A háború után New Yorkban keresett megélhetést, hirdetéseket írt egy ügynökségnél, közben pedig dolgozott első regényén, amelyet háromszor írta újra. A romantikus egoista című alkotást végül a Charles Scribner’s Sons kiadó fogadta el, 1920 tavaszán jelent meg Innen az édenen címmel. A könyv váratlan sikert hozott a 24 éves író számára. Zelda megújította az eljegyzést, és 1920-ban a New York-i St. Patrick katedrálisban megtartották az esküvőt. A következő év októberében megszületett lányuk, Frances Scott Fitzgerald, ő volt aztán az egyetlen gyermekük.

Fitzgerald feleségével a társasági lapok pletykarovatának állandó szereplői voltak, amikor belevetették magukat a dzsesszkorszak és szesztilalom idejének fékezhetetlen mulatságaiba. Kénytelen volt szériában gyártani a könnyed hangú novellákat jól fizető folyóiratoknak.

1924-25 telét a házaspár Rómában töltötte, ahol Fitzgerald nekilátott A nagy Gatsby átdolgozásának, amelyet mint mesterművet emleget az irodalomtörténet és az olvasóközönség egyaránt. 1925-ben jelent meg, hőse az alacsony sorból származó Gatsby, akit fiatalon eldob gazdag és előkelő szerelmese, ezért szeszcsempészet és egyéb gyanús üzelmek révén tesz szert vagyonra. A lírai finomsággal megírt könyv a bűnösen önző amerikai gazdagok kritikája, akik között a bűnöző Gatsby a legtisztább ember.

F. Scott Fitzgerald a húszas évek második felét Franciaországban töltötte, ahol barátságot kötött Gertrude Steinnel és Ernest Hemingway-jel. Léha, elzüllött életet élt, és ez egészségét is tönkretette. Előbb felesége kapott idegösszeomlást, amelyből sohasem sikerült kigyógyulnia, majd a Riviéráról való visszaérkezésük után maga Fitzgerald is megbetegedett. Negyedik regénye megírását Zelda súlyosbodó skizofréniája hátráltatta, 1932-ben kórházba is kellett utalni. Az éj szelíd trónján végül 1934-ben került kiadásra.

Fitzgerald bevételét novellák írásával egészítette ki, és regényeit is megpróbálta eladni hollywoodi stúdióknak – bár a filmekkel való munkát degradálónak tartotta, anyagi problémái miatt a harmincas évek második felét Hollywoodban töltötte forgatókönyvek írásával. Míg Zelda elmegyógyintézetekben élte le hátralévő idejét, F. Scott Hollywoodban együtt lakott Sheilah Grahammel, egy hollywoodi újság pletykarovatának vezetőjével. Ötödik (és egyúttal utolsó) könyve, mely egy iparmágnás életéről szól, posztumusz kiadásban jelent meg 1941-ben. A jegyzeteket volt barátja, Edmund Wilson tette rendbe, és segített kiadni Az utolsó cézár címmel. 1994-ben a regényt újra kiadták, de ezúttal eredeti címével, ahogyan a könyvet Fitzgerald először elnevezte: Az utolsó cézár szerelme.

1940 vége felé Fitzgeraldot két szívroham érte. Az első után doktora pihenést ajánlott neki, a második roham december 20-án éjjel állt be. 21-én, míg barátnőjével, Sheilah Grahammel az orvosra vártak, összeesett és meghalt. Nyolc évvel később felesége is meghalt a Highland Memorial Hospital nevű elmegyógyintézetben. Az intézet konyhájában tűz ütött ki, és Zelda a kórház kilenc másik páciensével együtt odaveszett. A Fitzgerald házaspár maradványait egy Maryland állambeli katolikus temetőben temették el.

Halála óta F. Scott Fitzgerald munkája és legendája számos írót inspirált.

Nagy Mária

Forrás: wikipedia, Világirodalmi Lexikon 3. kötet

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.