Egy évvel később öccse, Ernst iskolatársa lett, ekkor kezdtek még együtt, fényképek alapján portrékat festeni. 1879-ben Ernsttel és Franz Matsch-sal közösen vállalták első jelentősebb megbízatásukat, a bécsi Kunsthistorisches Museum belső udvarának díszítését. A következő években a trió további megbízásokat kapott, például a bécsi Sturany-palota és a karlsbadi fürdő mennyezetének díszítése, 1885-ben a Villa Hermes, Erzsébet császárné kedvelt vidéki tartózkodási helyének belső dekorációja Hans Makart tervei alapján. Ezek a munkák már számottevő hírnevet szereztek számukra.

1886-tól Klimt stílusa eltért két társáétól, eltávolodott az akadémizmustól; a három művész egymástól függetlenül dolgozott tovább. 1888-ban Klimt megkapta első kitüntetését, az Arany Érdemrendet Ferenc József császártól. 1890-ben rábízták a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházának díszítését. A régi Burgtheater nézőtere című művéért császári díjat kapott.

1892-ben meghalt az édesapja és Ernst öccse, ennek következtében Klimt depresszívvé vált és megváltozott a viszonya Matsch-sal is. 1893-ban a Művészeti Akadémia hívta professzorának, de a kultuszminiszter elutasította a kinevezését. 1895-ben az Antwerpeni Nagydíjjal jutalmazzák a tatai Esterházy kastélyszínház dekorációjáért.

1897-ben Klimt közeli barátaival kilépett a konzervatív szellemű Künstlerhausból, és néhány társával megalapították a Vereinigung Bildender Künstler Österreichs Secession (röviden Szecesszió) nevű egyesületet, melynek az elnöke lett. Klimt ekkortól kezdte a nyári hónapokat az Attersee-nél tölteni. Kiállításokat szerveztek, egy évre a megalakulásuktól megjelentették Ver Sacrum nevű lapjukat. Kezdeményezésük nem talált egyhangú pozitív fogadtatásra, de 1900-ban a (87 professzor által elutasított) Filozófiát a párizsi világkiállításon aranyéremmel jutalmazták. 1901-ben a Szecesszió kiállításán az Orvostudomány című alkotás a kultuszminiszterhez intézett parlamenti interpelláció tárgya lett.

1902-ben találkozott Auguste Rodinnel, aki kifejezte a Beethoven-fríz iránti csodálatát. 1903-ban, Velencébe, Ravennába és Firenzébe tett utazásai nyomán vette kezdetét az „arany korszak”. Ugyanebben az évben Klimt életmű-kiállítás nyílt a Szecesszió Házában. 1905-ben barátaival kilépett a Szecesszióból.

1908-ban 16 festményt mutattak be a Kunstschauban. A római Galleria d’ Arte Moderna megvette A nő három életkorát, az Österreichische Staatgalerie pedig A csókot. A következő évben elkezdett dolgozni a Stoclet-frízen. Ellátogatott Párizsba is, ahol nagy érdeklődéssel fedezte fel Toulouse-Lautrec-et és a „vadak”-at. 1911-ben A Halál és élet első díjat nyert a római világkiállításon, egy évvel később a festmény hátterét kékre cserélte.

1915-ben meghalt az anyja. 1917-ben elkezdett dolgozni a Menyasszonyon, valamint az Ádám és Éván. A bécsi és a müncheni Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Klimt 1918. február 6-án hunyt el agyvérzésben. A hietzingii temetőben helyezték örök nyugalomra, számos festménye befejezetlen maradt.

Gustav Klimt a munka, a művészet megszállottja volt. Bécs környéki műhelyében szigorú rendszerességgel dolgozott. Soha sem házasodott meg, de bensőséges viszony fűzte Emilie Flögéhez, aki Ernst öccse feleségének, Helene Flögének volt a nővére. A két nővér elegáns divatüzletet tartott fent Bécsben. Klimt 1897-től minden nyarát Attersee-ben töltötte, a Flöge család társaságában. Emilie-vel való kapcsolata rejtélyes volt: kiterjedt levelezés folytattak, ugyanakkor Marie Zimmermanntól házasságon kívül született egy gyermeke. Klimt halála után 14 nő jelentette be örökösödési igényét házasságon kívül született gyermekei jogán. A gyermekek közül csak hármat ismertek el hivatalosan: kettő Marie Zimmermanntól és egy Maria Ucicky-tól.

Klimt festményei napjainkban komoly összegekért cserélnek gazdát. 2006-ban az Adele Bloch-Bauer I-et (a képen) 135 millió dollárért vette meg a Neue Galerie New York. A festmények felértékelődése komoly peres ügyekhez is vezetett, ugyanis számos kép korábban ausztriai zsidó családok tulajdonában volt, amit aztán a nácik foglaltak le. Az elmúlt években több jogos örökös kapta vissza így festményét.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia.hu, szemanrozsa.blog.hu, Gustav Klimt. Budapest : Ventus Libro Kiadó, 2006.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.