Az Import Impró Társulat amúgy is arról híres, hogy nem kegyelmez. Sem a szituációk, sem a poénok, sem pedig a tabutémák terén. Na de hogy egy évtizedek alatt kultikussá váló, szinte „eszmévé” nemesedő filmmel is véghezvigye hol piszkos, hol kisded játékait, az már… csúcs! A Vissza a jövőbe pontosan október 21-én érkezett jelenünkbe (mától pedig már a múlt sajnos), az IIT-sek pedig úgy gondolták, megpróbálnak néhány szeletet örökül hagyni belőle a jövőnek (múltnak? jelennek? – ki tudja). Így hát partit szerveztek az alkalom köré improvizációs színházi játékkal, kiállításmegnyitóval (Zentai Árpád és Huff Bianka rajzai és fotói), ’85-be visszarángató elektró diszkóval.

Szóval Marty McFly a színpadra be, Király Melinda, Korányi Bálint, Bársonyosi Dávid, Nagy Zsolt, Dr. Jámbor Máté és Radics Bence pedig epizodikus, hol folytatásos, hol „közbevetéses”, hol random szituációkkal tette rá a kezét, lábát, nagyot csattanó habszivacs rúdját. A játékvezető, Kósa Roland Imre instruálása mellett a közönség rendre helyszíneket, karaktereket, jellemvonásokat, tárgyakat, filmbeli részleteket dobált be, hogy aztán Máté az óratoronyhoz kötözze fiával („Halóóóó!” by Bence) az ártatlan turistának „álcázott” Marty-t (Bálint), aki fel- és eloldozást csak akkor kaphat, ha megakadályozza a 3-as metró elkészültét. Hogy egy időugrás után Zsolt a bisztróbeli padlósikálás közben szemet, majd tőszavakat vessen Melindára, míg a hoppon maradt Dávid szájában ezek után csak a tej savanyodhasson, s a kibontakozó cukormentes, ámde ERŐteljes szerelem próbája a nagyapa azonos időbe toppanására hunyászkodjon meg.

Hogy a vadnyugatra visszaküldött Marty-t farmernadrágja miatt Calvin Klein-nek nézzék, de a pisztolypárbajra, bocsánat leszámolásra már ne kerülhessen sor, hiszen a fiú érkezése („Halóóóó!” „Te mindenhol ott vagy???”) után szinte paródiába torkolljon a majdnem-vérfolyás. Hogy az eladónak visszavitt hibás fluxuskondenzátorról kiderüljön: igaz ugyan, hogy teljesen hétköznapi plutóniummal működik, ami bár normál esetben nincsen csak úgy kéznél, viszont a probléma némi sörrel, rohadt banánhéjjal és alumíniumdobozzal áthidalható. Hogy a sportalmanach még véletlenül se csináljon milliomost az „illetéktelen” (értsd: nem etikus, viszont kifizetődő) célokra felhasználókból. Hogy a kombivá bővített, négyüléses DeLorean-ban esküvői képzelgések eredményeként ne akarjuk tudni a jövőt. S hogy végül Marty, nincs mit tenni, kereszt-alagutat akarjon ásni a föld alatt, a Duna vizével akarván elmosni a közelgő hármas metrót („Kőbánya-Kispest, végállomás”).

A nekem (is) új Király Melinda (nem ikertestvére véletlenül Gwyneth Paltrow-nak?) bájosan találta fel magát a helyzetekben; Korányi Bálint mint szenvedő alany többnyire állítmányként is megállta a helyét; Bársonyosi Dávidra pizza-mániáján túl is számíthatott a legtöbb jelenet; Nagy Zsolt azt hozta, amit vitt – karakteres tehetségét; Dr. Jámbor Máténak remekül állt a film nevezetes összetevőinek időről időre való színpadra citálásának vezérszerepe; Radics Bence pedig mindenhol testestül ott volt, ahol lennie kellett („Halóóóó!”). A vissza-visszatérő, jövőből jelenbe, majd aztán múltba vetett vezérfonal élvezetesen fűződött fel a történet gerincére, és egyszerre tisztelgett mind jóindulatú fityiszt mutatván, mind pedig 30 évvel visszaröpítő nosztalgiaként az 1985-ös filmsikerre a srácok és egy szem lány eszköztárával, ahol a nemi szerepek egyensúlytalansága volt talán az egyetlen, maradandó bizonytalanság. Az Import Impró Társulat ezúttal alkalom szülte rögtönzéses fellépése nem bontotta nagyon a szokásos formát, viszont a Vissza a jövőbe filmemlékeinek felidézésével, játékba hozásával speciális előadást teremtett, sok-sok újoncnak jelentkező nézőt nyerve meg magának (maguknak). Így hát ezen az estén – a többiekkel együtt – szerencsére Marty sem volt nyuszi.

Szilvási Krisztián
Fotók: Mezősi Kristóf