Leonardo da Vinci és Mona Lisa

Egy nő, akinek a képe ismert az egész világon, akinek az arcát pólókra, bögrékre másolják, fényképezik, karikatúrákat készítenek róla és ezerszámra sokszorosítják. A nő, aki „Dan Brown kódjait őrzi”, aki a Copy Connak „kicsit gyanús”, és akinek mosolyáról készült filmben Julia Roberts játssza a főszerepet. De vajon ki is a rejtélyes Mona Lisa? A mosolygó, szemöldök nélküli asszony a legfrissebb, 2008-ban talált bizonyítékok alapján Lisa Gherardini, Francesco del Giocondo firenzei selyemkereskedő felesége. A kutatók a Heidelbergi Egyetem gyűjteményében találtak rá a feljegyzésre, amelyet 1503 októberében Da Vinci egyik ismerőse, Agostino Vespucci készítette egy, a Cicero leveleit tartalmazó kötet margójára. A jegyzet arról tanúskodik, hogy a művész a híres kép keletkezésének idejében éppen Lisa del Giocondo portréján dolgozott.

A legfrissebb kutatási eredmények ellenére számos elmélet él párhuzamosan a festmény keletkezésének történetével kapcsolatban. Dr. Lillian Schwartz nagy port kavaró elmélete szerint például a kép maga Leonardo da Vincit ábrázolja női ruhában. Felfedezését arra alapozza, hogy a kép digitális elemzése során szinte teljes egyezést fedezett fel Leonardo önmagáról rajzolt képei és a Mona Lisa között. Elméletének kritikusai szerint azonban a hasonlóság oka csupán az, hogy Da Vinci ugyanabban a stílusban szeretett dolgozni. Egy másik kutató, Maike Vogt-Lüerssen feltevése szerint a nő a rejtélyes mosoly mögött Aragóniai Izabella, Milánó hercegnéje. Következtetését arra alapozza, hogy Leonardo tizenegy évig dolgozott a hercegi udvarnak, Mona Lisa sötétzöld szemei pedig egyértelműen jelzik a modell Visconti-Sforza családhoz való tartozását.

Francisco Goya és Doña Isabel de Porcel

Francisco Goya híres képe Isabel Lobo Velasco de Porcelt ábrázolja, aki 1780 körül született Rondában és a 25 évvel idősebb Antonio Porcel kormányhivatalnok második felesége volt. A Dona Isabel de Porcelről készült portré Goya egyik legkedvesebb barátjának feleségét ábrázolja. A kép akkor készülhetett, amikor Goya meglátogatta a párt granadai otthonukban, és a szíves vendéglátást kívánta viszonozni a portréval.

Fotó: Wikipédia

Gustav Klimt és Adele Bloch-Bauer

Adele Bloch-Bauer 1881. augusztus 9-én született Bécsben. A gazdag család legifjabb sarja viszonylag korán megházasodott, mindössze 18 évesen vette el a nála 17 évvel idősebb, cukorgyáros Ferdinand Bloch. Korabeli források szerint Adele törékeny, beteges asszony volt, aki szalonjában gyakran fogadta a kor kiemelkedő egyéniségeit, Gustav Mahler, Alma Mahler-Werfel, Richard Strauss zeneszerzőket, Stefan Zweig, Jakob Wassermann írókat, Gustav Klimt festőt és a Burgtheater színészeit.

Fotó: Whataboutart.com

Férje, Ferdinand Bloch-Bauer Gustav Klimt festő mecénása volt, aki 1903 nyarán felkérte, hogy fesse meg Adele portréját. A festményt Klimt bizánci mozaikok iránti rajongása ihlette. Vannak, akik erotikus szimbólumokat vélnek felfedezni a képen, melyek talán arra utalnak, hogy a nőcsábász festő és modellje között bensőséges kapcsolat volt.

Adele első portréját, amelyen aranyozott Madonnaként tündököl, Ronald Lauder, az Estée Lauder cég alapítójának fia vásárolta meg 135 millió dollárért 2006-ban, és az általa alapított New York-i Neue Galerie-ben helyezte el. Ez az Adele Bloch-Bauert ábrázoló kép a legmagasabb összegért értékesített festmények egyike. A második portré Maria Altmann halála után került kalapács alá a Christie’s aukciós háznál, és 87,9 millió dollárért kelt el.

Klimt világhírű festményeinek reprodukciói számtalan formában köszönnek vissza, a bögrétől a tálig, a pólótól a képeslapig. Így lett a törékeny és szépséges Adeleból Ausztria Mona Lisája és a világ egyik leghíresebb festményének modellje.

Szinyei Merse Pál és felesége, a lila ruhás nő

Már ismerjük Ausztria Mona Lisájának történetét, de vajon kit emlegetnek a „Magyar Mona Lisaként”. Nem mást, mint Szinyei Merse Pál lilaruhás feleségét, Probstner Zsófiát. Az 1874-ben készült Lilaruhás nő a Magyar Nemzeti Galéria legféltettebb kincsei közé tartozik. Szinyei Merse Pál 1872-ben vette feleségül a bécsi illetőségű Probstner Zsófiát, akinek sok-sok képen megörökítette kedves arcát, finom vonásait és átható tekintetét. A család kezdetben Jernyén élt, Szinyei Merse itt kezdte el festeni a Lilaruhás nő című képét.

A modell sok évvel később így emlékezett vissza arra az időre: „Az első gyerekünket vártam, úgy ültem modellt, otthon, Jernyén, a lila tafota ruhában. Azt is magam varrtam, mert nem költöttem varrónőre. Persze nem kinn a mezőn ültem modellt, azt Pali kívülről tudta. Minden fűszálat, minden sárga kikericset ismert, a lila, sárga és zöld szín finom hármashangzatáról beszélt akkoriban folyton. Nekem már a könyökömön jött ki. Benn, a műteremben is fárasztott a modellülés. A fiam gyorsabban fejlődött, mint a kép. A lila ruha szűk volt, szorított. Talán ezért lett kicsit szenvedő az arckifejezésem a képen.”

Fotó: oszk.hu

Szinyei Merse Pál később is több ízben hozzáfogott, hogy a szép Probstner Zsófiát lefesse, de minden alkalommal elégedetlen volt az eredménnyel. A két jelentősebb, befejezetlenül maradt portré a Sárga ruhás, majd a Vörös ruhás arckép. Mindkettő friss, áttetsző színekkel festett portré. Talán amiatt hagyta őket befejezetlenül, mert nem érezte elég meggyőzőnek a környezetet, illetve a figura szituációját. Nagy port kavart az 1882-ben készült Pacsirta, melyen egy hölgy ruha nélkül fekszik a mezőn, s az égen szálló madarat figyeli. A festő akkoriban azt állította, hogy modellje egy osztrák lány volt, ám Zsófia halála előtt bevallotta, hogy az a mű is őt ábrázolja.

Probstner Zsófia 100 évesen, fotó: Nava.hu

Gobbi Hilda színművésznő így emlékezett könyvében „a lila ruhás nőre”: „Kilencvenkilenc éves korában kérte a felvételét az Ódry Árpád Művészotthonba, és százkét éves koráig volt az otthon lakója. Ott ült furcsa, törökös pongyolájában, valami török fezzel a fején, mert a haja már gyérült, és valami csodálatos eleganciát árasztott. Alig látott, hallott, de szellemi képességei épek voltak. Amikor külföldiek jöttek látogatóba, bemutatták őket a Lilaruhás hölgynek is, akinek fülébe súgtuk, milyen nemzetiségű a látogató. A franciáknak franciául, az angoloknak angolul válaszolt. Százéves korában hárman is megfestették az arcképét.”

Rippl-Rónai József és Zorka

A híres Zorka-képek modellje egy Bányai Elza nevű felszolgálólány volt, akit a festő 1915-ben egy kávéházban látott meg. Egzotikus becenevét a szerbiai háborús élmények hatására kapta a festőtől, aki az évek során egész portrégalérián örökítette meg vonásait.

Rippl-Rónai József: Zorka kék blúzban, zöld szelencével. Fotó: Virág Judit Galéria

Bár az akkor tizenhét éves Elzát szülei először nehezen engedték el a hozzá képest idős – és nős – mesterhez modellt állni, a lány végül az idősebb mester szeretője és a társa lett. Szakértők szerint a róla készült képsorozat a magyar festészet egyik legkülönösebb sorozata: Zorka hol ártatlan gyereklányként, hol femme fatale-ként, hol a kornak megfelelő színpadias pózban, ezer arccal látható a képeken.

Genthon István szép megfogalmazása szerint Rippl időskori szerelme „sugárzó parti fény volt, mely utoljára hívogatja a barázdás arcú, öreg hajóst”.

Címlapkép: Reidsparis.com

Összeállította: Jámbor-Miniska Zsejke
Felhasznált források: Wikipédia, jwa. org, nol.hu, index.hu, kulturzsiraf.hu, szeretlekmagyarország.hu, viragjuditgaleria.hu, Magyar Hírlap
Forrás: kultura.hu