„Nem tudom, mivel illik ilyenkor kezdeni” – indította beszédét az Oscar-díjas rövidfilm rendezője, Deák Kristóf, aki épp a sajtótájékoztató napján érkezett vissza Magyarországra. „Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki nélkül nem készülhetett volna el ez a film” – folytatta, majd igyekezett minden nevet és szervezetet felsorolni, aki támogatta a Mindenki elkészülését. „Ők mind kicserélhetetlen szereplői ennek a történetnek” – mutatott a mellette ülőkre, hiszen a megilletődött rendező a film készítőinek koszorújában számolt be arról, milyen érzés Oscar-díjasnak lenni. Ám nem ezzel kezdte. Először azt mesélte el, hogyan kezdődött a munka. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának Magyar Média Mecenatúra programja 2014-ben nyolcmillió forinttal és adó-visszatérítési lehetőséggel támogatta a filmet, melynek köszönhetően még abban az évben elkezdődhetett a forgatás. „Egyébként pont az előző Oscar-gála estéjén lehetett először megnézni a filmet” – tette hozzá Deák Kristóf, majd elmesélte: a Mindenki történetét még 2012-ben írta egy angol írótársával, ám akkor még nem egy magyar történet született meg, így sok változtatást végzett el, mire megszületett az a rövidfilm, mely elhozta az Oscart.

Csillag Manó, a film vágója kapott is az alkalmon és megkérdezte: több ötlet is volt a tarsolyodban, mielőtt elkezdtünk a Mindenkin dolgozni. Miért pont ezt a történetet választottad akkor, és nem egy másikat? „Titok” – felelte Deák Kristóf, majd elmosolyodva kifejtette, mi rejlik a további kérdésekre buzdító szó mögött. „Miközben írtam a forgatókönyvet, de még a forgatás alatt is folyamatosan új dolgok jutottak eszembe, és úgy vélem, ez jó jel. Ha egy történet újabb és újabb gondolatokat ébreszt az alkotóban, akkor a közönségnek is tud mondani valamit, és ez fontos szűrő. Emellett pedig: szeretem az olyan történeteket, melyekben felfedezhető a paradoxon. Például, hogyan lehet elvenni egy gyermektől azt, amiért belépett egy kórusba, azért, hogy a kórus tagja maradhasson. Nos, szerintem az ilyen feloldhatatlan paradoxonok adják az élet sava-borsát.”

Udvardy Anna producer meghatódva kapcsolódott be a beszélgetésbe: „Mikor Kristóf elküldte nekem a vázlatot, azt gondoltam, ha nekem tetszik, akkor a közönségnek is fog. És nekem borzasztóan tetszett! Nagyon szerettem együtt dolgozni Kristóffal, méghozzá azért, mert ő a klasszikus filmgyártást képviseli, tehát nagyon precíz, és addig nem kezd bele a forgatásba, míg nem állt össze minden. Aztán mikor elkészült, azt mondtam: bármilyen áron, de ezt el kell juttatni a széles közönséghez. Az volt a célunk, hogy a világon mindenhol lássák, ezért eldöntöttük, hogy nevezzük fesztiválokra. És neveztünk, a film pedig sorra hozta el a díjakat” – folytatta Udvardy Anna, majd hozzátette: a tokiói siker után Kristóf felhívott és mondta, hogy „irány az Oscar”, én pedig helyeseltem, de a legvadabb álmaimban sem fordult meg, hogy nyerhetünk. Csak akkor fogtam fel, hogy mi történik, mikor ott álltam a színpadon, kezemben az Oscarral. Jó barátom amúgy, mindig a közelemben van. De ez a szobor kötelez” – tette hozzá a producer, mire Deák Kristóf megjegyezte: „Ez a szobor valóban kötelez, ami édes teher, de azért lehet, hogy olyan helyre teszem, ahol néha rá tudom csukni a szekrényajtót, hogy ne lássam minden egyes nap”.

A sajtótájékoztatón felmerült a kérdés, hogy érinti a rendezőt a negatív kritika, hiszen az elmúlt időszakban nem csak pozitív vélemények születtek a Mindenkiről. „Ez a film azért készült, hogy beszélgessenek róla. Az, hogy teljesen ellentétes érzelmeket és különböző véleményeket szül, erény. De itt most meg is állnék, mert úgy gondolom, egy alkotónak nem feladata megmagyarázni, mit miért csinált” – felelt Deák Kristóf. És miképpen reagál azokra a véleményekre, hogy a Mindenki túlzottan negatív színben tünteti fel a pedagógusokat? „Nem a pedagógusok elleni kiáltványnak készült, hiszen egy adott embert látunk egy adott szituációban” – mondta, majd kiemelte: a filmben szereplő kórusvezető tanár hibáját abban látja, hogy nem a gyerekek érdekeit helyezi előtérbe. Ez azonban cseppet sem jellemző a pedagógusokra, hiszen csodálatos, áldozatos munkát végeznek – tette hozzá Deák Kristóf. Ezt követően a közönség soraiban helyet foglaló, de a film készítésében is közreműködő kórusvezetőre, Molnár Mónikára pillantott és elmesélte: a kezdetekkor felmerült benne, mit fog majd szólni az a tanárnő, aki látja ezt a történetet? Azt fogja gondolni, hogy ezután mindenki szörnyként tekint majd a kórusvezetőkre? „Nem, Mónika nem így látta ezt a történetet. Nagyon jól reagált” – emelte ki, a kórusvezető hölgy pedig elmosolyodott. A beszélgetés ezen részénél Gáspárfalvi Dorka, a Mindenki egyik főszereplője közelebb hajolt a mikrofonhoz, és cserfesen megosztotta véleményét. „Az Oscar-díj megnyerése óta sok ellenséges cikk jelent meg a filmről, de ezekkel nem kell foglalkozni. Ha egy magyar alkotás sokra viszi, egyből elkezdik megmondani, miért nem jó. Pedig úgy kellene hozzáállni, azt kellene nézni, hogy miért jó.”

A sajtótájékoztató kikerülhetetlen témája volt – és nem csak azért, mert minden résztvevő kapott egy kottát ajándékba –, miért a Bodzavirág című dalra esett a választás. A film zeneszerzője, Balázs Ádám elárulta: a Bodzavirágot édesapja, Balázs Árpád komponálta Nemes Nagy Ágnes verse nyomán, ám nem azért választották ezt a dalt, mert ő beprotezsálta. „Olyan zenét kerestünk, mely dramaturgiailag is felemeli a film fontos pillanatát, és mikor gondolkodtam, hogy mi legyen, édesanyám felhívta a figyelmem, hiszen ott van apádnak a Bodzavirág! Így esett a választásunk erre a szerzeményre.”

Végül már csak egy kérdés maradt: mi lesz és mikorra várható a következő film? „Áprilisban kezdjük forgatni az új kisfilmet, melynek fő témája a mesterséges intelligencia lesz” – válaszolta Deák Kristóf, és elmondta, akárcsak a Mindenkit, ezt az alkotást is a Magyar Média Mecenatúra program támogatja.

Az esemény zárásaként a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola kórusa Molnár Mónika vezényletével elénekelte a Bodzavirág című dalt, a közönségben ülő – vélhetően – tanárok pedig könnyes szemmel, büszkén figyelték a boldog gyermekeket.

Tóth Eszter
Fotó: MTI/Kallos Bea
Forrás: kultura.hu