A Magyar Vagon- és Gépgyár bővítése miatt már az 1960-as években világossá vált, hogy az ETO korábbi sporttelepét felszámolják, az egyesület új helyre költözik. A régi sporttelep a vagongyár üzemcsarnokai és az erőmű között helyezkedett el, a gyárkémények közelében lévő helyszín mind a sportolók, mind pedig a nézők szemszögéből korszerűtlennek és egészségtelennek számított.

Az előkészületek és az építkezés 1968-ban kezdődött nyolc hektár területen. A beruházó a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár volt. Az építész, Lang János munkájáért 1978-ban Ybl-díjat kapott. 1977 januárjában elsőként a kiszolgáló épület műszaki átadására került sor. Itt kaptak helyet a létesítmény irodái, a telefonközpont, a vendégszobák, a szauna és tornaterem.

1977. június 22-én a XIII. nyári úttörő-olimpia keretében nyitották meg és avatták fel az új stadiont. A város büszkesége az eredeti elképzelések szerint 30 ezer néző befogadására lett volna alkalmas, végül valamivel kisebb, 25 ezer férőhelyes létesítményként épült meg. A stadion kialakításának érdekessége, hogy a hosszanti oldalakon a lelátók magasabbra épültek a kedvezőbb látási viszonyok miatt. A játékteret hatsávos, nemzetközi versenyekre is alkalmas salakos futópálya övezte, amit ugró- és dobóhelyek egészítettek ki. A nézőtér nem volt ugyan fedett, ám a tervek szerint a lelátó alatti fedett sétány valamennyi néző számára védelmet szolgálhatott esős időben. Ezen a sétányon helyezkedtek el továbbá a büfék, mosdók és raktárak. Az öltözők és az említett egyéb helyiségek egy földszintes, belső udvaros épületben kaptak helyet, melyek nyaktaggal kapcsolódtak a stadion játékteréhez és több kijáraton az edzőpályákhoz. A stadion jellegzetességei közé tartoztak még a négy sarokban elhelyezkedő hatalmas tartóoszlopokon található lámpák, illetve a nagy méretű eredményjelző tábla. A stadion parkosítására külön figyelmet fordítottak, valamint már akkor is lényeges kérdés volt a parkolás: a bejárat előtt ezer személygépkocsi és ugyanannyi motorkerékpár számára alakítottak ki parkolóhelyet.

A stadion felavatására telt ház előtt került sor. Az úttörő-olimpia megnyitására látványos bemutatóval készültek, megyék szerint vonultak fel az ifjú sportolók – a hagyományos olimpiák mintájára. Az ünnepélyes eseményt megelőzően vitorlázó repülők bemutatóját tekinthette meg a közönség, majd műrepülőgép-gyakorlatok szórakoztatták a megjelenteket, és még ejtőernyősök is ugrottak a stadion mellett.

Az olimpiai események négy napon keresztül követték egymást, a mintegy 2000 versenyző 9 sportágban mérte össze tudását. A sporteseményeket a város különböző pontjain rendezték meg. A röplabda mérkőzéseket a Bercsényi szakközépiskolában, a kézilabdát a Rába ETO pályáján, a kosárlabda meccseket a műszaki főiskola tornatermében. A tornászok a városi sportcsarnokban, a tollaslabdázók a Móra iskolában, a labdarúgók a Rába ETO, valamint a műszaki főiskola sporttelepén találkoztak. Az úszók a városi uszodában, a tájfutók pedig a Bakonyban mérték össze tudásukat. Az atlétikai versenyek a megnyitó- és záróünnepély helyszínén zajlottak, az új Rába ETO stadionban.

Az 1977 nyarán átadott stadion közel három évtizedig állt, bontását 2005-ben kezdték meg. Az aréna tanúja lehetett a Rába ETO aranykorszakának az 1980-as évek első felében. Ekkor több alkalommal is 25-28 ezer néző előtt játszhatott a győri klub, hazai és nemzetközi mérkőzéseken. Az 1982-83-as szezonban az átlagos nézőszám – a magyar bajnoki fordulókban – 17 ezer fő volt.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom:
Győr, Rába ETO stadion. Győri Tervező Vállalat, 1979.
A Rába ETO új stadionjában megnyílt a XIII. nyári úttörőolimpia. Kisalföld, 1977. június 23.
Kapunyitás az új stadionban. Népsport, 1977. június 22. 
Rába ETO stadion - moderngyor.com

Kép forrása: Győr, Rába ETO stadion. Győri Tervező Vállalat, 1979.