A háború zűrzavarából kikeveredő baranyai megyeszékhelyen is újult erővel pezseg fel az élet, Martyn Ferenc mellett és az Európai Iskola művészei között ott van Gyarmathy Tihamér is, aki ugyan nemsokára a fővárost választja, de sosem felejti Pécset, és persze ezeket az első, európai jelenlétet is hozó éveket sem. Így tudja aztán simán átvészelni az ötvenes éveket, amikor elrettentő példák lesznek mások mellett az ő műveiből is. Mert a diktatúrák már csak ilyenek, ahogy a barna, a vörös sem tudott mit kezdeni a művészi meghaladással. Nálunk mondjuk az Elvont Művészek Csoportjával, aminek Gyarmathy is tagja volt. Maradt hát neki is a belső emigráció, a műterem mikrovilága, ahol a festés mellett parányi növénytörmelékeket, tollpihéket, cérnákat lehet applikálni a dia üvegére, hogy aztán kivetítve fényképezőgéppel megörökítsük azt.

E diányi kis kollázsok felnagyítását nevezi el fotogramnak, egy egész doboznyit, 69 darabot láthatunk most belőlük a Vigadó ötödik emeletén, a kiállítási tér közepén felállított műterem-installációban. És a fotogramok (fénylenyomatok, melyek eredetibbek, mint a fénykép, kreatív formaalakítások a fény segítségével – ahogy az ismertető fogalmaz) mellett ott vannak még a kerámiák, a zománcok és egy 1953-as film is, ha már kísérletezés. No és a háború előtti, vagy a 60-as, 70-es évektől kezdve újra lehetővé váló utazásokon gyűjtött relikviák, turistáknak árult holmik, népművészeti alkotások, fosszíliák is, és az ezekből kialakított kis micsodák, egy hosszú és következetes élet dokumentumai.

Mert a falakon is ott van a bizonyíték, tényleg ő volt a legkövetkezetesebb absztrakt, kezdetben inkább szürrealista, majd valamiféle tudományos alapú elvontságot megjelenítő festő. Aki megpróbál a művész szemével behatolni az anyagba, a dolgok lényegébe az életet és a lényeget keresve. Ez lenne a vele kapcsolatban sokat emlegetett bioromantika, a színdinamikákkal, árnyalatokkal, tónusokkal és viszonylatokkal kifejezett mikrokozmosz, amiben ott van a nagy is.

A Janus Pannonius Múzeum számára ajándékozott 125 darab műre, a Nemzeti Galéria anyagára és a magángyűjteményekből válogatott képekre alapozott kiállítás négy üvegezett tárlójában több fotót is láthatunk a műteremről, portrékat a művészről és egy elszámolást a Lossonczy Tamással közösen használt Galéria a négy világtájhoz nevezetű kiállítóhely három hónapjáról, amiért 896 forint 25 fillért követel rajtuk Szíj Rezső református lelkész, művészeti író és politikus, a galériának helyt adó Misztótfalusi Könyvkiadó igazgatója. Hogy aztán fizettek-e Szíjnak valaha is, arról már nincs írás a tárlókban.

Gyarmathy Tihamér kiállítása május 8-ig tekinthető meg a Vigadóban.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu