100 éve született dr. Boba Imre történész, egyetemi tanár, újságíró
„A 20. századi magyar és nemzetközi történetírás egyik figyelemre méltó és roppant eredeti alakja”, Boba Imre történész száz éve, 1919. október 23-án Győrben született, magyar anya (Farkas Ilona) és lengyel apa (B. László Kázmér) gyermekeként. Szülővárosában a Kisfaludy utca 23. szám alatt laktak.
Édesapja kívánságára Boba tízévesen Lengyelországban folytatta tanulmányait. Itt a rokonság szerény anyagi támogatása és a lengyel kultuszminisztérium ösztöndíja fedezte iskoláztatásának költségeit. 1939-ben befejezte a gimnázium hat osztályát, és augusztus utolsó napjaiban magyar állampolgárként visszatért Győrbe.
A következő hónapban a német hadsereg átlépte a lengyel határt, és rövid idő alatt elfoglalta Lengyelországot. A nácik elől menekülő lengyelek nagy számban érkeztek Magyarországra. A magyar kormány – a hagyományos barátság jegyében – a gyermekeik számára lengyel nyelvű elemi és középiskolákat állított fel. A legnevezetesebb középiskola Balatonbogláron működött, ide járt Boba Imre is (közben az általános iskolában magyart oktatott). 1941 tavaszán érettségizett, utána – mivel a történelem, a finnugor nyelvtudomány és a szlavisztika érdekelte – a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára jelentkezett. Az abszolutóriumot 1946-ban szerezte meg.
Egyetemi tanulmányai mellett egyéb tevékenység is lefoglalta. 1939-ben a Magyarországon menedéket talált lengyelek képviselői megkeresték, hogy – mint szabadon mozgó „lengyel” – segítsen a tisztek külföldre szöktetésében. 1944. március 19-ig, Magyarország német megszállásáig a londoni lengyel emigráns kormány budapesti kirendeltségén foglalkoztatták összekötőként. Bár sokszor volt életveszélyben, a megszállás után sem hagyott fel az ellenállási mozgalomban végzett tevékenységgel.
Budapest elfoglalását követően a szovjetek kutattak a „londoni” lengyelek után. 1945 tavaszán a szovjet katonai hatóságok Boba Imrét elfogták, és Németországban tolmácsként alkalmazták. A II. világháború végén Ausztriába vitték, de ott megszökött. 1946-ban a még aktív mozgalom segítségével Ausztrián és Olaszországon keresztül Nagy-Britanniába menekült. Londonban élt, majd 1952-től a Szabad Európa Rádió müncheni stúdiójának munkatársaként a „Szomszédunk házában” (Mi történik Magyarországon?) című rovat szerkesztője volt, illetve 1952 és 1959 között politikai tanácsadóként dolgozott.
A lengyel ellenállási mozgalomban kifejtett tevékenységéért Wladislaw Anders tábornok, a lengyel hadsereg főparancsnoka 1947-ben a Katonai Érdemkereszt Ezüst fokozatával tüntette ki.
1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol 1959-ig Seattle-ben a Polish Research Centre kutató könyvtárosa. 1959-ben felvételt nyert a seattle-i University of Washingtonra, 1962-ben történelemből megszerezte a Ph.D. fokozatot. Disszertációja a vikingek, a nomádok és a szlávok 9. századi történetéről szólt, értekezése 1967-ben könyv alakban is megjelent, és a legtöbbet hivatkozott munkája lett. Az egyetemen 1962-ben tanársegédi, 1967-ben társprofesszori kinevezést kapott, 1971 és 1989 között teljes rangú egyetemi tanár. A Dictionary of Political Sources társkiadója, illetve a Slavic Review munkatársaként dolgozott.
Boba professzor tudományos pályája – széles körű oktatási tevékenység mellett – a hatvanas évek elejétől bontakozott ki. Munkahelye nagyra értékelte munkásságát, ezért egészen haláláig anyagilag is támogatta kutatásait. Boba főként Kelet-Európa kora középkori történetével, a térség államainak kialakulásával, illetve a középkori állam és egyház viszonyával foglalkozott. Legismertebbé a Morávia fekvésével kapcsolatos kutatási eredményei váltak. Rendkívül meghökkentő nézetei olykor óriási szakmai viharokat kavartak, máskor az elhallgatás falaiba ütköztek.
Energikus, tevékeny tagja volt a migrációba kényszerült magyarságnak. A hazai tudományos élet képviselőivel már jóval a rendszerváltás előtt kapcsolatot tartott, és lehetőségeihez mérten támogatta őket. Nyitott, közvetlen egyéniség volt, jó kapcsolatteremtő képességgel. Amikor már lehetett, szívesen és gyakran jött Magyarországra. A családi és szakmai kapcsolatokon kívül ide kötötték a gyermek- és ifjúkori emlékei is. Szoros kapcsolatot ápolt a szegedi Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösségével (METEM), számos tanulmánya jelent meg a folyóiratukban, illetve a Moráviáról írt könyvének magyar fordítását is a METEM adta ki (Boba Imre már nem érte meg a magyar nyelvű megjelenést).
1995 nyarán egészségi állapotában hirtelen rosszabbodás következett be, 1996. január 11-én hunyt el Seattle-ben (USA). Utolsó kívánságaként hamvai egy részét hazahozták, és Balatonbogláron helyezték örök nyugalomra.
Vargáné Blága Borbála
Felhasznált irodalom:
Győri Életrajzi Lexikon. - Győr, 2003.
Petrovics István: In memoriam Boba Imre. In: Aetas, 12. évf. 2-3. sz. p. 233-236.
(stier): Barátok a bajban. In: Magyar Nemzet, 62. évf. 200. sz. (1999. aug. 28.), p. 32.
Szalay Zoltán: Menekülés a történelembe. In: Népújság, 40. évf. 193. sz. (1989.aug.17.), p. 3.
Új Magyar Életrajzi Lexikon. - Bp. : Magyar Könyvklub, 2001.
wikipedia.hu