti sarokban kibővítették, a középső, falazott szerkezetében változatlan szakaszon új karzatot építettek, és arra helyezték el az orgonát.

A zsinagóga a vészkorszak után

A zsinagógaépület történetének tragikus epizódja, hogy a győri zsidóságot 1944. június 11. és 15. között deportálták, és a haláltáborokból a visszatérés lehetősége már csak mintegy hetedrészének adatott meg. Már akkor felmerült, hogy mi legyen az épület sorsa. A Győri Nemzeti Hírlap ismeretlen szerzője megoldást is kínált.

Győri Nemzeti Hírlap, 1944. június 24.:

A deportálásból, haláltáborokból mindössze 780 izraelita tért vissza a városba. Közülük csupán hatvanat jeleztek újvárosiként, és ez meghatározta a zsinagóga további sorsát is. A templom újraszentelésére 1946. március 15-én sor került ugyan, de a töredékére csökkent közösség a legjobb akarata ellenére sem tudta fenntartani az egyre romló állapotú épületet. Az iskolaszárnyak 54 százalékát már 1950-ben államosították, 46 százalék 1966-ban ajándékozással került az állam tulajdonába. Ezeket először a gabonaforgalmi vállalat irodáknak használta, illetve a városi tanács kezelésében lévő létesítmények leselejtezett bútorait tárolták bennük. Bár a szárnyépületeket folyamatosan felújították, a templom és a téli templom állapota egyre inkább romlott. 1968-ban – a városi tanács nyomására – eladták Győr városának, amely átvette az épületet, valamint a vele járó karbantartási feladatokat és kötelezettségeket.

Kisalföld, 1968. július 26.:

A város részéről felmerült az igény, hogy az „A” iskolaszárnyban kapjon helyet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, a templomtérben pedig hangversenytermet alakítsanak ki, valamint kiállítóteret kívántak benne létrehozni, ennek kapcsán akusztikapróbát is tartottak. Ezt az elsődleges tervek alapján 1971-re, a város kiváltságainak 700. évfordulójára szerették volna megvalósítani.

Kisalföld, 1968. október 3.:

A hangversenyterembe megvásárolták a Budapesti Zeneművészeti Főiskola régi orgonáját is.

Kisalföld, 1969. február 6.:

Az átépítés terveinek elkészítésére – meghívásos alapon – Győr Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a Győri Tervező Vállalat öt tervező csoportját kérte fel 1969. április 21-i határidővel. A nyertes munka Cserhalmy József, a Győri Tervező Vállalat építészének terve lett, amit át kellett dolgozni.

Kisalföld, 1969. május 9.:

A tervek 1971-re elkészültek.

Kisalföld, 1970. május 7.:

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozata 1974. október 1-én vette birtokba az „A” iskolaszárnyat. A Kossuth Lajos utcai szárnyban pedig a zsidó hitközség működött. Itt, az első emeleten kapott helyet az imaterem.

Kisalföld, 1973. április 11.:

Kisalföld, 1974. május 24.:

Kisalföld, 1974. július 9.:

Az 1980-as években már csak állagmegóvásra volt fedezet. Tervek, elképzelések szép számmal akadtak, de anyagi fedezet hiányában a megvalósulásig nem jutottak el. Ilyen volt a Modul GMK által kidolgozott terv a téli templom és a csatlakozó lépcsőházi torony átalakítására, vagy az 1986-os Győr-Moson-Sopron Megyei Tanács Tervező Vállalatának állagmegóvási elképzelése és a Győrterv 1987-es terve a „B” iskolaszárny átalakítására.

Kisalföld, 1988. november 18.:

A zsinagóga hasznosítására nemcsak a városnak, a városvédőknek, de civileknek is volt ötlete. Kató Pál hangot is adott az ötletének, majd öt évvel később meg is ismételte.

Kisalföld, 1989. február 27.:

Kisalföld, 1994. január 13.:

A zsinagóga teljes megújulására végül az 1989-1990-es rendszerváltás utáni időszakig kellett várni.

A győri Zsinagóga építéstörténetének első része itt olvasható.

Bartha Annamária

Felhasznált irodalom:
Bagi Zoltán Péter: Belváros közösségeinek története II. Révfalu, Győrsziget és Pinnyéd közösségeinek története. Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Győr, 2022.
Dávid Ferenc: A győri zsinagóga építéstörténete dióhéjban (kézirat)
Gerő László (szerk.): Magyarországi zsinagógák. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989. 137-141.
Hancz Gábor (szerk.): Egy épület újjászületett. Győr Megyei Város Önkormányzata, Győr, 2006.
Kemény József: Vázlatok a győri zsidóság történetéből. Győri Zsidó Hitközség, Győr, 2004.
Perger Gyula: Újváros. Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Győr, [2021.]
Szőcs Sándor: A győri volt zsinagóga épület tetőzetének felújítása In. : Magyar Építőipar 1998. 5-6. szám 160-164.
Toronyi Zsuzsanna: Mivé lettek az egykori magyar zsidó imaházak in. : Múzeum Café 2010/2 (4. évf. 16. sz.) 44-55.

A képek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak, a nem jelölt fotók Glück József felvételei.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.