Jómódú keresztény-polgári környezetben nőtt fel Margit nővérével és Edit húgával. Anyja Beszedits Róza tanítónő, apja dr. Petz Lajos győri városi főorvos és kórházigazgató, a város törvényhatóságának és több egyesület tagja, a város közéletének aktív, ismert személye, akinek nevéhez fűződik a mai Zrínyi utcai új győri közkórház felépítése 1895-ben. Petz Lajos magának és családjának Felpéczi előnévvel magyar nemességet kapott 1913. augusztus 20-án, 1927-től az országos törvényhozásban mint felsőházi tag tevékenykedett 1931-ben bekövetkezett haláláig.

Petz Aladár a középiskolát a győri Állami Főreáliskolában (ma Révai M. Gimnázium) végezte, majd 1906-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán tanult, és summa cum laude minősítéssel szerzett diplomát 1911 novemberében. Már tanulmányai alatt is gyakornok volt az I. sz. Kórbonctani Intézetnél. 1911-től 1913-ig az I. sz. Belklinikán, 1913-tól – a háborús évek kivételével – 1919 szeptemberéig a budapesti I. Számú (Dollinger) Sebészeti Klinikán dolgozott a műtőorvosi oklevél megszerzése után tanársegédként. Az I. világháborúban 40 hónapot a szerb és az olasz harctéren szolgált orvosként, sebészként, majd 1917-től a „K. u. K. Chirurgische Kfartwagen Ambulanz No. 1. Stiftung Erzherzogin Maria Therese” mozgó sebészcsoport főorvos parancsnoka volt. Több háborús kitüntetést szerzett: a Ferenc József Rend Lovagkeresztjét, Koronás Arany Érdemkeresztet és a Vöröskereszt II. oszt. Díszjelvényét. 1919 szeptemberétől a budapesti II. számú (Kuzmik) Sebészeti Klinikán volt tanársegéd.

1920-ban kezdte Hültl Hümér sebészprofesszor 1908-ban elkészített nagy méretű, több mint 3,5 kg súlyú gyomorvarrógépének továbbfejlesztését. A gyakorlatban is jól használható, kisebb méretű, felénél is könnyebb súlyú, újezüst kettős kapocsrendszerrel működő, gazdaságosan utántölthető, biztonságosabb (fertőzést gátló) készülékét 1921-ben, a Magyar Sebésztársaság nyolcadik kongresszusán mutatta be A gyomor-bélműtétek modern technikájához című előadásában. Hültl professzor is jelen volt, szemüvegtokján próbálta ki a varratsort, és elismerte: „Ez jobb!”. Saját készüléke gyártását le is állította. A Petz-féle gyomorvarró készülék gyártására Petz Aladár már a győri kórházigazgatósága idején, 1923-ban megegyezett a németországi Jetter & Scheerer Orvosi Műszergyárral, és az 1924-es világszabadalmaztatás után elkészült az első százas széria, utána pedig beindult a tömeggyártás. Az elérhetőség biztosítása után ismertette találmányát a nemzetközi sajtóban, szerte a világon használták gyomorvarrógépét. A német nyelvterületen még igét is képeztek nevéből: durchpetzen-nek nevezték a Petz-féle készülékkel történő varrást.

Édesapja, Petz Lajos 1922-ben saját kérésére 68. évében, 45 évi orvosi szolgálat után vonult nyugdíjba. Győr városa a kórházigazgatói állást meghirdette, és mivel Petz Aladár pályázata sikeres lett, így mintegy családban maradt a kórház vezetése, fejlesztésének ügye. Petz Aladár hazaköltözött, 1925-1928 között irányításával két ütemben megvalósult a kórház fejlesztése és bővítése. A férőhely megduplázódott, 320-ról 700-ra emelkedett, és főbb klinikai szakmák képviseletére osztályvezető főorvosokat nevezett ki. 1925-ben létesült a fertőző betegosztály, megépült a fertőtlenítő, gondnoki és portáslakások, kórházi kerítés, majd 1927-től új belosztály, elme- és idegosztály épült, a gyermek- és bőrosztály és prosektura épületeit emelet ráhúzással bővítették. A megújult kórházépületet 1929. január 8-án avatták fel ünnepélyesen. Ugyanebben az évben jelent meg a Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Közkórházának múltja és jelene 1749-1928 című nagyszabású kötete. Sok sikeres műtéte közé tartozik Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát vakbélműtéte 1930 januárjában, kapcsolatuk az idők során barátsággá alakult.

A bekövetkező gazdasági válság további fejlesztést nem tett lehetővé, ezért Petz Aladár figyelme újra a kutatás felé fordult: 1933-ban megalkotta a nyílt alkar- és lábszártörések kezeléséhez a „Distractiós” készüléket. Részt vett Győr társadalmi közéletében, valamint országos szakmai szervezetekben is tevékenykedett. 1936-ban a Magyar Sebészeti Társaság elnökévé választották, 1938 áprilisában magyar királyi egészségügyi főtanácsos címmel tüntették ki a közegészségügyi szolgálat terén kifejtett értékes munkásságáért. A kormánypárt győri szervezetének (Nemzeti Egység Pártja, később Magyar Élet Párt) elnökeként köszöntötte Darányi Kálmán, majd Imrédy Béla miniszterelnököt győri tartózkodása idején, és 1939-tól pót országgyűlési képviselőnek is megválasztották. Tagja volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság Orvosi Tanácsának, alelnöke a Magyar Országos Orvos Szövetségnek és a Magyar Klinikák és Kórházak Szövetségének, társelnöke az Országos Orvos Szövetség kórházi szakosztályának, alelnöke, igazgatótanácsi tagja a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatnak, valamint a Városok és Vármegyék Országos Mentőegyesületének.

Petz Aladár a győri kórház érdekében minden körülmények között kiállt, működésének folyamatosságát, feltételeit biztosította, a második világháború alatt folyamatosan ott tartózkodott. Leselejtezett, ám használható orvosi berendezéssel és felszereléssel segítette a pannonhalmi menedékhely szükségkórházának felszerelését. Megtagadta a nyilaskeresztes államtitkár kitelepítési parancsának végrehajtását, a felszerelés nagy részét átmenetileg Pannonhalmára mentette ki. A német tüzérség ágyúkkal és tankokkal 1945. március 28-án a kórház mellett állt le, mely miatt a kórház is találatot kaphatott volna a harcok során, ezért a német főparancsnoknál eredményesen tiltakozott, s a hadsereg elvonult a kórház mellől.

A háború után В-listára került, de a szakmai és társadalmi tiltakozás hatására törölték nevét, s 1950 augusztusáig a győri kórház igazgatója maradt, utána haláláig a sebészeti osztály vezetője. Az 1950-es években tökéletesítette a háború alatt kidolgozott, a combcsont húzató kezelését, rögzítését segítő „Rotoflextensiós” és szintén a combcsonttörések ellátását megkönnyítő „Axial” készülékeit. 1954-ben a gyomor- és bélvarró gép javított változatát („Újfajta duodenum-varrógép”) mutatta be a budapesti sebészkongresszuson. 1955-ben megjelent A heveny hasűri betegségek (hasi katasztrófák) és azok kórhatározása című gyakorlatias könyve. 1955. november 4-én a kórház 200 éves jubileumi ünnepségén előadta A Győri Kórház története című előadását, mely remek összefoglaló a Közlemények a Győr-Sopron Megyei Tanács Kórházaiból sorozat 1958. kötetében, 1958-ban jelent meg nyomtatásban először, de bekerült A győri kórház jubileumi évkönyve a 250. évfordulóra 1749-1999 kötetbe is változatlanul, hiszen kiállta az idők próbáját.

A világhírű feltaláló és sebész, Petz Aladár 1956. február 27-én, 68 éves korában váratlanul hunyt el, a győri nádorvárosi köztemető díszsírhelyére temették el. A Petz-család jelentős gyűjteményeit a győri múzeumnak hagyta, az Apátúr-házban az emeleten két szobát rendeztek be Petz Lajos és Aladár emlékére. Petz Aladár özvegye azonban három kézzel írt kötetet, leveleket és fényképeket a pannonhalmi főapátságra bízott, ott a levéltárban őrzik őket.

Emlékét őrzi a Győr-Moson-Sopron Megyei Kórház 1991 tavasza óta nevében, az 1979-ben alapított megyei egészségügyi díj (Győr-Sopron Megyei Tanács 1/1979. sz. r.), a Petz Aladár Díj, a kórházban 2003 áprilisában elhelyezett bronzportréval díszített márványtábla. Közvetlen munkatársa, dr. Hedri Endre búcsúztatójában így emlékezik: „Petz Aladárt mindenütt szerették, becsülték és tisztelték. A jóságos és szeretetreméltó embernek, az igaz orvosnak és a kiváló sebésznek mintaképe volt.”

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Petz Aladár: Győr Szabad Királyi Város Szentháromság Közkórházának múltja és jelene, 1749-1928. Győr, 1929.
Petz Aladár: A Győri Kórház története. In: Közlemények a Győr-Sopron Megyei Tanács Kórházaiból 1958. 1. szám
A győri kórház jubileumi évkönyve a 250. évfordulóra : 1749-1999. Főszerk. Gecsényi Lajos. Győr, 1999.
Petz Aladár élete és munkássága. Összeáll. Ostorharics Györgyné. Győr, 1996.
Nagy István: Emlékezés Dr. Felpéczi Petz Lajosra : készült születése 150. évében. Győr, 2004.
Dézsi Csaba András: A világhírű győri sebész és feltaláló Dr. Petz Aladár (1888-1956). In: Orvosi Hetilap, 134. évf. (1993. aug. 8.) 32. sz. p. 1764-1767.
Gülch Csaba Pannonhalmán a Petz-hagyaték. In: Kisalföld, 2006. febr. 28. p. 2.
Hedri Endre: Petz Aladár 1888-1956. In: Orvosi Hetilap, 97. évf. (1956. jún. 10.) 24. sz. p. 670.
Fotó: Petz Aladár. Szentháromság, 1929. p. 407.c