Szamuely Tibor győri beszéde – Ezen a napon történt
Sajnálatos módon a Magyarországi Tanácsköztársaság legkevésbé sem dicsőséges 133 napjának nincs igazán jó modern áttekintő feldolgozása, de az elég világos enélkül is, hogy a vörös terror vezérfonalának tekinthető beszéd Győrben hangzott el 1919-ben, Szamuely Tibor szájából.
1919 áprilisának közepén a román hadsereg offenzívát indított a Tiszántúlon, amely támadás teret nyert, s április végére a Nagybánya-Zilah-Déva vonalról (az ettől nyugatra lévő területek, így Nagyvárad és Arad magyar kézen voltak egészen eddig) a Tiszáig jutott. A Tanácsköztársaságot a katonai összeomlás fenyegette. A proletárdiktatúra védelmének megerősítésére tett kísérletet a fegyveres erő toborzása mellett agitációs erőfeszítések kísérték, noha elsősorban a románok megállása és katonai kapacitásának csekély volumene mentette meg ekkor, s nem ez. 1919. április 19-éről 20-ára virradóan a proletárdiktatúra ökle, Szamuely Tibor népbiztos érkezett Győrbe.
Szamuely Tibor 1890-ben született Nyíregyházán zsidó származású, de ateista családban, majd Győrött tett érettségi vizsgát 1908-ban. Ebben a városban került kapcsolatba a munkásmozgalmakkal is, még diákként. Újságíróként dolgozott a világháborúig, ahol orosz fogságba került (egyesek szerint rögtön, amint harcba vitték, megadta magát). A bolsevik puccs után annak védelmében harcolt Oroszországban, majd 1919 elején érkezett Budapestre, ahol a kommunista párt vezetőségének tagja lett. A proletárdiktatúra kikiáltása után hadügyi népbiztoshelyettes és közoktatásügyi népbiztos lett. Ilyen minőségben fogadta április 20-án, vasárnap délelőtt Győr város küldöttségeit, majd búcsúztatta a frontra induló menetszázadot. Ezt követően a Széchenyi téren beszédet mondott, amely egyszerre igyekezett lelket önteni a helyi kommunistákba, és figyelmeztetni a velük szemben fellépni kívánókat. A beszéd eklatáns példája a marxista világnézet erőszakosságának:
„A hatalmat fel kell használni; a munkásságnak el kell nyomni teljesen a burzsoáziát, meg kell semmisíteni, ki kell pusztítani a csíráját… A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletáröklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely megtisztít bennünket, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket… Aki öklöt emel a proletariátusra, az aláírta a halálos ítéletét.”
A beszédet követően Szabó József szólította fel az összegyűlt „győri proletariátust”, hogy álljon be a Vörös Hadseregbe. Délután 6-kor Szamuely a helyi munkástanács gyűlésén is felszólalt. Itt a Tanácsköztársaság nemzetközi helyzetét körvonalazta, majd kijelentette, hogy a burzsoáziával le kell számolni, mert tudják, hogy mire képes. A vörös terror ezzel hivatalos álláspont lett, amelyet meg is ideologizáltak a marxizmus ópiumával.
A magyar napilapok április 22-én hozták Szamuely beszédének hosszabban-rövidebben szerkesztett változatát. Úgy tűnik, még a Magyarországi Szocialista Párt hivatalos lapjaként működő Népszava is kissé erősnek érezte a vérrel kapcsolatos részeket, mert egyszerűen kihagyta a beszámolójából. Ezzel szemben a kor legszínvonalasabb lapjának számító Az Est – neki voltak tudósítói szinte mindenhol – szó szerint hozta a népbiztos fenyegetőzését, amely az egész országba eljuttatta, hogy mire is számíthat a vörösöktől. Szamuely azonban nem csak beszélt, terrorkülönítményével Szolnoktól Kapuvárig ténylegesen is igyekezett beváltani szavait, kirabolt és meggyilkolt ártatlanokat hagyva maga mögött, sokszor pusztán példastatuálás végett.
Szamuely Tibor beszédet tart
Szamuelyről a rendszerváltoztatásig park volt elnevezve (a mai Malom liget), valamint egy szakközépiskola is (a mostani Baross). Előbbiben állt szobra is elszállításáig. Mint csornainak, és mint olyannak, akinek az ükapja, Turner János részt vett az 1919. június 6-7-i helyi „ellenforradalomban” (lett is belőle kulák az 1969-ben az Arrabona folyóirat cikkében!), számomra nyilvánvalóan még visszatetszőbb ez a mentalitás.
Szerencsére a világ forgása végül helyreállt, és ma már a tanácsköztársaság áldozatainak van emlékműve.
Horváth Gábor
Felhasznált irodalom: Az Est. 1919. április 22.-i száma; A bolsevizmus Magyarországon. Budapest, 1921.
A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.