A filmet a saját családja és édesanyja története inspirálta. Mennyi a filmben a valóság és mennyi a fikció?

Pontosan nem tudom megmondani. Az alaphelyzet természetesen valóságos: a mama valóban 94 évet élt, és 27-szer költözött. A karaktere is nagyjából ilyen volt, és tényleg a történelem elől menekült, hiszen mindig volt valami, ami elől tovább kellett állni, különben baj lesz. Rengeteg családi anekdota és epizód belekerült a forgatókönyvbe, de ugyanígy más családok anekdotái is. Sok mindent én találtam ki, de ma már nem vagyok teljesen biztos az összes részletben, hogy valóban megtörtént-e, vagy csak elképzeltem.

Mennyi ideig tartott, amíg megírta a forgatókönyvet?

Nagyon gyorsan megírtam. Magam is meglepődtem, mennyire kész volt bennem: leültem, nekikezdtem, és végig is írtam, nem sokat kellett rajta változtatni. Sok anyagom volt, a családunk története részletesen rendelkezésre állt. A mama sokáig élt, tudtam őt kérdezgetni, a századot felölelő jókora családi fotógyűjteményben is minden képhez és szereplőhöz hozzákapcsolt egy-egy történetet. Ezek folyamatosan gyűltek a fejemben, meg persze a baráti kör történetei is.

Már írás közben elképzelte, melyik színészeket szeretné látni a filmben?

Básti Juliban már az elejétől láttam a szép, komoly nagyanyámat. Az az ötlet később jött, hogy a saját unokáját is ő játssza el. Danuta Szaflarskát is nagyon hamar megtaláltam. Ónodi Eszter és Gáspár Tibor kicsit később dőlt el, amikor már a forgatás előkészítésénél jártunk.

Milyen volt a közös munka Danuta Szaflarskával?

Csodálatos. Ő egyszerűen varázslatos. Hibátlanul tudta a szöveget, amit lefordítottunk lengyelre, és pontosan felkészülve jött minden nap. Nagyon könnyű volt vele a munka, bájos volt, hihetetlenül jó színésznő. Az egész lénye egy csoda: 101 éves, kristálytiszta a gondolkodása, eleven, és ennyi idősen felült a repülőre Varsóban, és eljött a díszbemutatóra. Nagyon jól megértettük egymást, Básti Julival is remekül kijöttek.

Mi tulajdonképpen az Anyám és más futóbolondok a családból műfaja?

Nehezen lehetne pontosan behatárolni. Azt szoktam mondani, hogy családregény, de az nem filmes műfaj. Jókedvű is, érzelmes is, de mégsem vígjáték vagy melodráma, történelmi film, de nem a klasszikus értelemben. Ráadásul, ahogy vándorlunk a 20. század különböző korszakain, úgy változnak a filmes stílusok is, de épp csak annyira, hogy felidézzék egy-egy korszak hangulatát.

A dokumentumfilmes múlt miatt döntött az archív felvételek használata mellett?

Nagyon szeretem az archívokat, a dokumentum anyagokat. Legfőképpen azért, mert kitalálhatatlan részletek vannak bennük: ha látni akarom, milyen volt a világ a részleteiben, hétköznapjaiban, azt a dokumentumokból lehet megtudni. Persze sok pénzből elő lehet állítani minden díszletet és jelmezt, de a régi világok dokumentumfilmekben rejlő elevensége játékfilmes eszközökkel gyakorlatilag újrateremthetetlen. Nem arra használom őket, hogy történelmi eseményeket illusztráljak, inkább arra, hogy megmutassam, milyen volt az élet.

Elsősorban milyen közönségnek szánta a filmet?

Természetesen mindenkinek, abban a reményben, hogy mindenki ráismer a saját családjára. Akik eddig látták, azoktól két dolgot hallok vissza, az egyik a felismerés, hogy az ő családjukban is történt hasonló. A másik leginkább az én generációmra igaz, akik most vívják a film kerettörténetében zajló küzdelmet, hogy méltó módon kísérjék végig öreg szüleik utolsó éveit. Szerettem volna, hogy mindenki kedvet kapjon, és számba vegye a saját családtörténetét, hiszen abból annyi mindent megérthetünk, amellett jól esik benne kóborolni, mindenképp inspiratív dolog. Tartottam tőle, hogy a fiatalokat nem fogja érdekelni egy ilyen történet, de azokat a huszonéveseket, akik eddig megnézték, úgy láttam, megtalálta a dolog, ahogy ők mondják, „bejött nekik”.

Vajon a külföldieket mennyire tudja megtalálni egy ilyen tipikusan magyar történet?

Valóban nagyon magyar történet, és egyelőre nem is tudom, mit mond majd nekik a film, mert még nem járt fesztiválokon. Egyelőre az a cél, és azon izgulok, hogy itthon minél többen elmenjenek a moziba és megnézzék.

Milyen filmen dolgozik majd ezután?

Egyelőre ezzel a filmmel vagyok elfoglalva, de van ötletem egy következő játékfilmhez. Rövidesen nekiülök a forgatókönyvírásnak.

Weninger Andrea
Fotó: Csákvári Zsigmond
Forrás: kultura.hu