A 21. századi nemzedék még távolabb került attól, hogy ismerje és értékelje, ezért is érdemes megemlékezni Ranschburg Gusztávról, bemutatni személyét és munkásságát. Győrben született 1868. július 30-án. Édesapja, dr. Ranschburg Salamon (1816-1895) az egyesült győri és győrszigeti zsidó hitközség rabbija volt (1860-1887). Édesanyja, Berl Emília (1836-1916) tanítóképző tanfolyamot végzett, hogy segítse gyermekei tanulását.

Családjukban a kultúrának, műveltségnek hagyományai voltak. Testvérei közül Henrik a világhírű bécsi Gilhofer & Ranschburg könyvkereskedő cég egyik alapítója, Viktor a magyar könyvkiadás európai tekintélyű reprezentánsa, Pál professzor a lélektan tudományának világhírű művelője volt. Gusztáv mint tudományos antikvárius találta meg hivatását.

Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Szent Benedek Rend Győri Főgimnáziumban végezte (édesapja tanította itt az izraelita felekezeti hittant). Az iskola sikeres befejezése után fivére, Henrik – akinek üzlete Ausztriában a tudományos antikvárium és műkereskedés mintája volt – lehetőséget biztosított számára a könyvszakma berkeiben tapasztalatot szerezni. 1885. március 1-jétől három szigorú tanuló- és egy segédi évet töltött el fivére cégénél. Ezután – elődeihez hasonlóan – vándorútra kelt, és Németországban tovább bővítette ismereteit.

1889-ben a Révai Leó-cég meghívására Budapestre utazott, és Viktor bátyja vezetése mellett a szortiment (bizományi) és antikvár munkákban vett részt. Később, mint Petrik Géza utóda, belépett a Dobrowsky Ágost könyvkereskedő céghez, itt már az üzlet antikvár osztályát önállóan, sikeresen működtette. A cég számára megvásárolta többek között Wenczel Gusztáv, Hunfalvy Pál, Szabó Károly, Nagy Imre könyvtárát. Ezekről a szerzeményeiről már ekkor feldolgozott, kitűnő antikvár katalógusokat adott ki.

1895. január 15-én, 27 évesen önállósította magát, és a Ferenciek tere 7. szám alatt megnyitotta saját antikváriumát, amely elsősorban magyar könyvritkaságokra szakosodott. Főként tudományos és bibliofil könyvek szerepeltek kínálatában. 1901-ben üzletét áthelyezte a Ferenciek tere 2. szám alá, ahol több mint négy évtizedig működött.

Ranschburg a negyven év alatt számos jelentős tudományos könyvtárat megvásárolt, így például Sólyom Fekete Ferenc híres dévai könyvtárát, id. Emich Gusztáv csodálatos hungarica gyűjteményét, majd halála után a mintegy tízezer értékes dokumentumot tartalmazó könyvtárát, Szilasi Mór és dr. Schmidt József európai hírű tudósok nyelvtudományi könyvtárait, a Lunkányi-féle soproni könyvtárat, Herman Ottó könyvtárának egy részét és sok egyéb értékes gyűjteményt, illetve szinte valamennyi jelentős hazai könyvtár többlet példányait.

A magyar történelmi és szépirodalmi, illetve tudományos irodalom régi termékeinek, ritkaságainak felkutatására és forgalomba hozására nagy figyelmet fordított. A harmincas években a hazai könyvpiacon a legjelentékenyebb, gondosan összegyűjtött könyv- és metszetkészletekkel rendelkezett.
Számos neves hazai könyvtár és intézet kiadványainak főbizományosa és terjesztője volt. Az Országos Széchényi Könyvtár által kiadott művekből a legnagyobb mennyiséget Ranschburg vette át terjesztésre, ennek fejében negyven százalékos engedményt kapott a kiadványok árából.

Előkelő vevőkörét ellátta az antikvár könyveken kívül magyar- és idegen nyelvű újdonságokkal is, hiszen cégének szortiment (bizományi) részlege éppoly gazdag készlettel rendelkező, virágzó volt, mint az antikvár rész.

A legjelentősebb külföldi antikvár-cégek példáját követve gyűjteményét a kezdetektől tudományos katalógusokban dolgozta fel, és terjesztette a világ minden részén, Angliától Japánig. Igen sok könyvritkaság értékének meghatározása elsőként nála szerepelt. A hungaricumokat illetően máig forrásértékű, magas színvonalú katalógusainak köszönhetően Ranschburg összeköttetésbe került a hazai és külföldi könyvgyűjtőkkel, tudományos intézetekkel és könyvtárakkal. (A cég számos katalógusa ma már értékes könyvészeti ritkaságnak számít.)

1897-ben kiadta Zichy Jenő kaukázusi és közép-ázsiai útleírásainak két díszes kötetét, 1900-ban a könyvnyomtatás 500 éves évfordulójának tiszteletére megjelentette az egyik legrégibb magyar nyomtatványnak, a Mátyás udvarában Hess András által nyomtatott (1473) Chronica Hungarorumnak különlegesen szép, művészi kiállítású fakszimile kiadását.

1933-ban cége felfedezett a bécsi Gilhofer & Ranschburg könyvkereskedés katalógusában egy 1483-as ősnyomtatványt, amelynek egyik hártyalapja rovásírás ábécét tartalmazott. Magát az ősnyomtatványt egészében nem, de a hártyalapot sikerült megvásárolni nemzeti könyvtárunk számára. Ez a ritka lelet „nemcsak a székely rovásírás legrégibb, hiteles formáit, hanem rovásuk technikáját is híven megőrizte”, és a mai napig teret ad a további kutatásnak, újabb felfedezéseknek az ősnyomtatvány keletkezésére vonatkozóan.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének budapesti Könyvkereskedői Szakosztályát 1927-től Ranschburg Gusztáv vezette. (1905 óta volt tagja az egyesületnek, ahol egy ideig könyvtárosként működött.)

1935-ben könyvkereskedői működésének 50 éves és önállóságának 40 éves jubileumán az egyesületben ünnepélyes keretek között köszöntötték, a január 14-én tartott ülésen felidézte hosszú pályafutásának néhány emlékét. 17-én a Royal Szálló fehér termében rendezett ünnepi vacsorán több mint százhúszan vettek részt. A Ranschburg iránti szeretet, megbecsülés kifejezéseként jelen voltak a könyvkiadók, könyvkereskedők, alkalmazottak és az intellektuális társadalom kiválóságai.

Ranschburg Gusztáv a magyar tudományos antikvár könyvkereskedelem elismert vezetője volt. Szakmai tekintélyét az évtizedek alatt gyűjtött „ezeroldalú” tudásával alapozta meg. Klasszikus és modern nyelvismeret, tudomány- és könyvtörténet és még egy sereg tudományágban való jártasság jellemezte.

Művelt, „finom úriember” volt, akit ha a temperamentuma el is ragadott egy eszmecsere hevében, sosem bántotta meg vitapartnerét. Tisztelettel viseltetett az elvi vitában vele szemben álló iránt is. Kortársai élvezték a vele folytatott társalgást, mert sok szempontból látta a dolgokat, és jellemző volt rá „a szellem előkelőségéhez” tartozó finom humor. Gyakran megtörtént, hogy komoly vitákat is elmés paradoxonnal zárt le.

„...egyéniségében úgy összeforrt egymással a tisztességes ember, a jeles könyvkereskedő és a tudós kultúrember, hogy a három között sorrendet megállapítani nem lehet” – mondta róla az évfordulós ünnepségen az egyesület elnöke, dr. Keéri-Szántó Andor.

Ranschburg Gusztáv 1944. március 2-án hunyt el Budapesten. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol az egyesület elnöksége nevében Batizfalvy Márton könyvkereskedői szakosztályi elnök, a könyvkereskedői alkalmazottak nevében Práger Miklós búcsúzott tőle.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Az Est hármaskönyve. - Bp., 1928
Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. Bp., 1983
Sándor Klára: A székely írás reneszánsza. Bp., Typotex, 2017.
Új Magyar Életrajzi Lexikon. - [Bp.], Magyar Könyvklub, 2004
Ranschburg Gusztáv. In: Corvina, 67. évf. 20. sz. (1944. márc. 9.), p. 1.
Ranschburg Gusztáv jubileuma. In: Corvina, 58. évf. 3. sz. (1935. jan. 20.), p. 1.
Vegyes. In: Corvina, 37. évf. 25. sz. (1914. szept. 10.), p. 145.
hu.wikisource.org
ligetmuhely.com