Zárkózott, szerény, csendes ember volt. Mesteri rajztudás, hibátlan stílusérzék, gazdag színkultúra jellemezte, széles körű kultúrtörténeti ismerettel és a kivitelezéshez szükséges technikai leleménnyel. Önálló formajegyeket mutató, változatos anyagokból készült, káprázatos színvilágú kosztümjei évtizedeken keresztül követték a színpadi stílusváltozásokat.

Eredetileg iparművésznek készült, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola textilszakát végezte el. Berlinben és Párizsban képezte tovább magát. Itt vett fordulatot pályája, mert a Comédia-Francaise gazdag jelmeztára lenyűgözte; fél évet töltött Párizsban a színház jelmeztárának tanulmányozásával. Hazatérve a budapesti Operaházban keresett állást, 1926-tól Oláh Gusztáv tervező mellett dolgozott. 1928-tól Hevesi Sándor szerződtette a Nemzeti Színházhoz, ahol 1965-ig, közel négy évtizeden át alkotott, tervezett. A megfelelő kosztümök összeállításához tanulmányozta az adott kort és a szereplők jellemét. Nagyságának titka, hogy a színészek egyéniségét is figyelembe vette a kor, a helyzetek, a darab atmoszférája mellett. Ő álmodta meg olyan kiválóságok kosztümjeit, mint Bajor Gizi, Ódry Árpád, Márkus Emília, Somlay Artúr és mások. Segítette alkotásaival Hevesi Sándor, Nádasdy Kálmán, Németh Antal, Major Tamás és Gellért Endre művészi elképzeléseit; több mint nyolcszáz darab jelmeztervét készítette el. Major Tamás azt mondta róla: „Nem jelmeztervező, hanem igazi jellemtervező volt.” Vendégként is dolgozott számos budapesti és vidéki színházban. Divat- és jelmeztervezést tanított Gallé Tibor budapesti festőiskolájában.

1935-ben férjhez ment Diósy Antal Munkácsy-díjas festő- és iparművészhez, akivel alkotótársak voltak, otthon közös műteremben dolgoztak, beleláttak egymás munkásságába. Kollégák is lettek az Iparművészeti Főiskolán, ahol Teréz jelmeztervezést tanított 1950 és 1956 között.

Műgyűjtő munkássága is említésre méltó: felkutatta és közgyűjteményekbe juttatta gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök dédunokájának, gróf Batthyány Gyulának, az elismert színházi díszlet- és jelmeztervezőnek a megvalósult előadásokhoz készült jelmez- és díszletterveit. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetbe került Batthyány-művek a szcenikai gyűjtemény legértékesebb darabjai közé sorolhatók.

1964-ben Nagyajtay Terézt a Nemzetiben váratlanul nyugdíjba küldték, de még nem fejezte be a munkát. Vidékre ment, 1965 és 1972 között a győri Kisfaludy Károly Színház előadásainak fényét emelte csodálatos jelmezeivel. 1972-ben eredményes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend Arany fokozatával tüntették ki. De ne ugorjunk ennyire előre!

1965. szeptember 17-én, délelőtt 11 órakor megtartotta évadnyitó társulati ülését a győri Kisfaludy Színház. Várady György igazgató felvázolta az új évad terveit, majd bejelentette, hogy kik szerződtek ebben az évben a győri társulathoz. A színház új tagjai között (mint például Ernyey Béla, Pálfy Gabriella, Szendrő József stb.) ott szerepelt már Nagyajtay Teréz Kossuth-díjas, érdemes művész jelmeztervező is.

Lássunk egy-egy darabot az elkövetkező évekből, és Nagyajtay Teréz alkotásainak értékeléseit:

1966: Huszka Jenő: Gül Baba (rendező: Kamarás Gyula, címszereplő: D. Kovács József) A rendezés az egyszerű, romantikus történetet igyekezett történelmi mesejátékká formálni. A kritika szerint az egyébként másodlagosként kezelt eszközök, mint a jelmez, díszlet „...tartalmi feladatot töltöttek be… sőt ha lehet ezt a kifejezést használni a tárgyakra, főszereplőkké léptek elő. A történelmi játékká formálást szolgálták ugyanis Nagyajtay Teréz Kossuth-díjas érdemes művész szép kivitelben készült, korhű jelmeztervei…” (R.E.)

1967: Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember (rendező: Kamarás Gyula). „A színház jelentős erőket vonultat föl, hogy a nagy magyar írónak a művét méltóképp állítsa színpadra. Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, Nagyajtay Teréz Kossuth-díjas jelmeztervező működött közre.” /J.F./

1968: Vészi Endre: Kettévált mennyezet (rendező: Várady György, címszereplő: Gamma Erzsi). „Baráth András díszlete, Nagyajtay Teréz kosztümjei hozzájárulnak, hogy a győri előadás mindent egybevetve, igényes élményként rajzolódik be nézőinek az emlékezetébe.” (Rajk András) (Korabeli műsorfüzet)

Erre az évre, győri tartózkodásának idejére esett Nagyajtay Teréz munkásságának 40 éves évfordulója. Jubileumi kiállítását a Győri Műcsarnokban nyitották meg 1968. január 7-én, vasárnap (korabeli meghívó). A tárlaton férje, Diósy Antal néhány portréját is lehetett látni ismert művésztársakról, barátokról (pl. Pátzay Pál, Rózsahegyi Kálmán stb.). A kiállításról beszámolt a Kisalföld, a cikkben így méltatták a művészeket: „A jelmeztervezőt rajzkészségén és gazdag képzeletén kívül a széles körű műveltsége avatja a magyar jelmeztervezés egyik legjelentősebb alakjává… Négy évtizedes munkássága alatt az operától, az operettszínháztól a filmgyárig szinte mindenféle műfajban maradandót alkotott... Nagyajtay a jellemeket ruházza fel – a szó legszorosabb értelmében – külsővel, Diósy a művészek lelkületét, belső énjét ábrázolja.”

1969: Jean Anouilh: Pacsirta c. színműnek győri ősbemutatója, „igényes, szép előadásban” (rendező: Bruck János, címszereplő: Balogh Emese). „...a rendkívül szellemes jelmezek Nagyajtay Teréz művészetét dicsérik.” (Demeter Imre) (Korabeli műsorfüzet)

1970: Franz Werfel: Musza Dag negyven napja (a regényt dramatizálta Török Tamás, rendező: Várady György, címszereplő: Nagy Attila – vendég) „Szép, forró hangulatú előadás… A kitűnő jelmezeket Nagyajtay Teréz tervezte.” (D. I.)

1971: Leo Fall: Pompadour (rendező: Hortobágyi Margit, címszereplő: Balla Ica). A darab első előadása óta eltelt ötven év, felfrissítették, hogy a ma emberéhez közelebb kerüljön a cselekmény, „ezt valósította meg Hortobágyi Margit rendező, Baráth András díszletei és Nagyajtay Teréz Kossuth-díjas érdemes művész jelmezei”. (Korabeli műsorfüzet)

1972: Lope de Vega: A kertész kutyája (rendező: Szilágyi Albert, címszereplő: Gyurkovics Zsuzsa / Herendi Mária – kettős szereposztásban). „Baráth András (díszlettervező) el tudta feledtetni, hogy Győrött még mindig egy méltatlanul gyatra épületben áldoznak Tháliának. Ehhez segít hozzá Nagyajtay Teréz ragyogó kosztümjeivel.” (K. Gy.)

Amikor a győri színháznál befejezte pályafutását és nyugdíjba ment, több mint hetvenéves volt. Ezután férjét ápolva, visszavonultan élt. Házastársának halálát (1977) mindössze öt hónappal élte túl.

Nagyajtay Teréz 1978. január 12-én hunyt el Budapesten. Január 20-án a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára pályatársai, tanítványai, tisztelői és családjának tagjai. A Nemzeti Színház igazgatósága és társulata nevében Major Tamás búcsúzott tőle.

Hagyatékát testvére, Varga Istvánné gondozta. 1981-ben alapítványként 510 ezer forintot ajándékozott a Magyar Iparművészeti Főiskolának, mellyel a Nagyajtay Teréz – Diósy Antal művészházaspár munkásságának kívánt emléket állítani. A felajánlott összeg kamatát és a Diósy-Nagyajtay-emlékérmet évente olyan hallgatók kapják, akik kimagasló eredményeket érnek el akvarellben, textil- és jelmeztervezésben.

Nagyajtay Teréz munkásságának lenyomatait, terveit, rajzait az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai gyűjteménye őrzi.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Nagyajtay Teréz, a Nemzeti „jellemtervezője”. - Bp., 2015.
Demeter Imre: Gorkij, Miller. In: Élet és Irodalom, 12. évf. 46. sz. (1968. nov. 16.), p. 8.
Demeter Imre: A Pacsirta Pannóniában. In: Élet és Irodalom, 13. évf. 8. sz. (1969. febr. 22.), p. 8.
Demeter Imre: A Musza Dag 40 napja. In: Film Színház Muzsika, 14. évf. 16. sz. (1970. ápr.18.), p.10.
Diósy-Nagyajtay Alapítvány. In: Magyar Nemzet, 37. évf. 294. sz. (1981. dec. 16.), p. 4.
Évadnyitás a Kisfaludy Színházban. In: Kisalföld, 10. évf. 219. sz. (1965. szept. 17.), p. 1.
Faragó Ilona: Nagyajtay Teréz. In: Magyarország, 13. évf. 21. sz. (1976. máj. 23.). p. 27.
Gallé Tibor festőiskolája. In: Győri Nemzeti Hírlap, 5. évf. 210. sz. (1940. szept. 15.), p. 9.
J. F.: Kamarás Gyula huszonöt éve. In: Kisalföld, 12. évf. 228. sz. (1967. szept. 27.), p. 5.
[Nagyajtay Teréz temetése]. In: Hajdú-Bihari Napló, 35. évf. 18. sz. (1978. jan. 21.), p. 2.
(k. gy.): A kertész kutyája. In: Film Színház Muzsika, 16. évf. 25. sz. (1972. jún. 17.) p. 15.
Kitüntetések. In: Magyar Hírlap, 5. évf. 222. sz. (1972. aug. 12.), p. 3.
Köpeczi Bócz István: A jelmezeket tervezte: Nagyajtay Teréz. In: Színház, 11. évf. 6. sz. (1978. jún. 1.), p. 25.
M. T.: Elhunyt Nagyajtay Teréz. In: Magyar Hírlap, 11. évf. 11. sz. (1978. jan. 13.), p. 8.
-mi- : Jelmeztervek, művészportrék. In: Kisalföld, 13. évf. 9. sz. (1968. jan. 12.), p. 3.
(r): Mitől marad fiatal egy operett? A Pompadour a Kisfaludy Színházban. In: Kisalföld, 16. évf. 283. sz. (1971. dec. 1.), p. 5.
R. E.: Gül Baba a Kisfaludy Színházban. In: Kisalföld, 11. évf. 31. sz. (1966. febr. 6.), p. 2.
Rajk András: Kettévált mennyezet. In: Népszava, 96. évf. 84. sz. (1968. ápr. 10.), p. 2.
oszmi.hu
gyorplusz.hu