A verseny lényege abban állt, hogy a három drámaíró – Kiss Csaba, Pozsgai Zsolt és Vörös István – november 6-án, a drámaíróverseny első napján, a Könyvszalon megnyitóján témát húztak (Udvarába hozta a tengert a győri lottómilliomos), mely megadta az egy nap alatt megírandó dráma alapgondolatát. Az urnában a Kisalföld aznapi válogatott címei lapultak. A három versenyző egy másik urnából felváltva kihúzta a drámát eljátszó színészek neveit (Mihályi Orsolya, Huber Gabriella, Szina Kinga, Agócs Judit, Budai Zsófia, Molnár Zsolt, Molnár Erik, Ungvári István, Posonyi Takács László, Kovács Gergely, Bródy Norbert, Maszlay István, Sárközi József, Fejszés Attila, Menczel Andrea), egy harmadikból pedig a három rendezőt (Kszel Attila, Szűcs Gábor, valamint Tengely Gábor, akit a játékra a győri Vaskakas Bábszínház rendezőjeként hívtak meg a szervezők). A megnyitóünnepséget követően a drámaírók elvonultak, és másnap délelőtt 10.00 óráig létrehozták a versenyműveket. November 7-én, szombat délelőttre kész, nyomtatott szövegkönyvvel rukkoltak elő. A sokszorosítás után az addigra összeállt, rendezőből, öt színészből és egy fő kellékesből verbuvált minitársulatok olvasópróbát tartottak három külön térben, majd délután 17.00 óráig minden csoport gőzerővel próbálta a számukra írt darabot. Mindhárom készülő produkció lehetőséget kapott egy rövid nagyszínpadi próbára, hiszen a nagyjából fél órás minidrámákat a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán kellett előadniuk, közel 700 néző szórakoztatására. Az előadások háromfős zsűri előtt zajlottak (Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház Igazgatója, Egressy Zoltán József Attila-díjas drámaíró, a győri teátrum dramaturgja és Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója), akik három díj sorsáról döntöttek: legjobb színészt, legjobb színésznőt és legjobb drámát is választottak.

Szombat este – némi csúszással – telt ház előtt mutatták be a minitársulatok a nem is olyan mini drámákat, hiszen mindegyik hosszabb volt fél óránál. Várakozás közben a nézők izgatottan találgatták, hogy ilyen rövid idő alatt mit lehet csinálni, mire számíthatnak. Igazi darabra senki sem gondolt, senki sem feltételezte, hogy 23 óra alatt komoly mű születhet, a közvélemény vicces, összedobott, de nézhető, panelekből, sablonokból építkező alkotásokat várt, s nagyjából ezt is kapta. Úgy gondolták, hogy a színészeknek lesz a legnehezebb dolguk, de eszükbe se jutottak például a világosítók, akik egyetlen egyszer láthatták a darabokat, s bizony így is megoldották, hogy mindig (egyetlenegy kivételtől eltekintve) a megfelelő színész vagy helyzet legyen megvilágítva, s a közönség élvezetét semmi se csökkentse.

Elsőként Pozsgai Zsolt Tengerre, Magyar! című drámáját láthattuk, s meg kell, hogy mondjam, le voltam nyűgözve! El sem tudtam képzelni, hogy ilyen rövid idő alatt egy kész darabot lehet írni, de Pozsgai bebizonyította, hogy bizony lehet. A mű teljesen egyben volt, koherens egészet alkotott, nem sablonokat használt, hanem aktualitásokat, ráadásul két egymást kiegészítő vonulat tartotta egyben az egészet: egy a mai magyar társadalom működését parodizáló-szatirizáló komikus szál, valamint egy személyes, tragikus emberi sorsot bemutató szál. És mindennek betetőzéseként még egyértelmű üzenetet is adott: nem lehet mindent pénzen megvásárolni. Zseniális volt. Persze ez a zsenialitás csak úgy érvényesülhetett a színpadon, hogy egy kitűnő rendező (Szűcs Gábor) megvalósította, hasonlóan kitűnő színészek (Szina Kinga, Posonyi Takács László, Huber Gabriella, Fejszés Attila, Bródy Norbert) segítségével.

Másodjára Vörös István Az udvarban a tenger című darabját élvezhettük, mely egy teljesen más koncepciót követett. A mű erőssége, hogy csak minimális mértékben használt sablonokat és aktualitásokat, volt saját sztorija, csak valahogy nem állt össze egységes egésszé. Mintha mozaikokból épült volna fel, de a szál, amelyre fel volt fűzve, nem volt elég erős. Viszont a rendezés előtt le a kalappal! A darab gyengeségeit Tengely Gábor (véleményem szerint neki volt a legnehezebb dolga) olyan látványelemekkel (pl. a színészek mint tengeren átmásznak a közönségen a színpadról a kakasülőig, miközben üvöltöznek mindenkivel) feledtette, ami megmentette a darabot az elképesztően jól játszó szerelőgárda (Agócs Judit, Kovács Gergely, Menczel Andrea, Molnár Erik, Sárközi József) segítségével.

Utoljára került sor Kiss Csaba Főnyeremény című művére Kszel Attila rendezésében. A közönség reakciójából látszott, hogy ez tetszett nekik a legjobban, amin nem is lehet csodálkozni, mert felhasznált minden létező jól bevált sablont a témában (a lottómilliomosnak hirtelen mindenki a barátja lett, sablonkarakterek, stb.), és roppant humorosra sikerült. Nagyon tetszett nekem, hogy a főhős karaktere viszont minden sablontól mentes volt, sőt! A milliomossá avanzsált éjjeliőr ugyanolyan maradt, mint volt, ugyanúgy élte tovább az életét, miközben körülötte mindenki megőrült. Ha ezt az ellentmondást sikerült volna jobban kidomborítani a színpadra állításban, akkor közel került volna színvonalban és zsenialitásban a szerintem legjobb Pozsgai-darabhoz. Viszont a színészi alakítások (Ungvári István, Budai Zsófia, Maszlay István, Mihályi Orsolya, Molnár Zsolt) éppoly kitűnőek voltak, mint a másik két produkcióban. Azt kell, hogy mondjam, a Győri Nemzeti Színház művészei egész este a helyzet magaslatán álltak, s nagyon jól oldották meg ezt a nem kis feladatot a nagyérdemű legnagyobb örömére. Külön kiemelném Ungvári Istvánt, aki szerepének nagy részét (na jó, a felét) kívülről tudta, nem kellett olvasnia. Lenyűgöző.

Összegzésképpen elmondható, hogy Forgács Péter javaslata nagyon is bejött a győrieknek, az előadás az idei Könyvszalon egyik fénypontja volt, s mindannyian roppantul élveztük. Pozsgai Zsolt Tengerre, Magyar! című drámája nyerte a Kortársasjátékot (hurrá!), a közönségdíjat Kiss Csaba darabja, a Főnyeremény kapta (3 szavazattal többet kapott, mint a Pozsgai-darab) – Kszel Attila rendezésében, aki szintén ezen az estén vehette át a Szent István-díjat dr. Lanczendorfer Erzsébettől, a Győri Nemzeti Színházért–KÉSZ Alapítvány elnökétől. A háromtagú szakmai zsűrinek nem volt könnyű dolga a színészi díjak odaítélésben, mert mindenki nagyon jó volt, de azért természetesen született döntés: a legjobb férfi alakítása Posonyi Takács Lászlóé, a legjobb női Menczel Andreáé lett. Gratulálunk!

tmoni
Fotók: Pollreisz Balázs