Egy film

Az Isten hozott az Isten háta mögött című film témája speciálisan francia, hiszen a dél-franciák északkal kapcsolatos rémképeit teszi pellengérre, persze sok humoros túlzással megspékelve. De a kedves történeten bárki jól mulathat, mert az előítélet általános emberi jelenség.

Philippe Abrams (Kad Merad) egy dél-franciaországi posta alkalmazottja. Felesége, Julie nem könnyű eset. Egy idő óta pedig a fejébe vette, hogy csak egy riviérai állomáshely tenne jót egyre romló kedélyállapotának. Férje mindent elkövet, hogy teljesítse a kérését, még egy extrém hazugságot is bevállal. Természetesen lelepleződik, és emiatt nem délre, hanem a távoli északra helyezik. Egy francia szemében olyan ez, mint nekünk a szibériai száműzetés. Ráadásul a felesége kijelenti, hogy esze ágában sincs vele tartani. Ám ami először büntetésnek tűnik, az valójában egy új élet lehetőségét nyitja meg Philippe előtt.

Szép sorban bebizonyosodik, hogy az északkal kapcsolatos összes előítélete helytelen, és Bergues, az új állomáshelye egyáltalán nem hasonlít sem az Északi-sarkhoz, sem a pokolhoz. Igaz, a helybéliek szavát tényleg nem lehet érteni, mert a pikárd dialektust, „sötömi” franciát („ch’ti” vagy „chtimi”) beszélik. Ebből pedig számos félreértés és vicces helyzet adódik. De összességében kiderül, hogy az északon élő franciák is emberek, sőt nagyon barátságosak tudnak lenni.

Dany Boon most is képes olyan miliőt teremteni, amelyben hitelesen működik a szívből jövő emberség. Ez ma már nem is olyan egyszerű. Ráadásul megismerteti a „sötömik” földjét, Franciaország bájos északi vidékét, ahonnan ő maga is származik. „Egy idegen kétszer sír, amikor jön, s amikor megy” – mondja szülővárosáról a bolondos sötömi Antoine (Boon).

Egy úti cél

Hogy valóban ennyire meg lehet-e szeretni Bergues-t, ezt csak az tudja meg, aki tényleg ellátogat Franciaországba, Nord megyébe (2-5. kép). Kis városról van szó, hiszen lakosainak száma csupán 3889 fő. De a filmből ítélve kellemes hangulata van. A leírások szerint a városháza a renaissance kor flamand stílusában épült, képtárral, amelyben több értékes darab van a flamand iskola tagjaitól. Könyvtára gazdag inkunábulumokban (1501 előtt megjelent ősnyomtatvány). Híres még a 13. századi harangláb, melynek elbűvölő harangjátéka van.

Érdemes több települést is meglátogatni Észak-Franciaországban, mert Nord-Pas de Calais és Pikárdia térsége számos kulturális látnivalóval várja az oda érkezőket. Például Lille nyüzsgő metropolisza, mely 2004-ben Európa Kulturális Fővárosa volt (7-8. kép). A Városháza tornya, ahonnan lélegzetelállító a panoráma, az UNESCO világörökségének része. A másik a Szépművészeti Palota, mely egyedülálló gyűjteménnyel rendelkezik. A látogatók 22000 négyzetméteren csodálhatják meg Donatello, Rubens, Van Dyck, Goya, Delacroix, Courbet, Rodin, Monet, Chagall és Picasso alkotásait.

Bergues-től 10 km-re található Dunkerque (Dunkirk, 6. kép). A kikötőváros nevét mindenekelőtt 1940-ben ismerte meg a világ. A második világháborúban a brit és a francia alakulatokat a németek a tengernek szorították. Ekkor Nagy-Britannia lakossága összefogott, és minden elképzelhető vízi járművet elindított a megmentésükre a Dinamó-hadművelet keretében.

Pikárdia fővárosaként a régió kihagyhatatlan települése Amiens, világszerte híres gótikus katedrálisáról, amely a 13. században épült (9-10. kép).

Szabados Éva

Fotógaléria: Isten hozott az Isten háta mögött – Észak-Franciaország, Bergues, Lille, Amiens

10 kép

 

Forrás: Pallas Nagylexikon, Wikipédia, franciaorszag.szallas-utazas-ajanlo.com, ee.france.fr

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép.