Mivel ők területileg Ausztriához tartoztak, így ellátásukról is nekik kellett gondoskodniuk. Ez a háborús terhek folyamatos növekedése és Ausztria teherbíró képességének korlátai miatt nem volt kivitelezhető. Így, ha kényszerből és gyakran nem titkolt ellenszenvvel, de a magyar állam és a törvényhatóságok is gondoskodni kényszerültek átmenetileg a galíciai menekültekről. Számuk ugyanakkor mindvégig viszonylag mérsékelt maradt, Ugron Gábor belügyminiszter szerint összesen mintegy 25 ezer fő érkezett az országba, jelentős számuk pedig Budapesten talált menedéket.

A román támadást követő menekülthullám jóval több embert érintett, és koncentráltabb is volt: 1916 augusztusának végétől napok alatt közel 100 ezer ember hagyta el otthonát. Döntő többségük magyar anyanyelvű és állampolgárságú volt. (A címlapképen menekültek vonata látható Brassónál – forrás: Wikimédia Commons)

A kormány korábban számolt a lehetséges román támadással, ezért voltak előzetes tervek a menekülés szervezését illetően. A menekülthullám azonban nagyobb méreteket öltött, mint amire a hatóságok felkészültek. Hamar világossá vált, hogy a menekültek ellátásáról kizárólag az erdélyi vármegyék nem fognak tudni gondoskodni, sőt az ország keleti vármegyéit is tehermentesíteni szükséges. A tömeges menekülés miatt a magyar minisztertanács 1916. szeptember 18-i ülésén úgy döntött, hogy engedélyezi a menekültek egy részének áttelepítését a dunántúli és felvidéki megyékbe is. Ennek keretében 31 ezer menekült Dunántúlra történő áthelyezését tervezték. Jellemző azonban a helyzet kaotikusságára, hogy már szeptember 1-jén több ezer menekülő érkezett a dunántúli vármegyékbe, így többek között Győrbe is. A főispán ezen a napon az alábbiakról tájékoztatta a város polgármesterét:

„Gondoskodás történt, hogy a menekültek egyes e célból kijelölt törvényhatóságokba irányítva itt elhelyezésben és ellátásban részesüljenek. – Sokan azonban nem a részükre kijelölt helyekre, hanem az ország más részébe utaznak, és oda váratlanul érkezve sokszor még a költségeket sem képesek viselni, s így hosszabb időn át hajlék és ellátás nélkül maradnak. Felkérem ennél fogva Nagyságodat, szíveskedjék azonnal intézkedni a helybeli jótékony egyletek, társulatok és a nagyközönség közreműködésével, hogy a helyi bizottságok azonnal megalakuljanak, amelyek a már útban lévő menekülteket az állomásokon fogadják, elhelyezésükről és ellátásukról gondoskodjanak.” (Forrás: Győr Megyei Jogú Város Levéltára. Győr Thj. Város ügyviteli iratai polg. 2292/1916)

A hátországban széles körű összefogás fogadta az erdélyi menekülteket, annak ellenére is, hogy a háború harmadik évében már a gazdasági kimerülés jelei napi szinten megtapasztalhatók voltak. A nehézségek ellenére az állam, a városok, a felekezeti és egyéb egyesületek igyekeztek lehetőségeikhez mérten segíteni és támogatni a menekülteket.

Ruhaosztás erdélyi menekültek számára Budapesten (forrás: Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár):

Szeptember 1-től tehát több menekülteket szállító vonat érte el Győrt, így a városnak néhány nappal a román támadást követően azonnal meg kellett szerveznie a rászorulók ellátását. Farkas Mátyás polgármester az Éberth Géza tanácsos vezetésével működő Segítő Irodát bízta meg a feladattal. A Segítő Iroda a város támogatásával, egyházi és civil egyesületek bevonásával igyekezett segíteni a hátország egyre több és több rászorulóját.

Éberth Géza tanácsos, aki 1897-től 1933-ig állt Győr város szolgálatában (forrás: Városok Lapja, 1933. 28. évfolyam, 31. szám. 1933. október 15. 476.):

Győrben több mint 2200 erdélyi menekültről gondoskodtak. Jellemző volt, hogy sokan csoportokban érkeztek, tehát egy-egy településről származók gyakran kerültek együtt a városba. Több forrás említi például, hogy Brassó város házipénztára itt talált menedéket. Ez alapján feltételezhetjük, hogy az erdélyi város több tisztviselője is Győrött tartózkodott. A források tanúsága szerint jelentős számban érkeztek továbbá a dél-erdélyi bányavidékekről (pl. Petrozsény, Vulkán, Petrilla) származók.

Kimutatás a Győrött tartózkodó brassói menekültekről (forrás: Győr Megyei Jogú Város Levéltára. Győr Thj. Város ügyviteli iratai 268/1916 tan.):

A menekültek többségét tömegszállásokon helyezték el, míg a felsőbb osztályokból származókat magánszállásokra irányították. A menekültek elszállásolását egy október 1-jén keltezett dokumentum szerint a következő intézményekben oldották meg: Nádor szálló (390 fő); Kossuth L. utcai iskola (290 fő); Izraelita iskola (170 fő); Ág. Ev. Iskola (290 fő); Győrszigeti Irgalmas nővérek iskolája (150 fő); Győrszigeti Áll. Iskola (180 fő); Magánszállások (800 fő).

A menekültek ellátását személyenként napi 2 koronában határozták meg. Ezen kívül élelmet, ruhát és cipőt is igényelhettek a Segítő Irodától, valamint orvosi ellátásuk is biztosított volt. A menekültek ellátásáról Éberth Géza Győr polgármesteréhez írott jelentései adnak átfogó képet:

„Az összesen körülbelül 2200 menekültnek élelmezését két helyen láttuk el. A nép-konyha élelmezte a két győrszigeti iskola körülbelül 450 menekültjét, míg a többi menekültet a Nádor szálló bérlője. (…) Szeptember 11. óta a Kossuth Lajos iskolai menekülteket az iskola épületében külön élelmezteti, s szeptember 16-tól kezdődőleg a győrszigeti iskolák és az evangélikus iskola menekültjei szintén megkapják külön-külön élelmezésüket, az izr. iskola menekültjei a népkonyhában nyernek étkezést, s a Nádor szálló bérlőjénél csak a szálló menekültjei maradnak. Jó szétosztással a tömegélelmezésben rejlő bajok megszűnnek.” (Győr Megyei Jogú Város Levéltára. Győr Thj. Város ügyviteli iratai 268/1916 tan.)

Külön kihívást jelentett, hogy az egymástól elszakadt, máshová került családtagokról, hozzátartozókról információkat szerezzenek, esetleg kapcsolatot teremtsenek a más-más városokba kerülő menekültek között. Éberth Géza megfogalmazása szerint „a menekültek megadással viselik sorsukat, sok türelemre intést kell azokkal szemben gyakorolnunk, akik hozzátartozóik sorsa iránt vannak kétségben”.

Éberth Géza többek között még arról tájékoztat: „A három éven aluli gyermekeket összeírattuk, s részükre a városi tejüzletből annyi tejet vontam el, amennyit a győri közönség sérelme nélkül elvonhattam. A tejet tejjegy ellenében a kisdedvédő egyesület szíves kiszolgáltatni azzal a tejjel együtt, amelyet önmaga is szerzett. Ugyancsak a kisdedvédő egyesület részesíti a csecsemőket és a kisebb gyermekeket fürdetésben. Nemes buzgólkodásuk és eredményes munkájuk sikere érdekében minden anyagi eszközt rendelkezésükre bocsájtottam.” (Győr Megyei Jogú Város Levéltára. Győr Thj. Város ügyviteli iratai 268/1916 tan.)

Erdélyi menekültek ruhával és cipővel történő ellátásáról szóló jelentés (forrás: Győr Megyei Jogú Város Levéltára. Győr Thj. Város ügyviteli iratai 268/1916 tan.):

A tanácsos a szállások állapotával kapcsolatban is közölt információt: „Minden elszállásoló épületben a társadalomnak két-három tagja vállalkozott a rend, tisztaság fenntartására és ellenőrzésére. Az ő segítségükkel végzik a kerületi orvos urak naponként látogatásaikat, ők ügyelnek az élelmezés körüli rendre, az élelmezés mennyiségére és minőségére, ellenőrzik a tisztálkodást, amely célból minden épületben kazán, teknők, mosdótálak és szappan áll rendelkezésre, s ellenőrzik a fokozatosan a Kloiber-féle fürdőben folytatódó fürdetést, amelynek kiegészítésére minden szálláshelyen most rendeztetek be fürdőszobát, úgy, hogy az az illető iskola céljait is szolgálhassa a jövőben. Ők ellenőrzik a fertőtlenítést, szeméthordást, s minden mozzanatot, amely közegészségügyi szempontból fontos.” (Győr Megyei Jogú Város Levéltára. Győr Thj. Város ügyviteli iratai 268/1916 tan.)

Éberth Géza leírásaiban a nehézségekről is beszámol, melyek elsősorban a pénzadományokat illetően nyilvánultak meg. Ezen a téren a városi tanácsos még a főispánnal is összetűzésbe került. A főispán utasítására ugyanis a lakosság által gyűjtött pénzadományokat igyekeztek több alkalommal is kiosztani a menekültek között. Ezt Éberth Géza a rossz tapasztalatokra hivatkozva elítélte, sőt igyekezett azt akár karhatalmi erővel is megakadályozni.

„Segítés módját illetőleg kezdettől fogva az volt a felfogásom, hogy az istápolás csak természetben történhetik, s a menekültet a pénzbeli adományok káros hatásaitól mindenáron meg kell óvnunk. E felfogásom helyességét az alkalmazott pénzbeli segítségek sajnos következményei igazolták. Egyik esetben a négygyermekes anya ment el vacsorázni, gyermekeit otthagyva, nagyon sok esetben túlságos alkohol élvezetet idézett elő, aminek súlyos következményei voltak, a tisztátalanság és a tűzzel való meggondolatlan bánásmód. Észleleteim közé tartozik, hogy a közeli gyümölcsös bódék forgalma megnövekedett, s a túlzásba vitt gyümölcs élvezete a gyomorrontás különböző alakjaiban nyilvánult meg, ami a tömegszállásolás mellett komoly egészségügyi veszedelmeket vonhat maga után. A nem rendszeresen nyújtott pénzadományok azonban egyéb veszedelmeket is rejtenek magukban. Nagyon sok család hozzátartozóira nézve sikerült már tartózkodásuk helyét megállapítanom. E megállapításom természetesen nem maradhatott titokban, s az illető családtagokat csak úgy tudom az utazástól visszatartani, hogy anyagi eszközöket nem adok kezébe. Már most, ha bármily más forrásból a menekült pénzhez jut, azonnal el fog utazni, s talán éppen olyan községbe, ahonnan itt a távirati értesítésem, hogy nem tudnak hajlékot adni.” (Győr Megyei Jogú Város Levéltára. Győr Thj. Város ügyviteli iratai 268/1916 tan.)

Éberth Géza nem tudta ugyan megakadályozni a pénzadományok kiosztását, fellépése azonban a menekültek körében zúgolódást eredményezett. A Magyarország című lap a főispán szemszögéből írt az esetről.

Részlet a Cívódás az erdélyiek segítése körül című cikkből (forrás: Magyarország, 1916. szeptember 8. 23. évfolyam, 250. szám. 11.):

A feszültségekkel és nehézségekkel terhelt időszakot enyhítette, hogy a kedvező hadihelyzet folytán 1916 októberétől már a menekültek jelentős része hazatérhetett. Ennek köszönhetően a városon is enyhült a nyomás. 1917 első hónapjaiban így is tartózkodtak menekültek a városban, elsősorban azok, akik otthona a hadműveleti területen feküdt. 1917 januárjában például 706 Győrött tartózkodó menekültről tájékoztatja a polgármester a belügyminisztert, egy hónappal később viszont ez a szám már csak 139 főt tesz ki. Mint az alábbi levélben olvasható, még 1917 áprilisában is tartózkodtak a városban menekültek, akik otthonuk rendezetlen helyzetével és a városban tapasztalt kedvező oktatási és egyéb lehetőségekkel magyarázták, miért szeretnének továbbra is a városban maradni.

Menekült család levele a polgármesterhez, melyben a városban tartózkodás meghosszabbítását kérik (forrás: Győr Megyei Jogú Város Levéltára. Győr Thj. Város ügyviteli iratai 268/1916 tan.):

Az 1916-os menekültválság tehát átmeneti volt, a menekülők viszonylag hamar hazatérhettek otthonaikba. A 20. század traumái ugyanakkor még számos krízist tartogattak az ország és ezen belül Győr város lakói számára. Elég csak arra utalni, hogy néhány évvel később, a trianoni döntést követően 350-400 ezer menekült érkezett az elszakított területekről – ehhez képest az 1916-os válság csak „bemelegítésnek” számított.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
Bihari Péter: Lövészárkok a hátországban – Középosztály, zsidókérdés, antiszemitizmus az első világháború Magyarországán. Budapest, 2008.
Csóti Csaba: Az 1916. évi erdélyi menekültek Somogy megyében. In: Somogy megye múltjából – Levéltári Évkönyv. Szerk.: Bősze Sándor. Kaposvár, 1999.
Borbély Tamás János (szerk.): Levéltári források Győr első világháborús éveiből I. 1914-1916. Győr, 2016.
Borbély Tamás János (szerk.): Levéltári források Győr első világháborús éveiből II. 1917-1918. Győr, 2020.
Cívódás az erdélyiek segítése körül. In.: Magyarország, 1916. szeptember 8. 23. évfolyam, 250. szám.
Levéltári források: Győr Megyei Jogú Város Levéltára. Győr Thj. Város ügyviteli iratai 268/1916 tan.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.