Király Mária és Springholcz Ferenc 1876-ban kötöttek házasságot. Kilenc gyermekük született, közülük öt érte meg a felnőttkort. Az elsőszülött Mária volt, két testvére, Gyula (1878) és Margit (1879) csecsemőkorukban meghaltak. Két lány, Erzsébet (1880-1901) és Margit (1883-1902) pedig fiatalon hunytak el. A többi testvér Karolina (1881-1956), Ferenc (1882-1971), Margit (1884-1958) és Imre (1892-1967) mind hosszú kort ért meg.

A család a Megyeház utcában, a mai Liszt Ferenc utca 18. számú házában lakott. Az épület helyén az 1703-as telekkönyv adatai alapján (Villányi p. 183.) két földszintes ház állt. A telket és a házakat 1802-ben vásárolta meg anyai nagyapja, Király György és felesége 2000 forintért, hogy a helyére egy háromszintes házat építsenek. A gyermekkorában itt töltött évekre Springholz Mariska a Magyar Iparművészetben írt tanulmányában így emlékezik vissza:

„A vén tömörfalú, kényelmes úriház Győrben, ahol születtem, egyszerű, de válogatott bútorokkal és képekkel volt teli. Tisztaságát, barátságos elrendezését édesanyám hat gyermekadta dús gondjai mellett is megőrizte mindig. Hófehér csipkefüggöny, friss virág a napsütötte szobákból nem hiányzott soha. Ha hozzánk látogatók jöttek, a házunknak még csinosabbnak, még ünnepiesebbnek és szebbnek kellett lennie.”

A házhoz egy kis kert is tartozott, melyet a családfő gondozott. „Katonatiszt édesapám a szimmetriára és a rendre volt nagyon kényes. – Szenvedélyes, képzett rózsakertész volt s a kis kertet, házunk mögött szabad óráiban nagy örömmel és sok munkával gondozta. Minden fa, minden bokor s virág az ő nevelése volt ottan...” A kerti munkából a gyerekek is kivették a részüket, segítettek öntözni, gyomlálni.

Négyéves kora körül elkapta a kor rettegett betegségét, a tuberkulózist. A bal térde megduzzadt és fájt. Az orvosok a beteg térdizületet begipszelték, és kiiktatták a mozgatás lehetőségét, ami azt jelentette, hogy a térde egész életében merev, behajlíthatatlan maradt. A beavatkozás csak annyira sikerült, hogy élete végéig kissé bicegve és idős korában bottal, de mégis jól tudott mozogni, járni, külföldi útjai során hosszú utakat megtenni, magas állványokon freskókat festeni.

Nyolcévesen kezdett rajzolni, embereket, asszonyokat, mindig balra néző profillal és sok-sok virágot. A Kis Lapban látott illusztrációk hatottak rá, legjobban a vasárnaponként kézbe kapott, friss, nyomdaszagú, még olvasatlan példánynak örült. Ennél csak akkor volt nagyobb az öröme, mikor az édesapja mintegy kitüntetésképpen az első egész ívpapírt neki adta, hogy kedve szerint rajzolhasson rá. Első nagyobb alkotása a „Nagymosás”, és a „Búcsú” című gyermekjelenet ábrázolások voltak. Ezt egy negyven lapból álló népviseletes gyűjtemény követte, amelynek alakjait részben az édesanyja szóbeli leírása, részben útirajzok alapján készített. Végül képek után rajzolgatott.

Később Mendel Béla személyében házi rajztanítót kapott. Egy év elteltével már egymás után festette a családi arcképeket. A szüleiről festett portrékat 1894. év elején Máxa Ferenc üzletének kirakatában bárki megtekinthette.

Dunántúli Hírlap, 1894. február 1.:

1889 és 1895 között a győri állami tanítóképző-intézetben tanult, ahol 1895-ben elemi iskolai tanítónői oklevelet szerzett.

A győri állami tanítónőképző-intézet értesítője az 1894-95. tanév végén (Győr, 1896.):

Egyre inkább a rajz, a festészet felé fordult. Édesanyja, lánya tehetségét felismerve, úgy döntött, hogy felszámolja győri életüket, és Budapestre költözött a család. Mariska 1895-ben felvételt nyert az Országos Mintarajziskolába, ahol Székely Bertalan tanítványa lett. 1899-ben tanítóképző intézeti, felsőbb és polgári leányiskolai rajztanárnői képesítést nyert dicséretes eredménnyel.

Az Országos M. kir. Mintarajziskolának és Rajztanárképzőnek értesítője az 1898/99 tanévről (Bp. 1899):

A tanévi záróünnepély alkalmával alább nevezett növendékek között kisebb jutalomdíjakat osztottak ki, összesen 300 forint összegben. A jutalmazottak között Springholz Mariska is szerepelt. Édesapja ekkor már régóta betegeskedett, majd egészségi állapota rohamosan hanyatlott, végül 1900. január 4-én Budapesten meghalt.

Undi Mariska pályájára életre szóló hatást gyakorolt, amikor mintarajziskolai barátnője, Kriesch Laura meghívta a bátyja, Kriesch Aladár által létrehozott diódi nyári művésztelepére. Erről a Művészet 1912. számában így írt: „...Kriesch Aladár házánál, egy kies erdélyi falucskában, ahol vendége voltam, kaptam aztán mind több és maradandóbb irányítást művészetemben. Legtöbbet azzal, hogy láttam egy művészt keresgélő, megfigyelő munkája közben. Elkezdődött nálam is, miniatűrben egy hasonló irányú tanulmányozás, keresgélés, melyet folytattam, mikor csak lehetett...”

Később részt vett a Kriesch körül 1901-től szerveződő gödöllői művésztelep tevékenységében, de előtte még tanított is. Első állása Szabadkán volt az állami tanítónő-képző intézetben, ahol háromszáz diáknak tanított rajzot és kézimunkát.

Hivatalos Közlöny, 1900. szeptember 15.:

Attól félve, hogy itt a pályája megreked, újra a tanulás felé fordult. Az iskolából szabadságot kért, és egy állami ösztöndíjnak köszönhetően visszatért Budapestre, ahol az Iparrajziskola női munkatermében díszítő festést, hímzést, faégetést és tervezést tanított. 1904-1905 között a Nemzeti Múzeum Néprajzi osztályának rajzolója volt. Sokat utazott Sárközbe és Kalotaszegre anyagot gyűjteni.

Sokat dolgozott a gödöllői művésztelep szövőműhelyében is. Az Iparművészeti Iskola Értesítője 1911/12-es tanévben a gödöllői szövőiskola tervezőjeként említi.

Budapesti Hírlap, 1903. október 3.:

A Magyar Nők kiállításán és az Iparművészeti Társulat pályázatain szerepelt dekoratív tárgyakkal, tervekkel. Még könyvillusztráció készítésével is foglalkozott; Szikra (Teleki Sándorné) Régen című gyermekkötetét illusztrálta.

A Magyar Iparművészeti Társulat 1903. május 10-én lakásberendezési kiállítást rendezett az Országos Ipar-művészeti Múzeumban, melyen Undi Mariska is szerepelt egy gyermekszoba tervvel.

Magyar Iparművészet, 1903. 3. szám:

Budapesti Hírlap, 1903. május 10.:

1903-ban családnevét anyai nagyanyja után Springholzról Undi-ra változtatta.

Budapesti Hírlap, 1903. december 1.:

Undi-Springholz Mariska más oldalú elfoglaltsága miatt a községi iparrajziskolában betöltött állásáról lemondott. (Községi iparrajziskola, Budapest, 1904. p. 16.)

A kiállítás után Londonba utazott. Hazatérését követően illusztrációkkal, akvarelltájképekkel és újabb népviseleti és interiőr tanulmányok készítésével foglalkozott. Az iparművészet több ágában kísérletezett; a Műbarátok körében rendezett interiőr kiállításra női dolgozószobát tervezett.

1904-ben St. Louis-ban rendezték a világkiállítást. A Magyar Iparművészeti Társulat a nemzetközi kiállításra kiküldött kormánybiztostól, Szögyény György dr.-tól november hó 16-án kapott hivatalos értesítést, amelyben azt közli, hogy az iparművészeti osztályban S. Undi Mariska bronzérmet nyert.

Undi Mariska elméletileg és a gyakorlatban is sokat foglalkozott a ruhareform kérdésével. Az Új Idők 1906-ban több cikket szentelt e témának, melyek közt találjuk Lyka Károly írását, aki Undi Mariska magyaros reform-ruha terveivel illusztrálta cikkét.

Új Idők, 1906. 40. szám:

Sokoldalú művészként más területen is kipróbálta magát. Az „ország első freskófestő asszonyának” 1908-ban első megbízatása a Tűzoltó utcai Fehér kereszt kórház két várótermének és betegszobáinak kifestése volt. Erről a Magyar Iparművészet 1915. 2. számában így ír:

Magyar Iparművészet, 1908. 3. szám:

1908 őszétől Párizsban tanult, az itt szerzett tapasztalatait a Magyar Iparművészetben tette közzé: „Tisztelt Szerkesztő Úr! Most harmadéve a messzi világmetropolisban, Párisban éltem. Onnét várt és kívánt tőlem levelet ilyenkor; levelet, melyben a minden művész csodálatát s minden laikus kíváncsiságát egyaránt foglalkoztató titkokról, a párisi nők öltözködési művészetéről kellett szólnom, kellett beszámolnom…” – kezdi levelét, mely a folyóirat 1912. első számában jelent meg. És valóban, a következő lapszámban párizsi toalettekről készült grafikákat találunk tőle.

Magyar Iparművészet, 1909. 2-3. szám:

Párizsban Mr. Percy Tudor-Hart magániskolájában tanult délelőtt, délután a saját műtermében dolgozott, modelleket rajzolt, este pedig elmerült Párizs forgatagában. A francia fővárosból Münchenbe, majd Svájcba utazott. Hazatérése után megbízást kapott az Aréna úti Népszálló éttermének és dohányzójának dekorálására.

1910-ben újabb tragédia érte, július 15-én meghalt az édesanyja.

Sikereiről a győri napilap is tudósított, melyet édesanyja már nem érhetett meg. Először a Győri Hírlap 1911 decemberi számában olvashatták munkásságának méltatását.

Sikeres pályájának további állomásait a következő cikkben mutatjuk be.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Almási Tibor: Évről évre…1.: Győr képzőművészeti élete, 1896-1918. Szany, 2018. 312 p.
Elek Artúr: Undi Mariska művészete. In: Magyar Iparművészet, 1912. 2. sz. p. 41-46.
Györgyi Kálmán (szerk.): Magyar Iparművészet, 1912. 2. sz.
Győri életrajzi lexikon. Győr. Győr Városi Könyvtár, 1999.
Pataky Irma (szerk.): A győri Állami Tanítónőképző-Intézet értesítője az 1894-95. tanév végén. Győr, 1896. 162 p.
Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona : építészek, szobrászok, festők, műgyűjtők, művészeti írók : XVI-XX. század : A-Z. Győr, Kisalföld Művészetéért Alapítvány, 1998.
Undi Flóra: Undi Mariska családja és művészete. Bp., Püski kiad. 2014. 93 p.

A címlapkép Magyar Iparművészet című folyóiratból származik (1912. 2. sz. p. 41.)

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.