A magas lázzal járó, rövid idő alatt tüdőödémát okozó járvány onnan kapta nevét, hogy a róla szóló első nyilvános híradások a háborúban független Spanyolország sajtótermékeiben láttak napvilágot. A betegség elsősorban a fiatal felnőtteket sújtotta, a legtöbb áldozat a 25 és 40 év közötti egészséges férfiak közül került ki. A spanyolnátha rendkívül fertőző volt, kórokozóját, gyógymódját nem ismerték. Jobb híján a fertőzötteket elkülönítették, és tüneti kezelést alkalmaztak rajtuk, ami elsősorban a láz csillapítását jelentette. A legnagyobb nehézséget a betegség beazonosítása jelentette, tüneteit könnyen össze lehetett téveszteni más influenzás megbetegedésekkel, esetleg a náthával.

Győrött az első híradás 1918. szeptember 22-én jelent meg, igaz, ekkor még csak a Szatmárnémetiben „dühöngő” spanyolnátháról olvashatunk. A Győri Hírlap a kelet-magyarországi város kapcsán 15 halálos áldozatról és 3000 fő körüli megbetegedésről tudósított. Nem csodálkozhatunk, hogy ott már szeptemberben valamennyi iskolát bezárták. Éppen egy héttel később a Dunántúli Hírlap a városban is jelen lévő betegségről írt.

Petz Lajost, a kórház igazgató főorvost is megkérdezték az új járványról, aki a következő, szkeptikusan hangzó választ adta: „Spanyolviaszkot, spanyolnádat, spanyolcsizmát és más egyebet ismerek, de spanyolnáthát nem. Ilyen nincsen. Pár pesti (?) doktor találta ki ezt a nevet erre a nyavalyára, amely nem más, mint influenza és amely eddig is többször végigjárványozta Európát. Győrött járvány nincs. Vannak influenza-esetek, amelyek komplikációval esetleg halált is okozhatnak. Iskoláink immunisak.”

Októberben már minden kétséget kizáróan Győrött is pusztított a járvány. A sajtóban olykor „spanyolbetegség”, máskor „spanyolkór” néven szereplő kórság egyre több áldozatát nevezték meg a napilapok. A járvány kapcsán Farkas Mátyás október 5-én az alábbi tájékoztatást adta:

„Hirdetmény
A spanyol betegségnek nevezett baj a legtöbb esetben bágyadtsággal, borzongással, váltakozó forrósággal kezdődik, amelyhez nátha, szemhurut, fejfájás, köhögés, a hát, a derék és a végtagok fájdalma járul. Ez a fertőző csírája a beteg orrából, torkából és tüdejéből származó nyálkában van, amely a beteg tüsszentése, köhögése úgy szintén a beteggel vagy a beteg használta tárgyakkal való érintkezés útján jut az egészségesre. Aki a beteggel érintkezik, gondosan mosakodjék, száját többször öblögesse, óvakodjék attól, hogy a beteg rá köhögjön és óvakodjon a meghűléstől. A beteg felgyógyulása után a lakást gondosan ki kell takarítania és jól kiszellőztetni. A közönséget figyelmeztetem, hogy a lakását és mindazt, mivel érintkezésbe jut, tisztán tartsa; figyelmeztetni kell arra is, hogy e betegségek különösen zárt, zsúfolt helyiségekben terjed leginkább. Nyilvános helyiségek (mulatók, italmérések) látogatásától, tehát mindenki saját egészségének megóvása érdekében lehetőleg tartózkodjék. A zsúfolt tisztátalan közlekedési eszközök szintén alkalmat adhatnak e betegség tovaterjedésére.
Győr, 1918. évi 10.5., Farkas Mátyás polgármester”

A polgármester tehát elsősorban ajánlásokat fogalmazott meg a lakosság számára. A sajtóban ugyanakkor mind gyakoribbá váltak a határozottabb lépéseket hiányoló támadások. A bírálók szerint a városban még csak-csak el tudják látni a betegeket, de vidéken gyakran fordul elő, hogy egész családok fekszenek betegen otthonukban, mivel a körzeti orvosok nem jutnak el hozzájuk.

A hónap elejétől belügyminiszteri rendelkezés értelmében legalább öt napra bezáratták azokat az iskolákat, amelyekben felbukkant a járvány. A város közegészségügyi tanácsa viszont még október 7-én is úgy látta, nem szükséges valamennyi iskolában szüneteltetni az oktatást. A Petz Lajos vezette testület nem látott összefüggést a városban bekövetkezett halálesetek és a járvány között. Petz egyébként október 2-án még mindig ellenezte a központi intézkedéseket, kételkedve azok kedvező hatásában. Érdemes idézni jelentését:

„… mint olyan fertőző kór ellen, amely kezdeti stádiumában a közönséges náthától alig különböztethető meg, a védekezés majdnem lehetetlen. A fertőző anyag ubiquitásánál fogva nincs kötve sem iskolához, sem kizárólag más, hasonló jellegű, nagyobb tömegek befogadására szolgáló helyiségekhez, átragadhat az a polgári élet cirkulációja közben bármely alkalommal úgy a zárt helyiségben, mint utcán gyanútlanul. Eszerint mindazon intézkedések, amelyek egy más fertőző kórnál pl. diftéria, vörheny stb. eredménnyel alkalmaztatnak, ez esetben teljesen hatástalanok, csakis olyféle tessék-lássék jelleggel bírnak. Miután ezek szerint a védekezés teljesen bizonytalan alapokon nyugszik, ebből kifolyólag nem is vagyok abban a helyzetben, hogy ellene bármit is javaslatba hozhassak, amit egyébként, ha ilyenek volnának, hivatalos állásomból kifolyólag saját kezdeményezésemben kötelességemnek tartottam volna.”

A főigazgató így folytatta: „Ami az eddigi esetek számát illeti, miután az influenza bejelentése nem kötelező, még odavetőleg sem lehet megállapítani, hogy hány fordult elő, nem tévesztvén szem elől a közönség túlzásra való hajlandóságát, amely ma minden közönséges náthában már rémképeket lát. Az iskolákból számos gyermek hiányzik, hogy ebből mennyi az igazi influenza, és mennyi a szülők aggodalma folytán visszatartott náthás gyermek, szintén nem állapítható meg. Ott, ahol a tanulók nagy hiányánál fogva az oktatás fennakadást szenved, mi sem állja útját, hogy az iskola pedagógiai nézőpontból bezárassék, de közegészségügyi tekintetek azt szükségessé nem teszik, nem lévén az iskola a kizárólagos terjesztője a bajnak. Egyébként is nem a gyermekkor a legérzékenyebb a baj iránt, az eddig tudomásomra jutott esetek között, a tanulók között egy súlyosabb eset sem fordult elő.”

Nem véletlen, hogy a napilapok hasábjain rendszeresen bírálták Petz Lajost és a városvezetés hozzáállását. Követendő példaként állították például Budapestet, ahol bejelentési kötelezettséget vezettek be. Ez azt jelentette, hogy a megbetegedéseket jelenteni kellett a közegészségügyi bizottság számára. Így próbálták követni a járvány terjedését. Október 21. és november 4. között pedig bezárták a fővárosi mulatókat, színházakat és mozikat, valamint betiltották a gyűléseket és sportrendezvényeket.

Győrött végül elrendelték a rendkívüli iskolai szünetet október közepétől november 4-ig, külön is felszólítva a diákokat, hogy lehetőleg ebben az időszakban maradjanak otthon. (A szünetet később november 16-ig meghosszabbították.) Ugyanakkor a nyilvános helyek bezárására nem került sor. A Dunántúli Hírlap október 24-én élesen támadta is a polgármestert: „A polgármester azt mondta, hogy egyelőre más rendelkezést nem csinálok a spanyol járvány ellen. Becsuktam az iskolákat, de az olyan városban, mint Győr, ahol akkora az utcai forgalom, hiába zárnám be a mozit és színházat, nem sok értelme lenne. És az ilyen korlátozások – amellett, hogy kevés értelmük van – anyagilag nagyon súlyos következményekkel sújtanának egyeseket, sokakat. Ezenképen szól a polgármesteri szó. Tehát lesz minden. Színház, mozi, korcsma, kávéház, tánciskola, táncmulatság, hangverseny, match, club… örüljünk, emberek, hajrá, oda se neki, ha mellőlünk akárhányan ki is dőlnek.”

A járvány Győrött október végén, november elején érhette el tetőpontját. A megbetegedések sújtották a közintézmények dolgozóit, művészeket, iparosokat, illetve a város politikai és gazdasági elitjét. Az áldozatok között szerepelt például Szodfridt József nyugalmazott főispán lánya vagy Hajdu Tibor pannonhalmi főapát. A győri halálos áldozatok számáról csak hozzávetőleges adattal számolhatunk. A Győri Hírlap november 12-én közölt szomorú összesítést a járvány alakulásáról és a védekezésről. Mint írták, a spanyolnáthának októberben 66 áldozata volt, az ebből eredő tüdőgyulladásnak pedig 45. A keserű hangvételű beszámoló szerint a halálozások száma a születésekét 120-szal felülmúlta, ami „Győr népforgalmi történelmében páratlan”. A beszámoló megállapítása szerint az iskolák bezárása nem járt a várt eredménnyel, az intézmények megnyitását november 16-tól engedélyezték.

Novemberben és decemberben már enyhülésről számolnak be a lapok. A közigazgatás tevékenységéről szóló tudósítás szerint novemberben ugyan nem csökkent jelentősen a megbetegedések száma, de jóval kevesebb halálesetet írtak a járvány terhére: ebben a hónapban 19-en hunytak el a spanyolnátha következtében. 1919 első hónapjaiban látványosan javultak a „mérőszámok”, a járvány szinte teljesen visszaszorult.

A képen a Camp Funston tábori katonai kórház látható az amerikai egyesült államokbeli Fort Riley településen (Kansas) 1918-ban. 

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
Kótyuk Erzsébet: A hadiorvoslás metamorfózisa az első világháborúban In. Múltunk 2016/2.
Pók Attila: 1918 emlékezete 2018-ban In. Múltunk 2018/3.
Torma Attila: Győr városa az I. világháború alatt. Győr, 2016.
Szatmárnémetiben dühöng a spanyolnátha. Győri Hírlap, 1918. szeptember 22. 3.
Spanyolnátha. Dunántúli Hírlap, 1918. szeptember 29. 2.
A Polgármester. Dunántúli Hírlap, 1918. október 24. 2.
Egy havi közigazgatás. Győri Hírlap, 1918. november 12. 2-3.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.