Az első és egyben legpusztítóbb az április 13-i támadás volt, mely során számos ipari létesítmény, középületek egész sora, valamint a Duna mindkét oldalának védtöltése elpusztult, illetve súlyosan megrongálódott. 1944. május 8-ig 532 halottat temettek el, kórházi kezelésre 1132 fő szorult, közülük utólag 50 fő hunyt el.

Az egyik utolsó stratégiai légitámadás hét hónappal később, 1944. november 17-én érte a várost. A tragikus kimenetelű támadás célpontja eredetileg nem Győr volt: a szövetséges bombázók elsődlegesen Bécs környékének olajipari létesítményeit pusztították volna el, ám a kedvezőtlen időjárás miatt nem sikerült azonosítani az eredetileg meghatározott célpontokat, így Győr felé fordultak. A bombatámadás elsősorban Révfalut, valamint a Vagongyár területét érte (a lenti képen), a legnagyobb pusztítást a révfalui víztorony környéke szenvedte el.

Bombatalálat érte a korszakban sokak által „elvarázsoltnak” titulált Torkos-kastélyt is. A november 17-én elhunytak döntő többsége ehhez a helyszínhez kapcsolódott, a kastély pincéjében ugyanis óvóhelyet rendeztek be, ahol főként nők, gyermekek és idősek húzódtak meg. A tragikus bombatámadást követően 61 fő lelte halálát a helyszínen.

A Torkos-kastély Győr egy kevésbé ismert, ám történelmileg annál érdekesebb épülete volt. Az 1930-as években a sajtóban többször írtak róla. A tragikus sorsú kastély története valóban bővelkedett fordulatokban. A Győri Szemle 1934-ben a következőket emeli ki vele kapcsolatban:

„A »Torkos-kastély«, mely a komor barokk »kis-kastély« típusa – a kommün alatt és után sokat szenvedett. Gyönyörű Mária Terézia-korabeli barokk-kályháit összetörték, berendezését – a család által nagy nehezen szerzett egy vagon rakományán kívül, mely szerencsésen Budapestre került – széthordták, könyvtárából pedig 16-17. századbeli könyvek is szemétre és tűzre kerültek. Így ez oktalan vandalizmus folytán Győr városra nézve is becses értékek, dokumentumok pusztultak el. Mikor a tűztorony lerombolásának már megbánt ténye után a város emlékeinek megmentéséről és istápolásáról egyre nagyobb a gondoskodás, az alaposan megrongált épületet a családnak magának sikerült a teljes pusztulástól megmenteni; azt az épületet, mely a világháború bosnyákjait, a szabadságharc orosz katonáit, Napóleon vitézeit látta falai között (sőt, még talán Mária Terézia hőseit is, bár erről nem maradtak fenn tárgyi emlékek), s mely a múlt század-végi nagy árvíz idején a révfalusiak egyedüli menedékhelye, mely dacolt már földrengéssel is, de mindezek alatt nem szenvedett annyit, mint a rövid kommün és következményei folytán!”

A Torkos család leszármazottja, Torkos Ferenc az 1930-as évek közepén renováltatta a kastélyt. Pereskedés révén végül ő szabadult meg a kommün idején beköltözött szükséglakóktól is. A kastélyt a család birtokolta a végzetes napon is.

A több tucat áldozatot követelő bombatámadást követően a romok még az 1970-es évek elejéig láthatók voltak. 1948-ban az 1908 óta használt Torkos utca nevet megváltoztatták, ekkor lett Áldozat utca, ezzel is megemlékezve a bombatámadás elhunytjairól. Később az egykori kastély helyére KISZ iskola létesült, melyet aztán a Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara foglalt el. Az Arrabona Városvédő Egyesület 2009. november 17-én a Széchenyi István Egyetem vezetése jelenlétében átadta az értelmetlen bombázás áldozatainak emlékezetét hirdető keresztet az Áldozat utcában. Az egyesület november 17-én minden évben megemlékezik az áldozatokról.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
Czvikovszky Tamás: Győri utcák könyve. Győr, 2021.
Egy átballagó vándor. Hárs Ottó naplója Győr 1944. évi bombázásának mindennapjairól. Győr, 2022.
Hellebronth Kálmán: Az ócsai és enesei Torkos-család. In.: Győr Szemle. V. Évfolyam. Győr, 1934. p. 331-347.
Laczó Balázs: Kattintás a Régi Győrre: itt állt ez a titokzatos kastély. 2021. november 17. (online itt)
Megemlékezés az 1944. november 17-i terrorbombázás áldozatairól. (online itt)

A címlapkép Glück József fotója (1920 körül), forrása a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti gyűjteménye. A második kép a Fortepan.hu gyűjteményéből származik, pontos lelőhelye itt található: FORTEPAN / Adományozó: Konok Tamás id.