Édesapja kívánságára Boba tízévesen Lengyelországban folytatta tanulmányait. Itt a rokonság szerény anyagi támogatása és a lengyel kultuszminisztérium ösztöndíja fedezte iskoláztatásának költségeit. 1939-ben befejezte a gimnázium hat osztályát, és augusztus utolsó napjaiban magyar állampolgárként visszatért Győrbe.

A következő hónapban a német hadsereg átlépte a lengyel határt, és rövid idő alatt elfoglalta Lengyelországot. A nácik elől menekülő lengyelek nagy számban érkeztek Magyarországra. A magyar kormány – a hagyományos barátság jegyében – a gyermekeik számára lengyel nyelvű elemi és középiskolákat állított fel. A legnevezetesebb középiskola Balatonbogláron működött, ide járt Boba Imre is (közben az általános iskolában magyart oktatott). 1941 tavaszán érettségizett, utána – mivel a történelem, a finnugor nyelvtudomány és a szlavisztika érdekelte – a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára jelentkezett. Az abszolutóriumot 1946-ban szerezte meg.

Egyetemi tanulmányai mellett egyéb tevékenység is lefoglalta. 1939-ben a Magyarországon menedéket talált lengyelek képviselői megkeresték, hogy – mint szabadon mozgó „lengyel” – segítsen a tisztek külföldre szöktetésében. 1944. március 19-ig, Magyarország német megszállásáig a londoni lengyel emigráns kormány budapesti kirendeltségén foglalkoztatták összekötőként. Bár sokszor volt életveszélyben, a megszállás után sem hagyott fel az ellenállási mozgalomban végzett tevékenységgel.

Budapest elfoglalását követően a szovjetek kutattak a „londoni” lengyelek után. 1945 tavaszán a szovjet katonai hatóságok Boba Imrét elfogták, és Németországban tolmácsként alkalmazták. A II. világháború végén Ausztriába vitték, de ott megszökött. 1946-ban a még aktív mozgalom segítségével Ausztrián és Olaszországon keresztül Nagy-Britanniába menekült. Londonban élt, majd 1952-től a Szabad Európa Rádió müncheni stúdiójának munkatársaként a „Szomszédunk házában” (Mi történik Magyarországon?) című rovat szerkesztője volt, illetve 1952 és 1959 között politikai tanácsadóként dolgozott.

A lengyel ellenállási mozgalomban kifejtett tevékenységéért Wladislaw Anders tábornok, a lengyel hadsereg főparancsnoka 1947-ben a Katonai Érdemkereszt Ezüst fokozatával tüntette ki.

1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol 1959-ig Seattle-ben a Polish Research Centre kutató könyvtárosa. 1959-ben felvételt nyert a seattle-i University of Washingtonra, 1962-ben történelemből megszerezte a Ph.D. fokozatot. Disszertációja a vikingek, a nomádok és a szlávok 9. századi történetéről szólt, értekezése 1967-ben könyv alakban is megjelent, és a legtöbbet hivatkozott munkája lett. Az egyetemen 1962-ben tanársegédi, 1967-ben társprofesszori kinevezést kapott, 1971 és 1989 között teljes rangú egyetemi tanár. A Dictionary of Political Sources társkiadója, illetve a Slavic Review munkatársaként dolgozott.

Boba professzor tudományos pályája – széles körű oktatási tevékenység mellett – a hatvanas évek elejétől bontakozott ki. Munkahelye nagyra értékelte munkásságát, ezért egészen haláláig anyagilag is támogatta kutatásait. Boba főként Kelet-Európa kora középkori történetével, a térség államainak kialakulásával, illetve a középkori állam és egyház viszonyával foglalkozott. Legismertebbé a Morávia fekvésével kapcsolatos kutatási eredményei váltak. Rendkívül meghökkentő nézetei olykor óriási szakmai viharokat kavartak, máskor az elhallgatás falaiba ütköztek.

Energikus, tevékeny tagja volt a migrációba kényszerült magyarságnak. A hazai tudományos élet képviselőivel már jóval a rendszerváltás előtt kapcsolatot tartott, és lehetőségeihez mérten támogatta őket. Nyitott, közvetlen egyéniség volt, jó kapcsolatteremtő képességgel. Amikor már lehetett, szívesen és gyakran jött Magyarországra. A családi és szakmai kapcsolatokon kívül ide kötötték a gyermek- és ifjúkori emlékei is. Szoros kapcsolatot ápolt a szegedi Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösségével (METEM), számos tanulmánya jelent meg a folyóiratukban, illetve a Moráviáról írt könyvének magyar fordítását is a METEM adta ki (Boba Imre már nem érte meg a magyar nyelvű megjelenést).

1995 nyarán egészségi állapotában hirtelen rosszabbodás következett be, 1996. január 11-én hunyt el Seattle-ben (USA). Utolsó kívánságaként hamvai egy részét hazahozták, és Balatonbogláron helyezték örök nyugalomra.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Győri Életrajzi Lexikon. - Győr, 2003.
Petrovics István: In memoriam Boba Imre. In: Aetas, 12. évf. 2-3. sz. p. 233-236.
(stier): Barátok a bajban. In: Magyar Nemzet, 62. évf. 200. sz. (1999. aug. 28.), p. 32.
Szalay Zoltán: Menekülés a történelembe. In: Népújság, 40. évf. 193. sz. (1989.aug.17.), p. 3.
Új Magyar Életrajzi Lexikon. - Bp. : Magyar Könyvklub, 2001.
wikipedia.hu