Ha valaki nem ismeri a gombafejű fiúk történetét:

„John Lennon 1956 nyarán alakította a The Quarrymen nevű skiffle zenekart. 1957. július 6-án egy rendezvényen léptek fel, és ekkor találkozott Paul McCartney-val, aki hamarosan csatlakozott hozzájuk. 1958-ban egy ifjú gitáros, George Harrison került az együttesbe, amely különböző neveken játszott. 1960-ban Hamburgba utaztak, ahol megállapodtak a The Beatles név mellett. Stuart Sutcliffe ekkoriban, 1960-61-ben szintén velük játszott, és hatással volt megjelenésükre, stílusukra. Menedzserként időnként Allan Williams vagy Sam Leach dolgozott velük, amíg 1962-ben Brian Epstein véglegesen át nem vette ezt a szerepet. Segítségével szerződtek az EMI lemezkiadó Parlophone csoportjához. Az ekkor már két éve velük játszó Pete Best nevű dobosukat kénytelenek voltak elküldeni, mert a Parlophone zenei producere, George Martin nem volt elégedett a teljesítményével, helyette Ringo Starr került a zenekarba.

1963-as feltűnésük igazi szenzációt jelentett az Egyesült Királyságban, fiatal, sikoltozó és ájuldozó lányok tömegei követték őket; a brit sajtó a jelenségre a „Beatlemánia” nevet akasztotta. Ez 1964 elejére átterjedt Észak-Amerikára, és az együttes hamarosan világszerte népszerű lett. Öt év alatt korai sikereik kétségtelenül egyszerű zenéjét (mint a She Loves You és az I Want to Hold Your Hand) művészi, igényes dalokká fejlesztették. Ők írták a dalaikat, feszegették a stúdiók felvételi lehetőségeinek határait, minden lemezük új, addig példa nélküli hangzásvilágot ért el (az amerikai stúdióknál gyakran gyengébb hangminőség ellenére) – mindezekkel hosszú távú befolyást gyakoroltak a rockzenére. Filmeket készítettek, a sajtó minden lépésüket követte, és mintegy szimbolikus vezetői lettek az 1960-as évek ellenkultúrájának, nyilvánosan kutatva a keleti miszticizmust, a tudatmódosító szereket és a forradalmi politikát.

1964-ben a Billboard 100-as slágerlistáján az öt vezető helyet foglalták el; ezt a teljesítményt azóta sem sikerült megismételni senkinek.

1965-ben az MBE (Member of the Order of the British Empire; a Brit Birodalom Rendjének tagja) érdemrend ötödik osztályával tüntették ki őket, amely ugyan még nem jár lovagi címmel, de így is elég nagy vihart kavart. Szerintük ez nem is nekik járna, hanem menedzserüknek, miszerint MBE = Mr. Brian Epstein. Lennon és Harrison ebben az évben kezdtek kísérletezni az LSD-vel, McCartney 1966-ban követte őket. S később a Lucy in the Sky with Diamonds c. számukat be is tiltatták, mert úgy találták, hogy a dal kábítószerre buzdítja a fiatalokat.

Lennon egy óriási botrányt kiváltó interjúban kijelentette, hogy a kereszténység haldoklik, és hogy a „Beatles népszerűbb, mint Jézus”. Később, a heves bírálatokat követően egy sajtótájékoztatón bocsánatot kért, mert a Beatles dalait tiltólistára tették az amerikai rádiók, a déli államokban nyilvánosan égették el lemezeiket, és olyan radikális csoportoktól kaptak fenyegetéseket, mint a Ku-Klux-Klan.

Utolsó hivatalos koncertjüket San Francisco-ban adták 1966. augusztus 29-én; ezek után a lemezekre koncentráltak. Kompozícióik és zenei kísérleteik megnövelték művészi elismertségüket, miközben megőrizték óriási népszerűségüket. Pénzügyi helyzetük azonban rosszabbodni kezdett menedzserük, Brian Epstein 1967-es halála után, és a zenekar kezdett szétesni. Utolsónak minősíthető koncertjük egy, az Apple stúdió tetején történő élő fellépés 1969 januárjában, amelynek a felvételei végül a Let It Be albumon jelentek meg. 1969-ben vették fel utolsó valóban közös albumukat, az Abbey Roadot (bár 1970-ben több, korábban felvett számot dolgoztak át, és jelentettek meg a Let It Be lemezen). 1970-ben hivatalosan is feloszlottak, és Lennon 1980-as halálával az újraegyesülés minden reménye elveszett. Ettől függetlenül történt egy „virtuális” egyesülés, mert 1995-ben két, eredetileg Lennon-felvételt, a Free as a Bird-öt és a Real Love-ot a Beatles egykori tagjai átdolgoztak, és megjelentették az egyéb, kiadatlan anyagokat tartalmazó albumukon, és a kapcsolódó dokumentumfilmen, a The Beatles Anthology projekt keretében.” (Forrás: wikipedia.hu)

Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója – kollégái szerint az ország legnagyobb Beatles-rajongója – Egressy Zoltán dramaturg és Kováts Gergely Csanád koreográfus közös munkájának eredményeként egy szellemes, a Beatles fiúk elbeszélései alapján ismerhető, a világot kigúnyoló beszélgetésekkel és fergeteges táncokkal tarkított előadásban valósult meg a színpadon a Beatles-érzés, a 60-as évek vidám hangulata.

Kedves ráadás, hogy a színészek olykor kommunikálnak a közönséggel, hogy megjelennek az előadás során olyan szereplők is, mint Pete Best, az egykori dobos, a világ legifjabb Beatles rajongója: egy kislány, aki a vele készült riportra bálványáról, Paul McCartney-ról készített képét is elhozta, valamint a világ legöregebb Beatles rajongója: a Közép-Európából, egy bizonyos Gyórból származó, kerekes székben színpadra tolt Bede-Fazekas Csaba bácsi is.

Ha röviden kellene megfogalmaznom az előadásról alkotott benyomásaimat, Ambros Martin szavait idézném, aki 2014-ben, kézilabdás lányaink EB győzelme után kijött a színpad szélére, és beleüvöltötte a közönség közé: „Ez most k**** jó volt!”

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Beatles.hu – Premier a Győri Nemzeti Színházban

100 kép