Id. Vörös Jancsi előadókörútjai

Először egy győri jogászbál kapcsán említi „Vörös ügyes bandáját” 1840. januárban a Honművész. 1848-ban a márciusi napokban Kossuthot kísérték Bécsbe. A szabadságharc után 1858. július 28-án Bécsben koncerteztek, 1863 szeptemberében Salzburgban voltak. 1863-ban átvették Farkas Miska felbomló bandájának tagjait. Vörös Jancsi zenekarát a Salzburger-Zeitung dicsérte, „szabados előadásmódjukat, hajlékonyságukat, előadásukat tűz és eredetiség jellemzi”. 1864-ben bajorországi körúton vettek részt, ahol nagy sikert arattak. A Fränkischer Kurier augusztus 20-i száma „Zenészeti Cicerónak” nevezte őket.

1865 május-júliusában első magyar zenekarként Svájcban, Zürichben léptek fel. A sajtó zenei tudásukon túl a banda megjelenéséről is szólt, „férfias deli alakjuk és ízléses magyar ruha” is hozzátett sikerükhöz. 1867 augusztusában ismét Nürnbergben és Linzben vannak, ahol a korábbi, 3 éve történt látogatásuk óta még tökéletesebbre fejlesztett előadásmódjukat dicsérte a kritikus. 1868-ban Vörös Jancsit Győrből Szentpétervárra szerződtették, bandája minden tagjának 90 rubelt ígértek havonta, 1873-ban a bécsi világkiállítás ideja alatt játszottak. 1879 augusztusában Károly Lajos főherceg meghívta Vörös Jancsiékat, 1888 júniusában a győri zenekar 20 napra Bolognába szerződött.

A Budapesti Hírlap 1902. szeptember 30-án adott hírt Vörös Jancsi haláláról:

A Pesti Hírlap 1902. október 3-án felidézte az esetet, amikor Wagner hallotta őt játszani:

A népes Vörös família több tagja folytatta a zenészmesterséget, és szerzett hírnevet szerte a világban.

Id. Vörös Elek prímás Győrött született 1874-ben, Budapesten hunyt el 1911-ben. A kortársak szerint a magyar népdal egyik elragadó interpretálója volt. Muzsikus pályafutását Farkas Miska zenekarában kezdte. Többek közt 1895-ben Prágában, 1899-ben Bécsben, 1900-ban Párizsban és Kölnben léptek fel. Az 1900-as párizsi kiállításon a banda szép sikerrel szerepelt. Utolsó éveiben a budapesti Fővárosi Orfeum állandó zenésze volt.

Ifj. Győri Vörös Jancsi szintén a neves Vörös zenészcsalád tagja volt (Elek testvére), Győrben született 1881-ben.

15 éves korában Vörös Elek segédprímása a Fővárosi Orfeumban, 1909-ben alakított önálló zenekart, amellyel bejárta Németország valamennyi városát. Hazatérve zenekarával a Király Színházban játszott a Cigányszerelem, A csárdáskirálynő, a Tatárjárás, a Marica grófnő című operettekben.

Szép Ernő Kati gyere ki című novellájában idézte fel Ady Orfeum Kávéházbeli barátságát kedvenc zenészeivel, a Vörös testvérekkel.

Vörös Miska

Vörös Miska Győrött született, id. Vörös Elek öccse. Zenei tanulmányait követően Vörös Jancsi bandájában segédprímás volt. Két év múlva belépett Farkas Guszti zenekarába. 1900-ban részt vett Vörös Elek segédprímásaként a párizsi világkiállításon. Az 1901-ben megnyílt Fővárosi Orfeumban zenélt. Kairóban, Rómában, 1905-ben Baden-Badenben muzsikált. 1912-ben Moszkvában, 1913-ban Luzernban, 1920-ban Zürichben játszott.

Vörös Misi afrikai vendégszerepléséről így emlékezett:

Ifjú Vörös Elek 1899-ben született Győrött:

A Mikolci Magyar Jövő 1929. március 10-én írta, hogy Vörös Elek sikereket ért el Lengyelországban, Svédországban, Svájcban. Többek között Lengyelországban Pilsudsky marsallnak játszottak, aki ki is tüntette.

A Pesti Hírlap 1930. április 6-i száma Williem Mengelber híres holland karmester amszterdami születésnapjáról számol be, ahol a mester több órán át hallgatta a magyar zenészeket.

A Farkas család számos híres muzsikust küldött a nagyvilágba.

Farkas Ádi

Farkas Ádi 1858-ban született Győrött, Farkas Miska unokaöccse volt. 18 éves korában alakított bandát. 1888-ban Galíciában játszott Rudolf trónörökösnek, 1889-ben Lipcsében szólójátékosként aratott diadalt. 1894-ben Ostendébe, innen az antwerpeni kiállításra ment, hol Henriette belga királynét annyira elragadta művészi játékával, hogy udvari estélyre hívta meg. Innen kitüntetéssel és gazdag ajándékkal tért vissza Győrbe, ahol 1895-ben szívszélhűdés következtében hirtelen meghalt. Zenekarát Farkas Guszti vette át.

Győri Farkas Vince

Farkas Sándor Győrött született 1924-ben. Szauter Ferenc győri polgármester ösztöndíjat biztosított számára, a győri zeneiskolában Hermann László és Metzker Károly növendéke volt. A Royal Szálló zenekarának lett a vezetője. 1960-ban több német nagyvárosban játszott. Elnyerte a Müncheni Rádió Filharmonikus Zenekarának koncertmesteri állását, és azt huszonhét éven át betöltötte.

Győri Lakatos Miska

Meg kell még említenünk a Lakatos dinasztiát, melyből több tucat hírneves zenész származik – a későbbi generációk ugyan már nem győri kötődéssel, de különféle zenei műfajokban értek el sikereket szerte a világban. A dinasztia család a leghíresebb ágát a Győrből eredeztetett Farkas család (Bihari János-Banyák Éva) leszármazottjának tartja. Lakatos Flóris volt az első, akinek nevét a köztudat magasba emelte. A Ferdinándnak keresztelt másik ág fiú utódjai az ősatya nevét annak korai halála miatt nem vehették fel, ezért a Sándor és a Flóris nevek ismétlődtek a családban. A mai Sándorok apja, illetve nagyapja Flóris volt. oldalágon e név ma a 100 Tagú Cigányzenekar kitűnő prímását jelöli. A dinasztia jeles alakja volt Tibor bácsi, az igéző tekintetű prímás-zeneszerező-karmester. A leghíresebbik az a Sándor volt, akit mind ez ideig a legkiválóbbnak tartunk. Fia Dégi előnévvel lett híres.

Ifjabb Lakatos Antal

Lakatos Flóris

Lakatos Flóris Komáromban született 1880-ban, házassága révén került Győrbe, felesége, Lakatos Irén híres zenészcsalád tagja volt. A győri cigányzenészek kiemelkedő alakja, híres muzsikusdinasztia leszármazottja. Nagyapja, Lakatos Flóris tanította, később Prágában folytatta tanulmányait. Hazatérve több hangversenyt adott, repertoárjában Bach, Sarasate, Paganini művek szerepeltek. 1903-ban a Kisfaludy kávéházban játszott, Győrben hamar kedvelt lett zenekara. Ezzel érdekellentétbe került Vörös Miskával, illetve Farkas Gusztival, kitört köztük a cigányháborúság, amely tettlegességig fajult.

Lakatos Flóris több zenekari szerzeménye és zenefeldolgozása mellett nótákat is komponált. Az Elhagyott az asszony c. dalával a Rádió Újság 1936. évi pályázatán első díjat nyert. Együttesét 1943-ban fiának, Sándornak adta át.

Ifj. Lakatos Flóris prímás zeneszerző

Győrött született 1920-ban, id. Lakatos Flóris fia. Zenei tanulmányait hatéves korában édesapja keze alatt kezdte; prímási gyakorlatát is ott szerezte. Magánúton Végh Sándor és Rados Dezső hegedűművész-professzoroknál tökéletesítette tudását. 18 éves korában önálló zenekart alakított. A Magyar Rádió Népi Zenekarának tercprímása, h. vezetője 1950-1955 között. E zenekarral bejárta egész Európát, Amerikát.

Jelen cikk kereti nem engedik tovább folytatni a sort, történetünket kis kitekintéssel a 20. század elején fejezzük be. Egy 1909-es Romakirály választás kapcsán listát találunk az akkori Győrött működő cigányzenészekről a Győri friss Újságban (1909. október 29.).

A következő évtizedekben a cigányzenészek generációi váltották egymást a győri szórakozóhelyeken, társas összejöveteleken. Az 1920-as évektől már a divatba jövő női és jazz zenekarokkal kellett osztozniuk a közönség kegyeiért, az új stílus elterjedését a rádió megjelenése is segítette, a cigányzene háttérbe szorult. Új nevek tűntek fel a győri vendéglátóhelyek cigányzenészei közt is, akik helyben kedvencekké váltak, a tehetséges muzsikusok zenéjét pedig az új technikai eszközök a szélesebb közönséghez is eljuttatták.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17-18. században. Bp. Akad. K. 1980.
Csemer Géza:Lakatos . In: Premier, 2005. 48. sz.(nyár)
Hajnáczky Tamás: Cigányzenészek mozgalma a boldog békeidők Magyarországán: Magyar Czigányzenészek Egyesülete. Bp. Gondolat 2020.
Horák Magda:”….mint gyémántcsepp a szénben…” Cigány származású magyar zeneszerzők, nótaszerzők, előadóművészek és pedagógusok. 1600-2010. Bp. 2015.
Liszt Ferenc: A cigányokról és magyarországi zenéjükről. Fordította és sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Hamburger Klára. Budapest, Balassi K, 2020.
Markó Miklós: Cigányzenészek albuma. Bp. 1896.
Markó Miklós: A régi mulató Magyarország. Híres cigányzenészek. Bp. 1937. (3. kiad.)
Nyerges Erika "Húzd rá cigány! Te örök, te áldott..." : a kávéházi cigányzene kialakulása és hatása a magyar polgári kultúrára. Bp. Ad Lidrum 2020.
Petz Lajos: Győr város zenei élete, 1497-1926. Győr, 1930
Sárosi Bálint: A cigányzenekar múltja az egykorú sajtó tükrében.1.köt. 1776-1903.; 2.köt. 1904-1944. Bp., Napkiadó 2004.
Szíjjártó Caba: A cigány útra ment... : cigányzenekaraink, valamint népzenei és néptánctársaságok külföldjárása a kezdetektől a kiegyezésig. Bp. Masszi K., 2002.

A fotók forrása: Markó Miklós: A régi mulató Magyarország. Híres cigányzenészek című könyve

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.