Szeptemberben összeáll a Jamie Winchester-Hrutka Róbert zenekar. Az áprilisi Wood and Strings-koncertek adták ehhez a lökést?

A szeptemberi koncert semmi esetre sem nevezhető a szó klasszikus értelmében összeállásnak. Egyszerűen az elmúlt években már többször beszéltünk arról, hogy össze kéne hoznunk a Wood and Stringst, a zenekarunk szimfonikus változatát, de végül mindig azt mondtuk, hogy talán még nincs értelme. Aztán olyan háromnegyed éve a menedzserünk, Jávor Peti feltöltötte az egyik koncertet a netre. Az elmúlt nyolc évben én is éltem a saját életemet, és ahogy a zenészek általában nem nagyon hallgatják a saját zenéiket, úgy én sem hallgattam a régi dalainkat. Viszont akkor végignéztem a videót, azt gondoltam, hogy ezt volna kedvem eljátszani, de nagyon. Pont másnap telefonált Peti, így igent mondtam, és nem is bántam meg, mert végül nagyon szép este lett az áprilisi koncertből. Aztán felmerült, hogy mi lenne, ha összehoznánk a zenekar rockosabb változatát is, így aztán szeptember 14-én a Barba Negrában eljátsszuk a pörgősebb műsort.

További terveitek nincsenek is?

Jamie kint él Írországban, én is csinálom a filmzenéket, meg a lemezeket, így a klasszikus értelemben nem lesz már ebből „rendszer”, inkább csak meglepjük magunkat és a közönséget ezzel a koncerttel, mert szeretünk játszani. Én speciál már vagy két éve nem játszottam zúzós koncertet, és az a helyzet, hogy nagyon jól fog esni a hangos zenélés.

Annak idején Jamie-vel hogy találtatok egymásra?

Valójában nem sokkal azután, hogy ideköltözött Jamie, és elkezdték csinálni a Baba Yagát. Akkoriban pont Tolcsvay Lászlóval játszottam. Találkoztunk valahol, megbeszéltük, hogy csinálunk zenekart, írtunk dalokat, és például a későbbi zenekarból Giret Gabi már benne is volt ebben a formációban. Aztán valahogy abbamaradt az egész, mindketten turnézgattunk, csináltuk a saját dolgainkat. Jó pár évvel később írtam egy dalt, amelynek megírta a szövegét Jamie, és fel is énekelte. Végül onnan indult el egy szép történet, ami aztán egészen 2008-ig tartott.

Téged hogy érintett, amikor pár éve hazaköltözött Írországba?

Nagyon ledöbbentem és sajnáltam, mert azt gondolom, Jamie sokkal tehetségesebb annál, hogy abbahagyja a zenélést, de mint kiderült, nem erről van szó. Legalábbis nagyon remélem, mert ő bármit csinál, a lelke mélyén zenész marad. Nagyon jó zenész.

2008-ban miért hagytátok abba a közös munkát?

Szerettünk volna abban az évben egy rockkoncertet szimfonikus zenekarral, de valamiért nem jött össze. Válság és hasonlók, majd azt mondtuk, hogy csináljunk egy búcsúbulit. Nagyon sokat játszottunk már a vége felé, volt, hogy heti négy-öt koncertet is, ami utazással együtt már az egész hetet elvitte. Kicsit telítődtünk az egésszel, és arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha most abbahagynánk?

Kezdett munkává válni?

A zenét sosem éreztük munkának, inkább arról van szó, hogy az ember csinálja a saját életét egy ilyen produkció mellett. Én is benne voltam színházi produkciókban, filmzenéket szereztem, és a koncertekkel elég sok idő elment. Akkor úgy gondoltuk, hogy nem tudunk továbblépni, nem zenei értelemben, hanem hogy ennél nagyobbra már nem nőhet a produkció, ezért megbeszéltük, hogy inkább hagyjuk abba kvázi a csúcson. Az is lehet, hogy valamit nem jól csináltunk, de mi a zenéhez értünk.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A szimfonikus koncertek ötlete hogy jött?

Akkoriban itthon még senki nem csinált ilyet. Eleve sok akusztikus gitárt használtunk a dalokban, szerettünk is így játszani, ezért kitaláltuk, hogy csináljunk egy ilyen speciális koncertet. Aztán ha jól emlékszem, az azt követő másfél évben számos hasonló ilyen koncert követte a miénket, mindenki elkezdett vonós zenekarral „unpluggedozni”. Mi csak azt akartuk bebizonyítani, hogy egy jó dal megszólal egy szál gitáron, zongorán vagy akár nagyzenekari hangszereléssel is. Hozzá kell tenni, hogy nekem a szívem csücske a vonósok hangzása. Amikor egy nagyzenekar megszólal, azt nem lehet mással visszaadni, és ezzel lehetőséget kaptunk arra is, hogy egy másféle aurát adjunk a dalainknak.

Mivel elég sokféle zenét játszottál már pályafutásod során, nem könnyű kitalálni, hogy kik inspirálnak.

Ha a kezdetektől végigveszem, akkor a Beatlestől kezdve a Sex Pistolsig sok minden volt a repertoárban, utóbbi nem meglepő, hiszen éveken keresztül punkzenét játszottam. Aztán elkezdtem kacsintgatni másfele is: Pat Metheny gitárjátéka például évekig meghatározó volt számomra, de említhetném Robben Fordot is. Aztán jött egy teljesen másik vonal, elkezdtem figyelni a klasszikus zenéket, filmzenéket, Hans Zimmer és hasonló zeneszerzők munkáit. Elkezdtem ezzel is foglalkozni, és később már bármi megtetszhetett, mivel egyre inkább az vált fontossá, hogy van-e az adott zenében töltés. Nem az érdekelt, hogy valaki hogy énekli, zenéli le a csillagos eget, hanem az, hogy jöjjön át a lelke az egésznek.

Szerinted a korral jár ez a változás?

Az alapvető cél az, hogy olyat csinálj, amit szívesen csinálsz az életed végéig. Belemehetsz kompromisszumokba, de akkor se kelljen alkut kötni magaddal. Én olyan zenéket szeretnék írni, amiket még hetvenévesen is bármikor felvállalhatok. Az igény a letisztultságra menet közben jött meg. Már nem érdekel az, hogy ki mennyire technikás. Legyen egy kicsit hamis, legyen egy kicsit ügyetlenebb, de ha a szívét-lelkét odateszi, az nekem többet jelent. Erre jó példa volt az, amikor Jamie-vel Dublinban klipet forgattunk, és mondták a helyiek, hogy itt van egy kisebb zenekar, még nem annyira ismertek, de nagyon szeretik őket a fiatalok, egy kis helyen lépnek fel, nézzük meg őket. Coldplay volt a nevük. Tünemény aranyosak voltak, az előzenekar is nagyon jó volt, aztán elkezdtek ők játszani, szintén nagyon jól. És konkrétan volt olyan, hogy leálltak, mondván, hogy van egy gitárszóló, amit nem tudtak eljátszani, aztán elkezdték megint, mi meg mondtuk, hogy ez nagyon jó, mert ezzel a vicces bénázással együtt is odaadták a lelküket a közönségnek. Ennek meg is lett az eredménye később.

Mikor volt ez?

2000-2001 körül, akkor kezdtek turnézgatni.

************************************************

ÖTBŐL ÖT – HRUTKA RÓBERT

Máskor is csináltunk már ilyet, miniinterjú az interjún belül. Asszociációs játék: öt szóra öt válasz. 

1. Kretens

Fiatal élet, jó barátok. Szerettem.

2. Szikora

Tanultam, abból is. Ott ismertem meg sok olyan zenészt, akikkel később zenéltem.

3. Cseh Tamás

Nem ismertem őt, de amikor Bereményi Géza felkért, nagyon örültem annak, hogy újraértelmezhettem az életművét, vagy legalább egy részét, hiszen igen-igen nagy életműről beszélünk. Tamás megváltoztatta a véleményem pár dologról.

4. Mobilszolgáltató

It’s your life.

5. Kincsem

Csak annyit mondhatok, hogy a talán az egyik legszebb filmes kihívás volt, soha ennyi levelet és elismerést nem kaptam még a szakmától és a közönségtől.

************************************************

Egy olyan, csúnya szóval élve alkalmazott műfajban, mint például egy filmzene, mennyire tudod megvalósítani önmagad?

Hála istennek, évek óta olyan munkák találnak meg, akik „hozzám” jönnek, a stílushoz, amit képviselek, ezért a végeredmény általában megegyezik azzal, amit az én ízlésem diktál. Ilyen esetekben mindig hálás feladatokat kapok, ami meg nem annyira tetszik, arra esetleg udvarias nemet mondok.

Mikor mondasz nemet például?

Ahogy minden ember, én is hajlamos vagyok túlvállalni magam, ezért eldöntöttem, hogy egy évben két-három filmzenénél többet nem vállalok, esetleg egy nagylemezt, de azt is csak akkor, ha a mi produkciónk csinálja, a mi zenekarunk játssza. Más előadóknak akkor szoktam dalt írni, ha valakit nagyon szeretek, vagy nagyon szimpatikus, amit csinál. Ha nem kihívás a felkérés, akkor nem izgat.

Lehet tudni, hogy sokat dolgozol egyedül. Szoktál alkalmazni „külső fület”, vagy teljes egészében a saját érzéseidre hagyatkozol zeneszerzés közben?

Általában nagyon gyorsan kell dolgozni, és gyorsan változik minden, ezért sajnos vagy nem sajnos, meg kellett tanulnom felülbírálni magamat. Persze van olyan, hogy megmutatom a friss anyagot a zenekar tagjainak, vagy a hangmérnökünknek, Nyíri Sanyinak, akiben szintén teljesen megbízom, de ilyesmire általában kevés az idő. Az ember teszi a dolgát, és közben tudni kell, hogy az adott pillanatban mi a megfelelő, mi az elég, kevesebb-e a több, és hasonlók.

Szerinted mi egy zeneszerző legfontosabb tulajdonsága?

Azt gondolom, a legfontosabb az alázat, a zenében, a színpadon, és a közönség felé.

Ez azt is jelenti, hogy ha például valaki másnak írsz lemezt, akkor megpróbálsz az ő fejével gondolkodni?

Persze. Az adott dalt neki írom, annak az embernek, az ő lelkének, azt pedig előtte meg akarom ismerni. Most épp Tompos Kátya lemezén dolgozom, vele is sokat beszélgettünk a szövegekről, arról, hogyan jöjjön létre a lemez, neki mi áll jól, mi az, amit szeret, vagy amit mindketten szeretünk.

Arról lehet már tudni, hogy a szeptemberi koncerten mit várhat a közönség?

Mivel egyelőre eléggé távol vagyunk tőle időben, a készülődést még csak most fogjuk elkezdeni, de hála istennek egy nagyon jó zenekar vagyunk, vagy voltunk. Múltkor is megbeszéltük, mit szeretnénk, milyen formában, és mindenki felkészülten érkezett, inkább egy baráti találkozó volt az egész, mint próba. Lementünk, eljátszottuk a dalokat, aztán eljátszottuk még egyszer jobban, utána meg mentünk koncertezni. Szerintem a közönség és mi is jól fogjuk érezni magunkat, pláne, hogy ezeket a dalokat ebben a formában már jó régen nem hallotta senki. Jamie-vel meg könnyű jól érezni magad a színpadon, és ez ugyanúgy igaz Galambra, Gijora, Domira, Ákira.

A koncerttel kapcsolatban további információk a Facebook-eseményen!

A Jamie Winchesterrel készült év eleji interjú itt olvasható.

NIHIL_AK
Forrás: langologitarok.blog.hu