Ágoston (Terhes Sándor) gépek között, gépeket irányítva tengeti mindennapjait Szlovákiában, amikor is egy tömeges leépítésnek áldozatul esve elveszíti állását. Otthon ugyanaz az üresség fogadja, mint a munkahelyén: a felnőtt életét éppen elkezdő nagylánya, elhidegült felesége, a szerelésre váró háztartási gépek, unalmas műsorok a televízióban. Ezért úgy dönt, hogy megvalósítja régi álmát: a Baltikumba utazik, és ott vállal munkát.

Az ottaniak nem várták érkezését, így egykönnyen ott sem találja meg a helyét. Eleinte egyetlen társasága a kaktuszát betegesen féltő recepciós, és egy furcsa szőke nő, aki valamiért egy preparált, fületlen nyulat hord magával. A nővel való átmulatott éjszaka utáni késés a főnökének jó alkalom arra, hogy kirúgja. Ezután folytatódnak vele a lehetetlenebbnél lehetetlenebb szituációk, a sorozat azzal tetőzik, hogy egyszeri vendéglátói, egy orosz maffiózó és az agyonszilikonozott kedvese nekitámad, mert tiszteletlenségnek veszik, hogy a véletlenül nála maradt fületlen nyúl tetemét behozta az otthonukba.

Ágoston utazása során a legkülönbözőbb okfejtéseket hallgatja végig bolygónk ökoszisztémájának felborulásáról: például a fogyatkozó halállományról és egy titokzatos, öngyilkos szarvascsordáról. Igen. Ennyire szürreális és egyszerre emberi, mégis kalandos, globális problémáinkról is beszámolni akaró szeretne lenni az Out.

Terhes Sándorral az elsőtől az utolsó képkockáig örömmel utaznánk, de mivel igazi problémájának kibontása a jelenetekben nem kap elég teret, nehéz igazán érintetté válnunk kálváriájában. Az rendben van, hogy csak úgy a semmiből gondol egyet és felkerekedik, mert a felsorolt okok miatt rossz neki már otthon, de nem tudunk meg eleget arról, hogy ez neki pontosan mit jelent. Nem kapunk elég időt arra, hogy bevonódjunk. Ehelyett inkább azt tudjuk meg, hogy a lánya az öngyilkos szarvasok miatt aggódik, és a baltikumi HR-es csaj betegesen állatvédő. Mire bármit is levonnánk, már robogunk tovább, és jönnek az eszementebbnél eszementebb karakterekkel való találkozások. Érthetetlen, hogy miért ezek a dolgok történnek vele, még akkor is, ha éppen a kiszámíthatatlanságot, a szétesőben lévő világ állapotát, az események logikátlanságát és abszurditását hivatottak ábrázolni. Rejtély marad Ágoston igazi szerepe ezekben a jelenetekben, mert nem tudjuk meg, hogy mit szól hozzájuk, mi a véleménye, mi a viszonya az eseményekhez, mit von le mindebből, és mi derül ki a történtekből, a többi karakterrel való érintkezésből róla.

Ez azért is sajnálatos, mert Terhes Sándor személye mellett a film másik nagy erőssége éppen a mellékszereplő karakterek könnyed, mégis részletes, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató ábrázolása, amely a rendező komoly jelenetszervezési és színészvezetési képességeiről is árulkodik. A gyárakban dolgozó munkások, a kocsmában lógó figurák, a már említett maffiózók, halászok, egyedül hagyott nők mind tűpontosak, csak éppen a filmben lévő funkciójuk nem az.

Mivel sem a főszereplő életében nem vagyunk kellően bevonódva, sem a színes mellékszereplő gárdához való kapcsolódása nem egészen tiszta, nem áll meg a lábán a globális, finomnak szánt, ám mégis kitüremkedő, valamifajta metafizikát közvetíteni akaró háttérvilág. Az e célból játékba hozott szimbólumrendszer csak tovább zavarja az összképet: a fületlen nyúl tetem, a villámcsapás áldozatává vált szarvascsorda története, a halkonzerv- közelik, a különös bánásmódot igénylő kaktusz, a fogyatkozó tengeri halak, stb., így ebben a formában előadva az égvilágon semmit sem jelentenek, úgy is fogalmazhatnánk, hogy blöffök. Olyan, mintha Kristóf György folyamatosan úgy emelné a tétet, hogy az előző partikat sorra elvesztette. Bár természetesen az Out odáig nem merészkedik, a felsorolt motívumok szerepeltetése távolról mégis eszünkbe juttatja olyan, szürreális világokat bemutató művészek mozgóképeit, mint David Lynch. Az ő filmjében, amikor elhangzik az a mondat, hogy „a tehén átugrotta a Holdat”, akkor az ott egy olyan – ugyan saját logika által működő, de mégis koherens, szervesen felépített – világban történik, amelyben egy ilyen mondatnak saját helyi értéke van, amit a néző is érzékel, még akkor is, ha nem ért. Ez hiányzik az Out-ból. Ágostonra, a világára egyre kíváncsibbak vagyunk, és amikor körvonalazódni kezdenek annak határai, szabályai, akkor hirtelen a nyakunkba kapjuk az egyébként remekül megrajzolt, hétköznapiságukkal együtt szürreális figurák és történetek sorát. A néző süket marad.

Az Out jól láthatóan a témájához szeretettel forduló, sok energiából készült, elismerést érdemlő munka, amit szerencsére a cannes-i válogatók is észrevettek. Éppen ezért talán nem ördögtől való dolog – a kiindulópont miatt sem, amely feltornázza az elvárásainkat – néhány fájdalmasan elvesztegetett lehetőség felett szomorkodni. A kiváló szereplőválasztás és színészvezetés mellett mindenképpen szót érdemel Pohárnok Gergely lehengerlő operatőri munkája. Az expozíció egysnittes kirúgás jelenete önmagában egy szuper kisfilm lehetne. Ám utána az Out éppen abban az értelemben válik céltalanná, mint kirúgott főhőse. Terhes Sándor céltalanságának okai ugyanúgy hiányoznak, mint a filmben szereplő nyúlpreparáció fülei. Ezért nem tud revelatív élménnyé válni a végére, a kifogott halak szubjektívjéből felvett, egyébként önmagában szintén fantasztikus, hálóba csavarodó nyitó- és zárókép.

Out
feliratos, szlovák-magyar-cseh dráma, 83 perc, 2017
rendezte: Kristóf György
írta: Horváth Eszter, Kristóf György, Papp Gábor
fényképezte: Pohárnok Gergely
vágó: Adam Brothánek,  Dunai László
producer: Pusztai Ferenc, Marek Urban, Jiří Konečný, Taschler Andrea
szereplők: Terhes Sándor, Bandor Éva, Bárdos Judit, Bocsárszky Attila
forgalmazó: Vertigo Média Kft.
bemutató dátuma: 2017. június 15.

Vízkeleti Dániel
Forrás: filmkultura.hu